Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1963

Index

— 11 — I 1963. FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 1591/1963. sz. Szentséges Atyánk, XXIII. János pápa halála Még nincs öt éve, hogy a korok és események fölé magasodó pápai trónust XXIII. János névén elfoglalta. És mégis ma az egész katolikus Egyház, sőt a világ népei is megrendült szívvel fogadják a hírt, hogy lecsukódtak a kereszténység és a világ aggasztó gondjai fölött virrasztó atyai szemei. Lelke megtért az örök Főpaphoz, kinek helytartója gyanánt az Egyház hajóját ezekben a nagy történelmi időkben úttörő munkával bölcsen és önálló elgondolással kormányozta. Pápasága, kormányzása történelmi korfordulóra esik. Az új találmányok, a szédítő technikai haladás nyomán, mikor az emberi értelem soha nem sejtett titkok mélyére hatolt, az emberi akarat a világűr térségeit ostromolja, merőben új embertípus van kialakulóban, aki új utakat keres a boldoguláshoz. A gyarmati sorban élő népek is kinőttek a kiskorúság állapotából, s mint önálló tényezők akarnak a világ népcsaládjába illeszkedni, sorsuk intézését saját kezükbe venni. Soha nem látott küzdelem folyik az emberért, az életért, az igazságért, a békéért. A lenni vagy nem lenni, a szakadék szélére jutás, ma már nem csupán egy tragikus hőst nyugtalanít, hanem az atomkorszak küszöbén az egész emberi nemet létének alapjában rendíti meg. Az átalakulás vajúdásában mindezt éles szemmel látja Szentséges Atyánk. Felső sugallatra keresi az utat, miként viszonyuljon a katolikus Egyház a mai kor emberéhez, s miként adja át a reábízott isteni depositumot, hogy a feladatává tett lélekmentés és üdvözités munkáját a jövőben is eredményesen teljesítse. Ezért hívja össze a II. Vatikáni Zsinatot, melynek terve már pápasága kezdetén megfogamzik lelkében. Az apostolok utódait, a világ összes püspökeit akarja maga mellett látni, mintegy párhuzamban az első apostoli zsinathoz, ahol az apostolok testülete Sz. Péter fösége mellett irányt szab a judaizmus külső formáit levető kereszténységnek, s az igazságot kereső pogányoknak is megnyitja az Egyház kapuit. A mostani zsinat sok, a távoli jövőt is meghatározó kérdéssel foglalkozik. Szilárd a hitünk, hogy Szentséges Atyánk nagy elindítása sikeresen célba ér. Éspedig úgy, ahogy azt Ö kívánta. A kívülálló testvéreket, kik az egység iránt élénken érdeklődnek, közelebb hozza felfogásban az Egyházhoz, a szeretet kötelékét pedig szorosabbra fűzi a Krisztusban hívő emberek között. Sőt az általános testvériség gondolatát is öntudatossá teszi a népek nagy családjában. A mai létet legmélyebben érintő kérdés, a háború és béke kérdése, amely sötét rémként, mint a pusztulás viharfelhője lebeg a világ fölött, Szentatyánk lelkét sem hagyja nyugton, hanem címerébe vésett jelmondatához híven: „Béke legyen veled Márk, az én evangélistám", a legmélyebbre hatolva foglalkozik a béke gondolatával. Már első köriratában, 1959 július 29 én, az igazság, egység és béke fogalmait elemzi, amelyek egyedül képesek a nyugtalan szíveket és háborgó világot nyugvópontra juttatni. Az 1961-ben megjelent Mater et Magislra körlevél pedig a szociális és társadalmi kérdések megoldásának módjait jelöli meg, hogy az emberi társadalom egyedei harmonikus és igazságos rendben élhessenek. Mindezekre felteszi a koronát ez év április 10-én megjelent körlevele Pacem in terris címmel, amelyben az eddigiektől eltérően először fordul körlevéllel nemcsak a katolikus világhoz, hanem minden jóakaratú emberhez. E körlevél mindent átfogva elemzi az emberi kapcsolatokat, a hatalom kérdését, a fegyverkezési hajszát, a világközösséget, a katolikus hívek viszonyát nem katolikus testvéreikhez, az egyházi reformokat, s elmondható róla, hogy a világ közvéleményét alapjaiban mozgatta meg. Olyan fenékhullámokat kavart fel, sajtóban és közfelfogásban, keleten és nyugaton egyaránt, hogy hatását még most fel sem lehet mérni. De bizakodva lehet remélni, hogy kiinduló pontja lesz olyan törekvéseknek, amelyek elől a világ sorsát-intéző hatalmasok nem térhetnek ki, s végre a hőn óhajtott világbéke ügyét diadalra juttatja. A béke érdekében kifejtett világraszóló munkájának elismerése az, hogy Szentatyánkat az intéző bizottság a Balzan-féle békedíjjal tüntette ki. Ennek átadása most május 10 én kezdődött a Sala Regiában és a Szent Péter bazilikában folytatódott ünnepélyes keretek között. Márványlapra kívánkoznak Szentséges Atyánknak azok a fölséges szavai, melyeket a