Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1962

Index

1962. FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 2742/1962. sz. A Missale romanum új kiadásában levő főbb változások. Mint ismeretes, az 1960-ban megjelent új Codex rubricarum a szentmise szertartásaiban némi változásokat eszközölt. Ezeket a 2920/1960 számú körrendelet (Circ. 1960. pag. 26—27.) ismertette. Az új rubrikák nyomán most megjelent a Missale romanum új kiadása, mely a Codex rubricarum kifejezett rendelkezésein túlmenően még további módosításokat is tartalmaz a mise rubrikáiban és szövegeiben. E módosítások nem jelentenek különösebb változást a mise eddigi szertartásain, csak egyes rubrikákat leegyszerűsítenek, vagy azoknak pontosabb fogalmazást adnak. Mégis azok ismerete fontos a T. Paptestvéreknek. Ezért a fontosabb újításokat a következőkben ismertetjük: I. A szentmise szertartásaira vonatkozó előírások. A misére való előkészület és hálaadás bármely megfelelő imádsággal végezhető. Oltárhoz menet a birétum használata csak asszisztenciás misében kötelező, egyébként csak megfelelő. Ha a lépcsőima az új rubrikákban (nr. 424.) felsorolt esetek valamelyikében elmarad, a mise az oltárcsókkal kezdődik az oltárincenzáció, illetve az introitus előtt. Csak egyféle fejhajtás van. A fejhajtást csak a következő esetekben kell továbbra is az oltárkereszt [elé végezni: Glória és Credo alatt, az Offertorium előtti Oremus-ra, a prefáció előtt Gratias agamus Dominn Deo nostro-ia, a konszekráció, illetve Qai pride előtti dilectissimi Filii tui, Domini nostri Iesu Christi-re, a Páter noster előtti Oremus-ra (ekkor tulajdonképen az oltáron fekvő Szentség felé) és az utolsó áldásnál a Deus szóra. Egyébként a fejhajtást mindig azon irányban végezzük, amerre nézünk és nem kell a fejhajtásra a fejet más irányba fordítani. A kézkiterjesztésre nézve (oratiokra, praefatio és Páter noster alatt) annak magassága és szélessége nincs szorosan megszabva. Csak annyi van előírva, hogy a kezeket zárt ujjakkal a mell előtt kiterjesztve tartsuk. Valahányszor a misében Flectamus genua van, az a következőképen végzendő: A pap szokott módon mondja az Oremus-1, majd állva, összetett kézzel a Flectamus genua-X (asszisztenciás misében ezt a diákonus mondja). Utána rögtön letérdel (két térdre, egy kis ideig csendben imádkozik, azután mondja (a pap, vagy a diákonus): Levate, mire feláll és kiterjesztett kézzel mondja az oratiót. Az Agnus Dei-t, valamint a mise végén a Placeat imát meghajolva kell mondani. Csendes misében a Sanctus-1 épp oly hangosan mondjuk, mint a megelőző prefációt. Mise közbeni áldoztatásnál, ha a szentostyák a korporálén vannak, a pap térdet hajt, a paténára teszi azokat és rögtön kifordul. Ha az áldoztatókehelyben vannak a korporálén. középre teszi a cibóriumot, lefedi, térdet hajt és úgy fordul ki. Ha pedig a szentostyák a tabernákulumban vannak, kinyitja a tabernákulumot, térdet hajt, kiveszi az áldoztatókelyhet, lefödi és (újabb térdhajtás nélkül) kifordulva mondja az Ecce Agnus Dei-t és Domine, non sum dignus-1. Áldoztatás után, ha maradt még szentostya, azt a tabernákulumba teszi, térdet hajt és a tabernákulumot becsukja. Tehát csak egy térdhajtás van áldoztatás előtt és egy utána. Ha mise végén az új rubrikák (nr. 508., 510.) értelmében az áldás és az utolsó evangélium elmaradt, a Placeat imádság után megcsókolja az oltárt és így fejeződik be a mise. Énekei misében (missa cantata sine assistentia) a szentleckét a ministráns énekelheti (latinul), ha tudja, egyébként maga a pap recitálja, vagy énekli azt. Az énekes misében végezhetők az összes incenzációk ugyanúgy, mint ünnepélyes misében, kivéve, hogy az evangélium eléneklése után a celebránst nem incenzálják meg. Egyébként a Szentség, a celebráns és a nép incenzálását a ministráns végzi. Ünnepélyes (asszisztenciás) misében a birétum használata kötelező. Mialatt a szubdiákonus a leckét énekli, a pap azt a stallumon ülve hallgatja. Ennek végeztével visszatér az oltárhoz és ott a leckeoldalon állva, ad áldást az eléje térdeplő szubdiákonusra. Az evangéliumot a miséző nem olvassa, a Munda cor-1 sem mondja, hanem rögtön tömjénbetét következik szokott módon az oltár közepén. Az evangélium éneklése alatt a celebráns nem az oltárkereszt, hanem az evangéliumos könyv felé hajt fejet Jézus nevére. II. Változások a Propriumban. A hamu-, barka- és gyertyaszentelés orációinál következetesen mindig rövid befejezés veendő: Per (eundem) Christum, Dominum nostrum, illetve Qui vivi$ et regnas (Qui tecum vivit et regnat) in saecula saeculorum. A hosszabb befejezéssel bíró orációk végzete ennek megfelelően átjavítandó. A szentelt barka és szentelt gyertya átvételénél nem kell megcsókolni sem az átvett tárgyat, sem a pap kezét.