Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1961

Index

1961. FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 3292/1961. sz. Évvégi szózat. Az utóbbi évek gyakorlata szerint ez évben is intéznek évvégi szózatot a magyar főpásztorok híveikhez. A polgári év végén tartani szokott hálaadó istentisztelét alkalmával a szentbeszéd előtt olvassák fel híveiknek T. Paptestvéreim a. következőket: \ Kedves Hívek! A rohanó idő egy új esztendő kapujához vezet. A jövő méhe titkot rejt, az elmúlt év eseményei azonban élénken élnek emlékezetünkben. Ilyenkor hálát szoktunk adni a Mindenható Atyának az év számos jótéteményeiért, amelyeket egyéni életünkben élveztürtk, de azokért is, amelyekben magyar népünknek része volt. És itt gondolunk főleg a békére. Ez mindenesetre nagy ajándéka Istennek,^ mert lehetővé teszi, hogy az emberek zavartalanul kereshessék kenyerüket, félelem nélkül építhessék lakóházaikat, tarthassák ünnepeiket és hogy meleg családi körben örvendezhessenek egymásnak. Hogy az Úr mennyire akarja a békét, azt mintegy érzékeltette, amikor világrajöttét olyan időbe helyezte, amikor legalább átmenetileg általános béke honolt a világon, és Rómában bezárták a háborúk templomának kapuját. Születését is a béke énekével hirdették az angyalok. De Kedves Hívek, van-e értelme annak, hogy mindig emlegetjük a békét és imádkozunk a békéért, mikor most is hol itt, hol ott lángol fel a háború tüze anélkül, hogy azt megakadályozhatnók. Nem látjuk-e a történelem folyamán, hogy szinte szabály volt a háború és kivétel a béke? Mózes korától 1930-ig, tehát kerek 3430 esztendő alatt csak 287 békeév volt, a többi 3143 évben valahol háború dúlt. — És mégis bízunk a világbéke megvalósulásában, mert az evangélium gyümölcsei, köztük a béke, ha lassan is, de biztosan beérnek. Annál is inkább bizunk ebben, mert az atomkorszak idején a háborús pusztítások nem korlátozhatók országhatárok szerint, és ki akarna felszabadítani olyan romboló erőket, amelyek saját földjét és saját népét sem kímélik ? Valamikor a háborút egy ember, rendszerint az uralkodó akarata indította, és a népeket senki sem kérdezte. Ma azonban a népek is beleszólni kívánnak a háború és béke kérdésébe. Nagyon fontos, hogy a népek tudatában legyenek erejüknek és hatalmuknak, és használják azt a -béke érdekében. Ezért nem céltalan az általános békemozgalom. Ne lássátok ebben befolyásra törekvő csoportok mozgolódását, mert az emberiség legjobbjai is belekapcsolódnak ebbe a mozgalomba. Maguk a pápák élen jártak, valahányszor a béke érdekében felszólalni vagy harcolni kellett. Azon fáradoztak, hogy nemzetközi viszályokat tárgyalásokkal, kölcsönös megértéssel és engedményekkei intézzenek el inkább, mint erőszakkal. így XV. Benedek 1920 május 21-én, XI. Pius pápa 1922 december 22-én kelt körirataikkal. XII. Pius pápa hangoztatta, hogy háborúval semmit sem nyerünk, de mindent elveszthetünk. Most uralkodó Szentatyánk is minap fordult békeszózatával a világ népeihez, melynek visszhangjaként egy hatalmas birodalom vezetője is üdvözölte a pápát. Nagyon fontos azonban, hogy a pápa ne maradjon magára békeszózatával, azaz, hogy szava ne legyen pusztába kiáltó szó, hanem hogy a katolikus hívek egy^rtelmüleg álljanak békeakaratukkal a Szentatya mögé. A mi szilveszteri békeszózatunk is ezt a célt szolgálja. Mikor pedig hálát adunk Istennek, hogy az 1961. évben a békét számunkra megőrizte, nem szűnünk meg könyörögni ugyanezért a kegyelemért a küszöbön álló 1962. esztendőre. „Agnus Dei, qui toliis peccata mundi, dor.a nobis paceml" Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, adj nekünk békét! — imádkozzuk minden szentmisében a szentáldozás előtt. De törekedjünk Kedves Hívek, meg is érdemelni Istentöi ezt a kegyelmet, azzal, hogy bűneinktől megtisztulunk és azoktól tartózkodunk. Az újesztendő jelentsen lelki megújulást is! Mindenekelőtt erősödjünk a szeretetben, Isten és felebarát szeretetében, mert miként a szeretet hozta le számunkra a béke Istenét, hasonlókép a szeretet őrzi meg majd nekünk a béke áldását is. Amen. Kalocsa, 1961 december 23.