Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1961

Index

— 28 — Naponta imádkozom azért, hogy a Szentlélek életerős, bölcs, híveit és papjait nagyon szerető Fó pásztort adjon Föegyházmegyénknek. Viszont hálát kell adnom a mindenható Istennek, hogy lelki és fizikai erőimnek teljességében vagyok. így hiszem, hogy a Főegyházmegye, a papság és a hivek, minden lelki szükségletét ki tudom elégíteni. Mik lesznek kormányzásomnak alappillérei? Úgy gondolom, hogy a jóságos Isten kegyelméből, ezen a téren nem kell mást tennem, mint követni és folytatni azt az útmutatást, amelyet Ib. Érsek Atyánk, mint örökséget hagyott ránk. Mint Szentatyánknak legkisebb fia, teljes hűséggel, tisztelettel és szeretettel ragaszkodom jóságos személyéhez. Tudom, hogy ó Péter, a szikla és ahol ó van, ott Jézus Krisztus, ott az Egyház. Ahogy Péter, az Úr mennybemenetele után „a testvérek között egy alkalommal szólásra emelkedett" (Ap. Csel. 1, 15) és az egybegyűltek engedelmesen fogadták szavát, úgy várjuk mi is Péter mai utódjának, az emberiség üdvét, áldásos, békés életét védő és segítő szavait I Sokat imádkozzunk azért, hogy az emberiség békéjéért kifejtett minden törekvését az Úr Jézus Krisztus kegyelme támogassa és segítse, és a jóságos Isten imái, szavai és tettei nyomán tartsa távol tőlünk egy újabb háborúnak a borzalmait. Érsek Atyánk püspöki címerének jelmondata: .Cor pro corde" volt. A T. Testvérek é» a főegyházmegye hivei felé ezt én így fogalmazom: „Caritatem pro caritate". Amit tennem kell és amit tenni fogok, szeretettel és szeretetből akarom és fogom tenni. Föegyházmegyénknek vagyok a papja. Föegyházmegyénknek minden papját személyesen ismerem. Sokan tanítványaim is voltak. Ezek felé külön is megmondom: most sem vagyok és nem is leszek más, mint voltam tanár és szemináriumi elöljáró koromban. Szerettem őket és úgy éreztem, hogy a szeretetért szeretetet kaptam cserébe. Ezt várom most is. .Porta semper patet, cor magis!" Nem lehet a T. Testvéreknek olyan gondja, amely egyúttal ne lenne az enyém is. Minden jó munkájuknak és lelkipásztori eredményüknek én fogok legjobban örülni! Ha szeretjük, megértjük és támogatjuk egymást, akkor .omnia possum in eo, qui me confortat." (Filip. 4, 13.) Sokat szeretnék a főegyházmegye híveivel személyesen is érintkezni. A magas toronyhói sokat lehet belátni, de érteni csakis a közvetlen tapasztalat által lehet. így éltek a hívek között az apostolok is. Erről tanúskodnak a nemzetek Apostolának útjai is. Ennek a hazának, ennek a népnek vagyok gyermeke. Itt születtem, itt nevelkedtem. Kimondhatatlanul szeretem a hazámat és a magyar népet. Ezért tölt el boldogsággal a magyar népnek minden előrehaladása. Ezért örülök annak, hogy egyre kiteljesülöbb formában fejlődik dolgozó magyar népünknek boldog földi élete is. Hazánkban komoly erővel folyik a szocializmus építése. Szinte észrevétlenül új városok nőnek ki a földből. Hatalmas ipartelepek létesülnek. Százezrével épülnek a boldog jövő legszebb biztosítékai, a családi fészkek. A mi hazánkban már ismeretlen ez a fogalom: munkanélküli. Nálunk nem lehet lerongyolódott és éhes embereket látni. Lelki szemeim előtt két hatalmas, erős, becsületes kezet látok átnyúlni az ország fölött, amelyek egymásba fonódnak és biztosítják az ország egész népének békéjét és előrehaladását. Ez a két erős kéz szimbóluma annak az egységnek, amely munkásságunk és a magyar föld dolgos népe között az elmúlt évek folyamán kialakult és mind mélyebbé válik. Ebben a szimbólumban ott látom főegyházmegyénk hívő katolikus embereinek, munkásoknak, dolgozó parasztoknak és az értelmiségieknek is összefogását. Ez biztosíték nekem arra, hogy a becsületes, a keresztény erkölcsi elveken felépülő közösségi munka átformálja ugyan az önző embert közösségi emberré, de nem szünteti meg Istenbe vetett hitét és hűségét az Anyszentegyházhoz és annak tanításához. Ezért hiszem, hogy városok, ipartelepek és családi fészkek építése mellett Főegyházmegyénk lelki és anyagi igényei is megfelelő kielégítést nyernek. Minden jót, szépet és boldogítót csakis békés körülmények között lehet megvalósítani. Ezért vagyok megingathatatlan híve az emberek békés építőmunkájának.. Ezért ítélem el mindazokat, akik az emberek életét, munkáját, boldogságát semmibe sem veszik. Akik nem törődnek a legdrágább értékekkel, családdal és gyermekekkel, és akik csak egy célt látnak maguk előtt, minél nagyobb egyéni javakhoz jutni. A közösségi ember a kinyilatkoztatás igazságain keresztül nemcsak önmagát látja, hanem igenli a javak igazságos elosztását. Komolyan veszi az emberek egyenlőségét, bőrük színére való tekintet nélkül. Kulturát és civilizációt akar minden népnek egyaránt. Régi meggyőződésem, hogy a béke krisztusi szolgálata elsősorban nem szavakban, hanem tettekben nyilvánul meg. Tettekben a becsületes munka területén. Legyen ez a munka akár a gyárakban, akár a drága magyar földön, akár pedig íróasztaloknál vagy kutatólaboratóriumok mélyén. Elítélem és az emberiség elleni legsúlyosabb bűnnek tartom, ha valaki az Isten nagy adományát, az emberi értelem által felfedezett és az emberiség javára felhasználható találmányokat az emberiség pusztítására akarja felhasználni! Elszomorító, hogy a második világháború pusztításai után, amikor mint Jeremiás, mi is sírhattunk a romok felett, még mindig akadnak, akik a háború utolsó maradványait azért nem akarják megszüntetni, hogy ezek újabb lehetőséget nyújtsanak sok-sok millió vagy talán százmillió ember elpusztítására, megnyomoritására és ennek következtében, szinte az egész emberiség tönkretételére. Elvárom T. Testvéreimtől és a főegyházmegye minden hívétől, hogy legyenek bátor szószólói és védelmezői annak a békének, amely az Anyaszentegyház tanítása szerint is mint az emberiség egyik legfőbb java jelentkezik. Hazám törvényeit eddig is mindig megtartottam és a jövőben is meg akarom tartani. Ez a kinyilatkoztatás parancsa: „Mindenki vesse magát alá a fölöttes hatalomnak. Nincs ugyanis hatalom, csak Istentől. Ahol hatalom van, azt Isten rendelte. Aki tehát szembeszáll a hatalommal, Isten rendelésének szegül ellene. Az ellenszegülő pedig magára vonja az ítéletet. A felsőbb hatalom nem arra való, hogy elijesz-