Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1961

Index

— 21 — 1961. FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 2188/1961. sz. Föpásztori visszapillantás az aranymisére. Mélységesen meghatott szívvel gondolok vissza azokra a lélekemelő ünnepségekre, melyeket arany­misém bemutatása kapcsán számomra a Főkáptalan, udvari és egyházmegyei papjaim híveikkel karöltve rendeztek. Lelki szemeim előtt felújul a július 14-én bemutatott aranymise minden mozzanata, maga a fölséges áldozat, az azt kisérő korális ének szárnyalása, a papjaim és hiveim lelkéből áradó áhítat, s e boldogító visszaemlékezésnél első gondolatom a hála az Örök Főpap iránt, Ki e ritka szép napot meg­érnem engedte. Boldogan gondolok július 16-ára, a gyönyörű mélykúti Sz. Erzsébet templom megáldá­sára, amellyel kapcsolatosan a mélykúti és környékbeli papság és hívősereg köszöntött és egy egyszerű asszony 50 szál rózsából álló csokorral kedveskedett. Hálával tekintek vissza a július 20-án a budapesti egyetemi templomban bemutatott esti szentmisére is, melyen a püspöki kar tagjai, a Hittudományi Aka­démia professzorai és növendékei, az Actio Catholica vezetősége, a katolikus sajtóorgánumok képviselői, valamint a fővárosi papság és hívek nagy számban vettek részt és fogadták aranymisés áldásomat. Ugyancsak örömmel emlékezem a július 23-án a kalocsai főszékesegyházban bemutatott ünnepi nagy­misére, melyen rokonaim, kalocsai és egyházmegyei híveim jelentek meg, hogy velem együtt ünne­peljenek. Hiszem és vallom, hogy a szentmiseáldozat a keresztáldozattal kapcsolatban az Isten-imádás leg­főbb ténye, de egyszersmind a megváltás kegyelmeinek állandó közvetítője is, amely munka az Úr Jézus parancsa folytán ránk, papokra hárul a világ végéig. A megváltás örök kincseit az Egyház osztogatja papjai által, s abból minden ember részt kérhet, aki üdvözölni akar, vagyis az Istennel egyesülés fehéren ragyogó magaslataira eljutni törekszik. Hálát adok az Úr Jézusnak, hogy az üdvözítés nagy munkájára meghívott. Kedvelt papjaimat s jó híveimet pedig arra kérem, hogy nehéz feladatomban segítő munka­társaim, illetve engedelmes és készséges gyermekeim legyenek. Mélyen érzem pgyanis a föpásztori fele­lősség terhét, ami Szent Pál apostolnak a hívekhez intézett intelméből kicsendül, mely szerint „az elöl­járók vigyáznak a hívekre, s nekik kell számot adniok azok lelkéért" (Zsid. 13, 17). Az ünnepség során a szeretet, gyermeki ragaszkodás minden nyilvánítása örömömre szolgált és mélyen meghatott. Az értem mondott imák, az értem felajánlott szentáldozások, az értem gyakorolt ön­megtagadások mind maradandó lelki kincsek számomra, csak úgy, mint annak az iskolás leánykának csokorba tűzött virága, aki beszélni nem tudó kicsiny húga helyett is imádkozott értem, avagy annak a ministerfiúnak ajándéka, aki megtakarított két tizesét papnevelésre adta plébánosának. A papjaim által ajándékozott ékköves főpapi gyűrű emlékeztet arra a szoros kapcsolatra, amely az apostoli Szentszék intézkedése folytán mint megyés főpásztort egyházmegyémhez, de az Anyaszentegy­házhoz is köt, s amely kötelem a mindhalálig való hűség parancsát jelenti számomra. Az első kalocsai érsek, Asztrik szobrocskájával díszített pásztorbot a kormányzói hatalmat állítja elém, mely nekem ada­tott s arra int, hogy híveimet az Evangélium igazságai szerint vezessem az üdvösség útján s az Egyház hűségében mindenkor megtartsam. Az esperesi kerületek által felajánlott díszes albumok a papság és templomok képeivel nemcsak a mai történés tükörképe számomra, hanem élettel teljes valóság, a papság és hívek istenszolgálatát az idők sodrában szemléltető hiteles okmány. Rokonaim, híveim s a volt szerzetesnővérek szeretetének túláradó bősége tette elém aranymisém kapcsán a selyemből készütt ó-keresztény miseruhákat, az aranysújtásos infulákat, a remekbe csipkézett albát, oltárterítőt és egyéb kedves ajándékokat, amelyek szerény személyemen keresztül a papi méltóság­nak szólnak s főkép annak, aki azt a hívek üdvösségére szerzette, vagyis magának az Örök Főpapnak, Jézus Krisztusnak. >• Mindezekért a lelki odaadást és hűséget érzékeltető szent szimbólumokért, amik a főpásztor iránti szeretetből sarjadtak, s váltak szivet-szemet gyönyörködtető s az isteni szolgálat fényét emelő liturgikus tárgyakká, hálás szívvel mondok köszönetet. Egyben szívesen igérem, hogy papjaimat, jó híveimet s mindazokat, kik aranymisém kapcsán reám gondoltak, napi szentmiséim mementójába foglalom, őket az Örök Főpap értünk vérző Szívébe zárom, hogy az élet rögös útjain kegyes pásztoruk, a halál félelmes órájában pedig irgalmas bírájuk legyen. Kalocsa, 1961 augusztus 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom