Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1961

Index

— 16 — tetett növendék papjai számára. Működése alatt a püspökkertben komoly ásatásokat végeztek. Az ásatások során a IV. és VI. századból származó világhírű mozaikokat tártak fel és egy ókeresztény bazilika alapjait. Egyéniségét szombathelyi püspök korában is nemes egyszerűség jellemezte, amellett bölcseség és tapasztalat az egyházmegye vezetésében. Papjai és hivei jóságos atyjuknak tekintették és könnyek között búcsúztak tőle. Kalocsai érsekké 1943 május 7-én nevezte ki XII. Pius pápa és július 11-én foglalta el érseki székét az egyházmegyei papság és hivek osztatlan örömére. Kalocsai működése szemeink előtt folyt le s azt bővebben nem kell ismertetnem. Elég annyit mondanom, hogy 25 plébániát vagy lelkészséget létesített a tanyákon szétszórtan élő hivek lelki gondozására s érseksége alatt 10 helyen épült templom vagy kápolna. Az aranymise ünnepét megelőzőleg rágondolunk a papi méltóságra s főpásztorunkkal együtt hálát adunk az örök Főpapnak, hogy neki a papi hivatás kegyelmét megadta s őt ezzel a kitüntető méltósággal felékesítette. A pap személye a kiválasztás és felszentelés folytán szakrális jelleget nyer, elkülönül a hívek seregétől, s klerikussá, vagyis az Ur osztályrészévé válik, mint ahogy az Ur Jézus is papját a szentelés percétől kezdve teljesen birtokába veszi. Ezért nevezi Szent Ambrus a papi hivatást „deifica professio"-nak, Istentől rendelt foglalkozásnak, s tekinti a katolikus felfogás a papot Krisztus helyettesének, képviselőjének, amit ez a szállóige fejez ki tömören : sacerdos altér Christus. A pap Krisztus képmása. Szent Ágoston is, ez a hatalmas szellem, megilletődve mondja a papi méltóságról: O veneranda sacerdotum dignitas, in quorum manibus veluti in utero virginis Filius Dei incarnatur. (Concio 2 in Ps. 37.) Mily tiszteletreméltó a papok méltósága, kiknek kezében, miként a Szűz méhében az Isten Fia ölt testet. A pap tehát az üdvösség rendjében közvetítő Isten és az ember között, az ordinatio erejénél fogva részese az Ür Jézus papi méltóságának, s végzi az Üdvözítő hármas ténykedését, ami nem más, mint a főpapi, prófétai és királyi működés egyenes folytatása. I. A pap első és legfőbb feladata az áldozat bemutatása. A vallástörténet igazolja, hogy a népek kiválasztott képviselőik által minden korban áldozatot mutattak be a legfőbb Lénynek. Ennek az áldozatnak célja hódolat, tiszteletadás, az isteni hatalom és uralom elismerése. Emellet az áldozat másodlagos célja lehetett kérés, engesztelés, hálaadás, amint az a kísérő szertartásokból mindenütt kitűnik. Az egész emberi nem egyetlen és abszolút értékű áldozatát maga az Űr Jézus mutatta be a keresztfán, amelynek a régi ószövetségi áldozatok pusztán csak előképei voltak. Ennek a keresztáldozatnak titokzatos megismétlése, megjelenítése és emléke Krisztus rendeléséből a szentmiseáldozat. Az átváltoztatás szavainak erejénél fogva: „Ez az én testem, ez az én vérem", ismétlődik meg előttünk újra Krisztus áldozata s az oltáron a kenyér és bor színe alatt Krisztusnak érettünk föláldozott teste és vére van jelen. A szentmise lényeges egységben a keresztáldozattal az Istent megillető hódolatnak és tiszteletnek legfölségesebb ténye. „Krisztus minden teremtmény elsőszülöttje, benne van vére által megváltásunk, bűneink bocsánata." (Kol. 1, 14—15.) Miénk ő mint ember, min megváltó, mint főpap, és az egyház feje. Az ő keresztáldozata által mintegy kifosztja magát az emberiség és benne Istennek a legdrágább áldozatot nyújtja, Ezt az áldozatot mutatta be fél évszázad előtt érsek urunk, mint ifjú pap, s ezt mutatja be most, 50 év után megrendült lélekkel, amikor az oltárhoz lép, hogy újból elmondja a szertartás keretében a szentmise imáit. S amint első áldozatának bemutatásánál Krisztus áldozatával egyesítette önmaga feláldozását is, úgy cselekedte ezt mind a mai napig, aranymisés áldozatáig, mindenkor. Valahányszor imádságos lélekkel kimondta : Ez az én testem, ez az én vérem, saját testét, életét é9 vérét is felajánlotta isteni Mesterének minden érzelmével, mindhalálig. S az Úr Jézus elfogadta áldozatát. Mi, papjai és hívei, meghatott lélekkel állunk majd aranymiséje napján körülötte az oltárnál. Vele imádjuk az isteni Fölséget, hálát adunk a vett jókért, engesztelést nyújtunk bűneinkért, esdeklünk az állhatatosság kegyelméért, hogy Isten hűségében mindvégig megmaradjunk.