Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1959

Index

Szilveszteri püspökkari körlevél Az 50-es évek határán szólunk hozzátok Kedves Hívek. Néhány óra még, és 1960-at írunk! Múlnak az évek, emberek születnek, és meghalnak. Csak egy van, aki nem múlik és nem változik. Az, akiről a Zsoltáros írja: „Te Uram, kezdetben megteremtetted a földet, s a Te kezed művei az egek. Azok elmúlnak, de te megmaradsz, és mint a ruha, mind elavulnak; elváltoztatod őket és elváltoznak, Te azonban ugyanaz maradsz, és éveid el nem fogynak." (101. zs. 27, 28.) Őhozzá emeljük szívünket-lelkünket Szilveszter estéjén, hálát adván a letűnt év minden jótéteményéért, és kérvén éltető kegyelmét a következő esztendőre. Elsősorban a lelkieket köszönjük meg az Ürnak. Anyaszentegyházát nem hagyta cserben, és mi magyar katolikusok is részesültünk éltető és fenntartó kegyelmében. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy híveink állhatatosak maradtak hitükben, és nem lankadtak vallásuk szeretetében. Dicséretünk azonban nem akar vak elfogultság lenni. Látjuk a fogyatékosságokat is. Ne mulasszátok el ezért, Kedves Hívek, az Úr napjának mcgszcntelését, ne hagyjátok el a vasár- és ünnepnapi szentmiséket! Az Úr napjának megszentelése szentmise-hallgatás nélkül nem történhetik. Azonfelül a vasárnapi mise nekünk, katolikusoknak, családi összejövetelt is jelent, ahol egy szívvel-lélekkel hódolunk az Úrnak! Összetartó erő ez és egységbe forraszt, az Üdvözítő kívánsága szerint, aki kínszenvedése előestéjén így imádkozott övéiért: „Atyám, tartsd meg őket a nevedben, hogy egyek legyenek." (Jn. 17, n.) Kérünk Benneteket a jövő év küszöbén, hogy gyermekeiteket Isten félelmében neveljétek." Az Úr félelme a bölcsesség kezdete." (Pld. 1, 7.) Szent Pál apostol pedig figyelmeztet: „Atyák, gyermekeiteket neveljétek fegyelemben és az Úr intelmével." (Eph. 6, 4.) A nevelés fő célja, hogy a lélek uralmát a testen és ösztönökön biztosítsa. Ezt a célt azonban csak úgy érhetjük el, ha ki nem hagyjuk a nevelésből Azt, aki a lelket is látja és irányítani tudja. Éljetek Kedves Hívek az egyház-nyújtotta szentségekkel, többi közt a keresztséggel, és a házasság szentségével. Legyetek tudatában a házasság felbonthatatlanságának! Krisztus, aki ismerte az emberi szív gyengeségét és állhatatlanságát, szentségi rangra emelte és így segítő kegyelmek forrásává tette a legősibb emberi frigyet. Azt akarta, hogy a házasság tartós és állandó legyen, és hogy boldogság forrásozzék belőle a hitvesek és a gyermekek javára. Szabad-e a katolikusoknak Krisztus meggondolásával szembeszállniok, és a házasságot tisztán testi érzelmekre alapítaniok? Kedves Hívek! Meggyőződésünk, hogy a vallás- és a lelkiismereti szabadság tisztelete és az egyház működésének szabadsága emeli az állam tekintélyét és fokozza a polgárok megelégedését. Az egyház és az állam jóviszonyának kialakítására és fenntartására törekedtünk az elmúló évben és hasonló szándékot tapasztaltunk az állam képviselőinél is. Az Apostoli Szentszék négy magyar egyházmegye élére apostoli kormányzókat nevezett ki, akik meg is kezdték működésüket. Az állam hozzájárulásával történt ez, és ez a hozzájárulás is szolgálta az egyház és az állam jóviszonyát. A jövőben is e jóviszony ápolására törekszünk. Amikor a lelkiekről a földiekre fordítjuk figyelmünket, itt is találunk bőven jókat, amiket Istennek meg kell köszönnünk. Elsősorban a békére gondolunk. Nagy erőfeszítések történtek a béke megóvása érdekében, és ezekbe az erőfeszítésekbe országunk és egyházunk vezetői is belekapcsolódtak. Az eredmény Isten kegyelméből nem maradt el. Általános megállapítást nyert, hogy a nemzetközi feszültség megenyhült, és reményünk van arra, hogy tartósan enyhülni fog. Az erőszak, a fegyverek elvetése, az általános leszerelésre megtett nagyszerű javaslat, méltán örvendeztette meg velünk együtt a világ valamennyi békeszerető emberét, nagyban elősegítette, hogy a nemzetközi vitás kérdéseket az államférfiak békésen törekednek elintézni, és az atombomba szörnyű réme visszavonult. A béke fejedelmének, Üdvözítőnknek születési ünnepe, mely most a napokban volt, erősítse a népekben a béke vágyát és a népek vezetőiben a felelősségérzetet.