Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1959

Index

— 8 — nálni, hogy közben semmi ének nincsen. Ha nincs ének, úgy az orgona csak azon részek alatt szólhat, melyeket a pap csendesen végez (felajánlás és kánon). A csendes misén önmagában véve szabad tisztán belső imádsággal, vagy megfelelő közös imádságok és népénekek éneklésével is résztvenni. A részvételnek azonban a legteljesebb, legliturgikusabb módja az, ha a hívek a mise megfelelő szövegeit hangosan, közösen imádkozzák és a papnak felelnek (missa recitata vagy missa dialogata). Ennek négy fokozata lehet: Első fok, amikor csak a feleleteket mondják : Amen. Et cum spiritu tuo. Deo gratias. Glória tibi, Domine. Laus tibi, Christe. Habemus ad Dominum. Dignum et iustum est. Sed libera nos a malo. — Második fok, amikor ezenfelül mindazt mondják, amit a ministráns mond: Lépcsőima, valamint az áldozás előtti Confiteor és Domine non sum dignus. — Harmadik fok, amikor a mise változatlan énekrészeit is közösen recitálják: Glória, Credo, Sanctus, Agnus. Végül, ha a változó énekrészeket is mondják. De ez utóbbi csak liturgiailag képzettebb közösségben érhető el (pl. szemináriumok, szerzetházak). Csendes misében szabad a híveknek a pappal együtt latinul közösen, hangosan imádkozni az egész Páter nostert az Ámenig bezárólag. Az ilyen recitált misékben a pap a mise hangos részeit oly hangosan mondja, hogy azt mindannyian hallhassák. 3. Vecsernye. Ahol megvan az ősi és tiszteletreméltó szokás, hogy vasárnapokon és ünnepnapokon a templomban éneklik a liturgikus vecsernyét (vesperás), ez továbbra is fenntartandó. Ahol nincs meg, lehetőség szerint bevezetendő, legalább egy-két nagyobb ünnepen. 4. Az egyházi ének különféle fajai. Az egyház ősi, liturgikus szent éneke a gregorián, azért a liturgikus funkcióknál lehetőleg előnyben részesítendő. Ahol arra alkalmas kar áll rendelkezésre, a klasszikus polifónia és a modern egyházi zene alkotásai is alkalmazhatók. Nagy gondot fordítsanak az illetékesek az egyházi népének tanítására, ápolására. Ennek tulajdonképeni tere elsősorban a liturgián kívüli ájtatosságok, valamint a csendes misék keretében van, de a fönt említett feltételek mellett a liturgikus akció keretében is alkalmazható. (Nálunk különösen arra kell törekedni, hogy a hívek a Sz. V. U. énekeit énekeljék, pontosan és szépen.) A hitoktatók a hittanórák keretében is tanítsanak népéneket és egy-két könnyebb gregorián éneket is. A templomban csak egyházilag jóváhagyott énekek énekelhetők. Egyházi hangversenyek — egyéb terem híján — a templomban is tarthatók, de csak a főpásztor előzetesen kikért és írásban adott engedélyével és a kellő kautélákkal. 5. Liturgikus hangszerek és harangok. Az Egyház sajátos és ünnepélyes hangszere az orgona. Helyettesítheti a harmónium. Ahol nem áll elegendő anyagi eszköz rendes, sípokkal bíró orgona beszerzésére, a főpásztor engedélyével szabad u. n. elektrofonikus orgonát is alkalmazni. Az orgonán kívül, legalább is bizonyos ünnepies alkalmakkor szabad más hangszereket is alkalmazni, de csak olyanokat, melyeknek hangja és játéka illik a templom szentségéhez és nincs bennük semmi világias. Gépzenét (autoorganum, rádió, gramofon, magnetofon stb.) az istentisztelet keretében alkalmazni nem szabad, sem zene, sem ének, sem pedig beszédek közvetítésére. Istentiszteleten kívül szabad vallásos tárgyú beszédek meghallgatására, egyházi énekek bemutatására, vagy tanítására a templomban is alkalmazni ilyeneket. Hangerősítő szerkezeteket alkalmazni szabad. Viszont képek vetítése a templomban mindenkor szigorúan tilos. Miután az orgona és egyéb hangszerek alkalmazása az ünnepélyességnek és örömöknek a kifejezője, ezért azok használata az ünnepélyességnek különféle foka szerint igazodik, mely az egyes liturgikus napokat, vagy időszakokat áthatja. Ezért az Egyház pontosan meghatározza, hogy mely napokon szabad az orgonát, vagy más hangszereket használni a liturgikus istentisztelet keretében. Eszerint nem szólhat az orgona (és természetesen más hangszer sem) a mise alatt ádventben, nagyböjtben és a szeptemberi kántorböjti napok miséiben, valamint a gyászmisékben, kivéve ádvent harmadik és nagyböjt negyedik vasárnapját, valamint a mondott időszakokba eső parancsolt ünnepeket, a templom címének és felszentelésének emlékünnepét, vagy más rendkívüli ünnepségeket. A jelzett időszakokban és a gyászmisékben legfeljebb az ének kíséretére szabad alkalmazni az orgonát, de közjátékok tilosak. A S. Triduum alatt csak a nagycsütörtöki mise kezdetén a Glória végéig, valamint a húsvéti vigília miséjében Glóriától kezdve szólhat az orgona, egyébként szigorúan tilos annak használata, éspedig még az ének kíséretére sem alkalmazható. Ugyancsak tilos e három napban az orgona még az extraliturgikus ájtatosságoknál (pl. keresztút) is. Egyébként ádventben és nagyböjtben a szentségi, valamint egyes extraliturgikus ájtatosságok alatt szabad orgonálni. A lelkipásztorok magyarázzák meg a híveknek az orgona elmaradásának okát, egyben gondoskodjanak arról is, hogy az említett bűnbánati időszakokban, vagy gyászistentiszteletek alkalmából az oltáron ne legyen virág. A harangokra nézve megmaradnak az eddigi szabályok. Szigorúan tilos a harangok elektrofonikus géppel való helyettesítése. Szabad viszont a harangok meghajtására, vagy hangjuknak erősítésére szolgáló gépezeteket alkalmazni a főpásztor engedélyével. 6. A liturgikus magyarázó (commentator). Az instrukció részletesen szól a liturgiában szereplő ^személyek szerepéről, annak jellegéről (szertartást végző pap, segédkezők, ministránsok, énekesek, orgonista, nép). Itt csak egyről beszélünk ezek közül, melyről itt történik hivatalosan elsőízben említés: a liturgikus magyarázóról (commentator). Hogy a hívek jobban tudják követni a szent cselekményeket, igen megfelelő, ha valaki azokat a híveknek magyarázatokkal kíséri, valamint a hívek részvételét irányítja és vezeti. A magyarázó lehetőleg pap, vagy legalább is klerikus legyen, aki karingbe öltözve a szószékről, vagy a szentélyrácsnál álljon. Ha nincs pap, vagy klerikus, lehet ily minőségben kellően begyakorolt tisztes világi férfit is alkalmazni, aki viszont ne szószéken, hanem a szenté-