Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1957

Index

— 25 — 1957. FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 3000/1957.sz. Októberi rózsafüzérájtatosság szándéka. Október hava a Boldogságos Szüzanya, a Rózsafüzér Királynéjának hónapja. Napkelettől napnyugatig és déltől északig milliók ajkáról száll föl az egész földről az ujjongó magasztalás és hódolat, a boldog hála és esengő kérés trónja elé. Ezek között mi örvendező dicséretünk, alázatos hálánk mellett benne bízó szívvel könyörögve esdjük: Rózsafüzér Királynéja, szent Fiad papjainak Édesanyja, eszközölj ki minél szentebb és több papi hivatást. Ez legyen ebben a hónapban a rózsafüzér ájtatosság első és legesengőbb kérése. 1. Ez a kérés a legszentebb, legkedvesebb és legértékesebb kérés a Szüzanya szemében. Az örvendetes rózsafüzér titkairól elmélkedve, lelkünk elé tárulnak megváltásunknak föl nem fogható mélységű és isteni szépségű titkai. Ezekbe először a Boldogságos Szűz lelke merült el édes boldogsággal: „megjegyezvén mindeme dolgokat és szívében forgatván azokat". A papi hivatás küldetése is ez: mindeme csodálatos titkokat szívében megjegyezvén és forgatván, drága kincsként adni tovább a világ végéig a világosságra és igazságra szomjas lelkeknek, hogy bennük az üdvösség édes és boldog gyümölcsét teremjék meg. A fájdalmas olvasó titkai lelkünket legmélyéig megrendítően és őszinte bánatot keltően vetítik elénk megváltásunk megvalósításának isteni áldozatát. Ebben örök Főpapunknak vele egyesülten emberi társa a Fájdalmas Szüzanya, aki ezáltal lett mindannyiunk mennyei Édesanyja. A papi hivatás legszentebb hatalma és föladata ennek az áldozatnak a világ végéig való megújítása, hogy a megváltott emberiség ezzel imádhassa, hálával áldhassa, engesztelje és kérje benne kedvét találóan a teljes Szentháromságot. A dicsőséges olvasó titkaiban megváltásunk beteljesedettségének mennyei fénye árad lelkünkbe. Föltámadt Elsőszülött testvérünk és fejünk, Isten jobbján ülve: örök közbenjárónk. Mellette a menny királynőjének székében testében-lelkében megdicsőült Édesanyánk: minden kegyelem kieszközlője. Záloga és biztosítéka annak, hogy a lelkünkbe áradó Szentlélek által mi is eljutunk a mennyei dicsőségbe és boldogságba. A papi hivatás ennek alázatos szolgálata: adni és biztosítani az üdvösségre vezető minden kegyelmet a küzködő, az Isten felé magát legyőzően törekvő embernek. Tehát a papi hivatását szentül, Krisztus Szíve szerint betöltő pap Krisztust dicsőíti meg és a boldogságos Szüzanyát, hogy általuk és bennük megdicsőüljün ő is és a lelkek, akiket áldozatos szeretettel szolgált. Akkor pedig nincs és nem lehet a Szüzanya előtt szentebb, értékesebb és kedvesebb kérés, mint ez: Eszközölj ki minél szentebb és több papi hivatást. 2. Ez a kérdés a ma legégetőbb és legsürgetőbb szükségünk segítését kéri. Nyilvánvaló tény, hogy a mai emberek közfelfogása, közgondolkodása, a dolgok gyakorlati értékelése, sőt sok családi otthon sem kedvez a papi hivatások keletkezésének. Azért pusztán emberi erőfeszítés, ha még oly áldozatos is és szükséges is: nem oldja meg ezt a szükséget De éppen ahol az emberi fáradozás elégtelen, ott ragyog föl leggyőzelmesebben Isten ereje a kegyelem által De csak akkor, ha ezt kérjük bizalommal, kitartóan. Izrael is azt mondta babiloni fogságában: „Kiszáradtak csontjaink, elveszett reménységünk, elvesztünk." Ám az Úr így szólt nekik: „Én belétek adom lelkemet, hogy életre keljetek." És a csontmező életre támadt és igen nagy sereg lett belőle. (Ez. 37.) Csak kérni kell és álhatatosan könyörögni. Ha van kérés, melyre vonatkozik: „Kérjetek és adatik nektek," ha valamiben igaz, „és még sohasem lehetett hallani, hogy te magára hagytad azt, aki segítségedért esdekelt," akkor ez a kérés az. Tehát kérni és újra kérni és kérni az egész hónapon át és nem fogunk megszégyenülni. * Jelen körlevelem felolvasandó szeptember utolsó vasárnapján minden szentmisén és az első októberi ájtatosság előtt, hogy az egész