Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1949

Index

— 44 — len, amikben szenved a világ. Ugy akarta Isten, hogy ezáltal az ájtatosság által térjen vissza hozzá az eltévedt emberiség." Krisztus földi helytartói a nagynevű XIII. Leótól kezdve valamennyien hasonló szellemben nyilatkoztak. E nyilatkozatokból bontakoznak ki azok a mélyreható okok, amelyek a világ figyelmét Jézus Szentséges Szivére, „a szeretet lángoló tűzhelyére" irányítják s egyesek és családok, népek és az egész katolikus Anyaszentegyház újbóli felajánlását, a nagy felajánlás folytonos ismétlését sürgetik. 1.) Az első ilyen ok, hogy a Szent Szív tisztelete az egyetlen hathatós orvosság azok ellen a bajok ellen, amelyekben úgyszólván az egész emberiség szenved napjainkban. Ezeket a bajokat' „válság"-nak hívják a tudósok és társadalom-bölcsek. Általában háromféle válságról beszélnek. a) Egyik a gazdasági válság. Lényege a termelés és a termelt javak igazságos elosztásának roppant horderejű kérdése. A történelemben eddig alig látott erőket sorakoztat fel és tüzel harcra egymással szemben. A harci zászlóra a „jog és igazság" sokat mondó jelszavai vannak írva. Nyilván, mert e kettőben látják biztosítva a jobb és emberhez méltóbb életet. Azonban egyik is, másik is hideg és erőtlen fogalom, ha nem társul hozzájuk és át nem izzítja mind a kettőt a szeretet. „Justitia et pax osculatae sunt — az igazság és a béke ölelkeznek" — mondja az írás. (Zsolt. 84, 11.) De csak akkor, ha a szeretetben találkoznak. Sze

retet nélkül semmi az ember — mondja az Apostol (Kor. I. 13, 2.) — mert nem képes meglátni embertársában a legmélyebb és legigazabb emberi igényeket. Akármennyire tiszteli a jogot és becsüli az igazságot, el tud menni rideg szívvel és érzéketlenül szerencsétlen embertársa mellett, aki kifosztottan és sok sebből vérezve hever az útfélen és kiált segítség után. Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ez a segítség kimerülhet apró-cseprő könyöradományokban. Olyan életberendezkedés kell ide, hogy az élet terített asztaláról mindenkinek egyformán jusson. Le kell az igényeit szállítania annak, akinek az élet több terítékes ebédet juttatott. Be kell érnie a kevesebbel, hogy a másiknak is jusson ugyanannyi. Ez az, amit XI. Pius pápa „szociális szeretet"-nek nevez. A szociális igazság nem valósulhat másképp, mint a szociális szeretet útján. Valahol a Felvidéken történt az első világháború után, hogy egy szép napsütéses reggelen kihajtotta libáit a rétre egy kis parasztleány. Míg azok a patakparton legelésztek, vagy a patak vizében kotorásztak, a leányka elővette a nyakában lógó csíkos tarisznyából a nagy karaj szép fehér kenyeret. Még hozzá sem fogott az egyszerű reggelihez, mikor a szemébe tünt a másik parton egy toprongyos alak. A csúful megtépett csuka-szürke köpönyeg, meg az ócska katonasapka elárulta, hogy valahonnan, talán fogságból hazafelé tartó katona. Mikor már csak a patak medre választotta el őket egymástól, az elcsigázott, agyonéhezett katona szeme hirtelen ráesett s valósággal rátapadt a gyönyörű fehér kenyérre. Gyilkos gondolatok kergetőztek az agyában, amelyek mögött bizonyosan ott settenkedett az is, hogy neki ahhoz a kenyérhez több joga volna, mint a gyereknek, aki mindennap megkapja a magáét. Ha most erőszakkal elragadná, nem vétene az igazság ellen. A leányka pedig — észrevéve a szegény rongyos katona szemeben az éhes ember mohó vágyakozását — óvatosan feléje indult a patak kövein és oda nyújtotta az egész kenyeret: „Éhes vagy ugye bácsi? Egyél!" Reszkető kézzel nyúlt a katona a kenyér után. Amint nagy mohósággal beleharapott, meleg könnyek gyűltek a szemébe és lassan ráhullottak a hófehér kenyérre. A jó és rossz cselekedet gyilkos harca dúlt ennek az éhes embernek a lelkében. De nem a jog és igazság teremtett benne békességet, hanem a szeretet, amely az ártatlan kis leány szivéből sugárzott felé. Hol a forrása ennek a szeretetnek? A Szívben, amely kinyilatkoztatta magát a világnak. Amely szent Ígéretekkel édesgeti magához a tőle, és általában az Istentől messze sodródott, válságokban vergődő szegény emberiséget. Aki felajánlja magát neki, közeli kapcsolatba lép vele. Közvetlen közelből fogja fel ennek a teremtő szeretetnek a sugarait. A jog és igazság harcra ösztökéli az embert, a szeretet békét teremt. Ebből a békességből viszont, amelyet a szeretet teremt a szivekbe, a jog és igazság is kivirágzik. Még akkor is, ha egyesek részéről lemondás, sok és nagy lemondás az ára. Azért, mondja a Szentséges Atya, hogy a Jézus Szive tisztelet az egyetlen gyógyító szer a világ bajai ellen. Ez a legalkalmasabb eszköz, hogy az eltévedt világ újra visszataláljon Urához, Istenéhez. b) Társadalmi válsárj a másik fajtája annak a betegségnek, ameiy őrli az emberiség lelkét. Eltűnőben vannak a régi társadalom egyes rétegei. Mintha történelmi küldetésüket bevégezték volna s el is kellene tünniök. Ahogy a közmondás tartja: „A mór megtette kötelességét, a mór elmehet." De már jelentkezik a nyomukban az új vezető réteg a hivatottság öntudatával, a hatalom vágyával és igényével. Az eltűnő rétegnek nagy lelkierőre van szüksége, hogy sorsát lázongás nélkül viselje. De igen nagy bölcsességre is, hogy helyét újra megtalálja a nap alatt. Az erő es bölcsesség isteni ajándék, mely lényegeben az isteni jóság kiáradása felénk. Abban a Szívben van a forrása, amelyet „jósággal és szeretettel teljes Szív"-nek ismertünk meg s amelyet nap-nap _ útán ilyenrfek is tapasztalunk. Azért sürgeti" Krisztus IJrunk a vele való állandó és megszakítatlan összeköttetést : „Maradjatok énbennem, amint én tibennetek. Én vagyok a szőlőtőke, ti vagytok a szőlővesszők. Amint a szőlővessző nem teremhet jó gyümölcsöt, ha nem marad a szőlőtőkén, úgy ti sem, ha énbennem nem maradtok." (Ján. 15, 4.) Egy íróember könyvében olvassuk valahol, hogy egy faluban iszonyú tűzvész kerekedett. Leégett az egész utcasor s benne egy kocsmáros, meg egy boltosnak a háza. Történetesen egyik sem volt otthon. Valahol vásárban járt mind a kettő. Mikor hajnaltájban hazatértek s