Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1949

Index

- 13 — V. 1146. sz

. Böjti szózat helyett pápai apostoli adhortatio Krisztusban kedvelt Papjaim és Híveim! 1949 április 2-án mutatja be Szentséges Atyánk, XII. Pius pápa Őszentsége, aranymiséjét, az egész világ katolikussága pedig április 13-án ünnepli Krisztus földi Helytartójának ritka papi jubileumát. Az évfordulón — Őszentsége kifejezett kívánságára — mellőzzük a fényes ünnepségeket s csupán hívő lelkünk imádságos hódolatát tesszük le az aranymisés oltár zsámolyára. Ezen felül annál nagyobb buzgósággal és gyermeki engedelmességgel hallgassuk meg és kövessük azokat az atyai buzdításokat és intelmeket, amelyeket a kereszténység Atyja és Pásztora ez alkalommal hozzánk intéz s amelyek egyaránt vonatkoznak az égés/ világon, így a mi egyházközségünkben is, pásztorra és nyájra. A gondviselő Isten kegyelméből uralkodó Szentséges Atyánk Xll. PIUS PÁPA apostoli szózata az Apostoli Székkel békében és közösségben élő valamennyi Érsekhez, Püspökhöz és más helyi Főpásztor okhoz, hogy votiv mise mondassék az istengyűlölők bűneinek kiengesztelésére. Az isteni dolgok gőgös semmibevevése és megvetése, amely az isteni parancsot megszegő embernek első bűne és minden bajnak gyászos forrása, a most háborgó korban mint valami fertőző betegség terjed és dühöng csaknem az egész föld kerekségén. Értjük itt az istentagadást, sőt a 7. Isten elleni gyűlöletet. Borzadva szólunk Tisztelendő Testvérek erről a szörnyű bűnről, de apostoli hivatalunk feladatához képest nem szabad hallgatnunk. Jól tudjuk, hogy mindez nem történik a pokoli ellenség cselszövései nélkül, akinek sajátja az, hogy Istent gyűlölje és az embereknek ártson. Nektek, a ti gondjaitokra bízott papoknak és híveknek tehát legfőbb teendőjük az legyen, hogy Isten nevének védelméért, aki előtt a hatalmas ^angyali szellemek remegve hódolnak, meginduljon a küzdelem. Magasra emelve Szent Mihály arkangyal lobogóját, megismételve annak csatakiáltását: „Ki mérhető Istenhez?!", az isteni Fölség gyalázóival szálljatok szénibe elszánt akarattal, s Isten nevét mondjátok, szeressétek, hirdessétek. Akik ezt (t. i. Isten nevét ^ ilyen megvetéssel bántalmazzák, nemcsak a legszörnyűbb bűnt követik el, mert „az Isten gyűlölete leginkább bűn a Szentlélek ellen", (Sz. Tamás S. Theol. 2, 2. qu. 34. a. 2. ad 1.) s"e bűn őket a legsúlyosabb büntetésre fogja juttatni, hanem nyilvánvalóan nagyon hálátlan szívről is tesznek tanúságot. Mert van-e szükségesebb s üdvösebb dolog, mint Isten imádása? Testünk s lelkünk alkotása, szellemünk képességei s erői mind Tőle származnak. A napfény, a levegő, a föld gyümölcsei, a táplálék, az élet kellemei, és ami sokkal többet jelent, a mennyei kegyelem, az életszentség segítő eszközei, az igazság, az üdvösség, mind Tőle erednek: minden, ami számunkra jó, az Ö ajándéka. „Ó, mily •jó és gyönyörűséges Uram a Te lelked mindenekben!" (Bölcs. 12, 1.) „Te pedig Istenünk, kegyes és igaz vagy, tűrő és mindent irgalmasságban rendelsz el." (Bölcs. 15, 1.) Ö egyikünktől sincs távol, mert „Benne élünk, mozgunk és vagyunk." (Ap. Csel. 17, 28.) Bölcs és irgalmas, mikor simogatva vigasztal, mikor ostorcsapásokkal javít. De valahányszor fenyít bennünket, igazságosan bűnhődünk, „mert tetteink I méltó bérét vesszük" (Lukács 23, 41.). S maga a fájdalom, a Gondviselés felső tervei szerint, az erények kemény eszközévé lesz, s belőle mint dús vetésből sarjad az örök üdvösség. Akinek Isten a jutalma és öröksége, az a sors csapásait, vagy kedvezéseit semmibe veszi. Ha Istent el nem veszti, szentül hiszi, hogy semmit sem vesztett el. 1 De van más üdvös dolog is, amit Isten szeretete terem az emberek számára, viszont a Tőle elfordulás gyászos eseményeket zúdít ránk. Ki nem remeg és fél a pártviszályoktól, a polgárok meghasonlásától, a háborús összecsapásoktól, amelyek a jövőben az új fegyverek hatásánál fogva egészen végzetesek lehetnek? Hogy ezek távol t'áftassanak tőlünk, dicsérve köszöntjük azokat a kezdeményezéseket, amelyek arra irányulnak, hogy az államok egymással mindig szorosabban összekapcsolódva, szövetségre lépjenek. De ez is ingatag talajra épül s könnyen öszszeomlik, hacsak nem él mindenkiben az egész világon a testvéri összetartozás érzése, amely szentté és erőssé teszi a kölcsönösen adott s fogadott hűséget, alátámasztja a szerződéseket, szilárddá teszi a társadalmakat. De a tapasztalat s gyakorlat alapján az is nagyon igaz, hogy az emberek nem tekintik egymást testvéreknek, hacsak nem vallják azt, hogy valamennyien egy közös Atyának teremtményei. Ha megszűnik a tisztelet a legfőbb törvényhozó s ítélkező Istenséggel szemben, a jog és jogtalanság üres szólamokká válnak s tönkre megy az erkölcsi törvény. Ha semmitől sem kell félni, a mohó gonoszság mindent vakmerően megtesz és elkövet, az emberek vadállatok módjára kölcsönös gyilkosságokba