Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1948

Index

— 8 t napját. Tárgy rovatba a takarék, illetve adós nevét és a Készpénzforgalom kiadási rovatba a kölcsönadott összeget. Az adósság nyilvántartására a Nyilvántartás pénztár javára rovat alá szintén beírjuk az összeget s ezt folytatólagosan a letörlesztésig vezetjük. Ez minden adósnál külön-külön érvényes. Törlesztésnél a törlesztési összeg a Készpénzforgalom bevétel alá kerül, de a Nyilvántartás pénztár terhére alá is beírjuk; a kamatot, ha készpénzben lett kifizetve, csak a bevétel rovatba írjuk, ha nem lett készpénzben teljesítve, akkor a Nyilvántartás pénztár javára rovatba írjuk. Amikor az adósságot vezetjük át az egyik évről a másik évre, az adósságot csak a Nyilvántartás pénztár javára rovatba írjuk; az adósság nagyságát a Nyilvántartás pénztár javára és Nyilvántartás pénztár terhére különbözete adja. B) Mise- és szociális alapítványok törzskönyve. 1. Ebben vannak megörökítve a plébánián levő összes mise alapítványok és szociális alapítványok. Évről-évre, amint jelentkeznek, beiktatjuk ide időrend szerint az új alapítványokat, gondosan és jól olvasható írással kitöltve a törzskönyvi íven látható rovatokat. 2. Rovatai e^ek: a] folyó szám, b) az alapítás éve, c) alapítók, d) alapítványi összegek,ej mise 1-4 (ide írjuk a szociális alapítványokat is), f) kikötések, gj évi kamat, h) a kamatjövedelem megosztása, i) jegyzet. 3. A rovatok kitöltésére nézve a következőket tartjuk szem előtt: az e) alattiban jelöljük meg arab számmal, hogy milyen és hány mise és szociális alapítvány van alapítva; az f) alattiban szabatosan kiírandó: kikért vagy mily célra és mikor kell végezni a miséket és mi a célja a szociális alapítványnak; a g) alattiban az alapítványi tőkének megfelelő 6 %-os kamatösszeg írandó; a h) alatti 1-8 rovatba azokat az osztalékszámokat. iktatjuk, melyek a jogosított participánsokat az előirányzott évi kamatjövedelemből megilletik; végre az i) alatti jegyzetrovatba irónnal az év végén bejegyezzük a taxatorium szerinti felosztási arányszámokat. 4. Minthogy az alapítványokat a törvény vagyonátruházási illeték alá vonja, a számadók gondoskodjanak arról, hogy az illetéket az alapítványozók az alapítványi tőkével egyidejűleg lefizessék; hogy továbbá minden alapítványról törvényes bélyeggel is ellátott alapító oklevelet állítsanak ki s ezt az érsekhatósági jóváhagyástól számított nyolc napon belül illetékezés céljából az adóhivatalnak bemutassak. Az eredeti, felbélyegzett példányon kívül három bélyegtelent is készítsenek: egyet az érseki levéltár, egyet az alapítványozó s egyet az adóhivatal részére. 5. Az eredetileg felbélyegzett, hatóságilag jóváhagyott és illetéklerovási záradékkal is ellátott alapítványi oklevél a plébánia pénzszekrényében híven megőrizendő. 6. Ha a plébániai törzskönyv megtelt, akkor az univerzális Naplót használjuk a fent mondottaknak megfelelően azzal a különbséggel, hogy minden alapítvány külön lapot kap, melyen a jövedelem bevételezendő és kiadásba helyezendő. C) A vegyespénztári alapok (alapítványok) törzskönyve. 1. Ebben a következő rovatok vannak: Baloldalon: a) keltezés, b) tőke az év elején, c) üres hely az eseményszövegek bejegyzésére, d) bevétel egyenkint és összesen. Jobboldalon: a) hó és nap, b) üres szöveghely, c) kiadás egyenkint és összesen, d) az alap (alapítvány) évközi gyarapodása vagy csökkenése és zárlati tőkéje, e) jegyzet. 2. A törzskönyvben minden alap (alapítvány) számára — mely a plébánián a templom és mise pénztáron túl kezeltetik — külön lapot nyitunk. Ennek fejezetébe beiktatjuk az alap vagy alapítvány nevét; továbbá mindamaz adatokat, amelyek az illető pénztár keletkezését, rendeltetését, eredeti tőkéjét és a törzskönyv megfektetésekor mutatkozott zárlati vagyonállagát megörökíthetik. Ha valamely alapnak vagyonállagát egészben vagy részben ingatlan képezi, azt a fejezetben külön feljegyezzük az ingatlan minőségének, kiterjedésének és évi bérjövedelmének közelebbi meghatározásával. 3. Legcélszerűbb az egyes alapokat vagy alapítványokat római sorszámokkal jelölni meg; s ha ugyanazon római sorszám alá több egynemű alapot sorolunk, ezeket arab számjegyekkel különböztetjük meg egymástól. 4. Oly helyeken, ahol az egynemű alapokból több van, ezeket összevonhatjuk és egy cím alá foglalhatjuk. Például: a keresztalapítványokat; a templomon kívül több helyen állított szobrok alapítványait. Ezeknél azonban a számlalap fejezetében név szerint fel kell sorolni az alapítványozókat, és meg kell örökíteni az alapítvány keletkezését, rendeltetését, eredeti és az összefoglaláskor mutatkozó zárlati tőkéjét. 5. Minden évet a számlalapon az előző évről áthozott zárlati tőkével kezdünk meg, beírva a keltezés rovatába az új évet az első hónap első napjával; a tőke rovatba pedig az áthozott tőkét, 6. Egyéb tételeit, az évközi bevételeket és kiadásokat, a Főnaplóból időrendszerint írjuk át. Ha a számlalapra több egynemű akár bevételi, akár kiadási tétel esik, ezeket összevonhatjuk és öszszesített tételben vezethetjük át a számlalapra. Utolsó bevételi külön tételként minden alapba az év végén nyert kamatot írjuk; a kiadási rovatba pedig az adót szintén a többi kiadástól elkülönítetten iktatjuk. A számlalapon könyvelt alapnak, alapítványnak évközi gyarapodását vagy csökkenését a bevételi és kiadási összesített tételek egybevetéséből tudjuk meg. Végre az alap (alapítvány) zárlati tőkéjét megkapjuk, ha az évkezdeti tőkéhez a gyarapodás összegét hozzáadjuk, illetőleg ha az évkezdeti tőkéből a csökkenés összegét levonjuk.