Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1946
Index
2 29. sz. Kötelező jár ulékok befizetésénekjelftiggesztése. A közismert pénzügyi helyzet folytán a lelkészekre, templompénztárakra és egyházközségekre kirótt különböző járulékok összege idejét' múltnak tekintendő s ezé, t az Egyházmegyei Takarékpénztárnak meghagytam, hogy ez év január 1-től kezdve ilyen címen befizetést további rendelkezésig ne fogadjon el. Később a kivetéseket újból meg fogjuk állapítani és a befizetés módját közzétenni. Az egyházközségi költségvetésekbe azonban e tételeket továbbra is fel kell venni, azonban más célra fordítandók. Itt közlöm azt is, hogy az érseki hivatal 1945 december 31-én a lelkészeknek, templompénztáraknak és egyházközségeknek az Egyházmegyei Takarékpénztárnál a járulékok be nem fizetéséből származó összes adósságait kifizette s ezzel ezek az érseki hivatal adósaivá lettek, amely a visszafizetés módját később fogja megállapítani. Kalocsa, 1946 január 2. 230. sz. Papi nyugdíj járulékok befizetésének felfüggesztése. Mivel egyrészt a már egyébként is megszűnt papi nyugdíjalap eddig kivetett járulékai a pénzügyi helyzet folytán valószerűtlenné váltak, másrészt a nyugdíjasokat pillanatnyilag állami hozzájárulásból segélyezzük, az eddigi kivetést 1945 december 31-ével beszüntetem, új kivetésről pedig megfelelő időpontban gondoskodni fogok. Kalocsa, 1946 január 2. 231. sz. Körlevelek, directorium és egyéb nyomtatványok ára. Esedékes lenne az 1945. évi körlevelek, directorium és egyéb egyházi nyomtatványok árának befizetése. Tekintettel azonban a pénz értékének napról-napra történő változására e nyomtatványok árát és ennek befizetési módját későbbi időpontban fogom megállapítani és közölni. Kalocsa, 1946 január 2. 245. sz. isk. Tanítók segélyezése a hívek által. Az utóbbi évek háborús eseményei: a rövidített tanévek, tanító-hiányok, a szénszünet miatt a tanítás és nevelés terén igen nagy, szinte pótolhatatlan hiányok mutatkoznak. Tudom, hogy főegyházmegyém minden nevelőjének és tanítójának lelke át van itatva attól a gondolattól, hogy a hiányokat minden lehetőséget kihasználva pótolja. Hatóságom e célt minden erejével támogatja és ahol tanítóhiány van, oda az állás szervezéséig, illetve betöltéséig ideiglenesen áll. tanító beosztását engedélyezi. Az újonnan kinevezett vagy beosztott tanítók nagy része most indul el egy ismeretlen, de ideális elgondolásokkal, tervekkel átszőtt életbe, lelke át van hatva hivatás-szeretettől, telve munkaakarással, építési tervekkel. Kiérve új állomáshelyére, ott szeretetteljes fogadtatásban részesül, de amikor szerény elhelyezést, lakást és élelmezést keres, nemcsak .csukott ajtókra, hanem bezárt szivekra talál, s végig hallgathatja az ott már régebben működő és természetbeni díjazással nem rendelkező tanító nélkülözéséről szóló panaszokat, s akkor átérzi, hogy a tanító nemes feladatát teljes odaadással nem végezheti el, mert a mindennapi darab kenyér megszerzésének súlyos gondja szinte áthidalhatatlan gátként áll előtte. Az új tanító ezt látva és igazságát átérezve, nem egyhelyütt kénytelen hivatásáról lemondani s viszszatér a szülői házhoz, hol többé kevésbbé biztosítva van a napi szűkös élelem. A súlyos anyagi gondokkal küzködő tanítótól nem lehet értékes és eredményes építőmunkát várni, pedig most ebben az időben minden községnek, iskolának és szülőnek igen nagy szüksége van odaadó, lelkes, jó tanítóra. Az Egyháznak is elsőrendű érdeke, hogy a fenti helyzeten javítson. Ezért felkérem az összes iskolaszéki elnök urakat, hogy szószéken vagy szülői értekezleteken, esetleg egyesületek útján hassanak oda híveik körében, értessék meg az egyházközség minden tagjával, hogy ezen a nem kívánatos helyzeten a lehetőség szerint könnyítsenek úgy, hogy a jövőben odakerülő vagy már ott működő tanítóknak, kiknek természetbeni javadalmuk vagy megfelelően kiépített kis házi gazdaságuk nincs, a lehetőség határain belül lakás és különösen a mindennapi élelem megszerzésében a hívek segítségükre legyenek. Meg kell értetni a hívekkel, hogy e szükségből előállott helyzet nem adhat senkinek sem jogot arra, hogy ebből kifolyólag a tanítók iskolai munkásságára befolyással legyen, aminthogy a tanító is tudni fogja, hogy e segélyezés az ö iskolai pártatlanságát nem módosíthatja. Nagyon jól tudom, hogy a törvényes rendelkezés (Rsz. 158. §) és a tanítói ideális lélek ilyen szinte könyöradománynak beillő adakozások elfogadását tiltja, azonban a helyzet súlyossága, a tanítói készpénzfizetés összegének igen csekély vásárló értéke és a cél nemessége, mint kényszerítő okok indokolttá teszik a fenti elgondolást. Bízom abban, hogy az egyes érdekelt egyházközségek nemes gondolkozással meg fogják találni az adomány-gyűjtésnek és a segélyezésnek legmegfelelőbb módját, hogy az a nevelői hivatást ne sértse és az egyes, szinte nyomorgó tanítókat nélkülözésükből kisegítse. Jelen rendelkezésem a tanítótestületi gyűlésen is ismertetendő. Kalocsa, 1946 január 16,
