Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1946

Index

Ahol a mi reményünk él. . . Ha már a földi remények megint így elhervadtak, a békét ott kell keresnünk a Béke Fejedelménél és a Béke Királynőjénél; keresnünk, sürgetnünk, kérnünk kell érte szünet nélkül (Ap. csel. 12, 5), amíg meg nem kapjuk, amíg meg nem találjuk és amíg a béke országa meg nem nyílik nekünk (Máté 21, 23). Mi, hívők, vegyük kezünkbe a béke szent ügyét, úgyhogy ostromoljuk meg az eget milliók és milliók alázatos, állhatatos imádságával és imádsággal egészen átitatott élettel. Vannak, akik kitartóan, buzgón imádkoztak és engeszteltek népünk körében. A lé gitámadások idejéből a városokban sok megható és felejthetetlen imaegyüttesről tudunk. De félő, hogy ebből sok immár a múlté és hogy többen vannak, akik lélek nélkül imádkoznak, vagy tán rég elhalt ajkukon földi édesanyjuk és az Anyaszentegyház imaélete. Voltak, akik népgyűléseken virtuskodva emlegették, hogy ők bizony, nem keresték az Istent a világháború végső felvonásában sem. Vannak, akik vigaáni, dalolni se szégyenlenek népünk szinte halálos vonaglása idején, mások bambán viselik az idők sűrű és csontig-velőig ható ostorcsapásait. Szenvedésüket nem teszik engesztelő erejűvé és ér<i í^rnszerzővé. Vaksággal és tompultsággal megvert Jeruzsálemként nem ismerik meg látogatásuk idejét (Luk. 19, 44). Most más időknek kell jönniök az egész nemzet életében. Hívjuk csak vissza ide annyi hiábavaló próbálkozás csődje után az imádság világát. Ujat, lehetetlent kívánunk talán? Ó nem ! A kinyilatkoztatás és a magyar történelem tanúsága szóljon és adja meg az Újév lelki irányát. /. Kinyilatkoztatás.. Amióta a bün tövise sebzi az emberi szivet és bojtorjántermővé teszi az élet útját, bűnbánattal odasimul a szenvedő ember Istenéhez, aki hatalmas és irgalmas. Noé a vízözön után a még iszapos földön oltárt emel, hogy ott imádkozzék és áldozatot mutasson be, várva a béke szivárványát. A ninivei fogság idején az öreg Tóbiás elsorolhatatlan gyötrelmei, fogság, vagyonelkobzás, halálrakeresés, éhinség, vakság közepette nem hagyja el az igazság útját. Hirdeti, hogy jó az imádság böjtöléssel és alamizsnálködással (Tób. 12,. 8). Cselekszi is mindhármat. Ilyen időben még gondosabban neveli fiát, tartja rendben, istenfélelemben családját. Ninivéből járt el amikor csak tehette, a meszsze, nagyon messze jeruzsálemi templomba. Nem evett pogányoK étkeiből, üdvös intéseket adott fogolytársainak. Kölcsönnel, alamizsnával segítette, vigasztalta rokonságát. A mezíteleneket ruházta, a megholtakat és megöletteket szorgalmasan eltemette. És mindezek telett és végeztével könnyhullatással imádkozgatott (3, 1). Az Üdvözítő egész éjszakákat töltött Isten imádásával (Luk. 6, 12) és megtanította övéit imádkozni. Egyháza imádkozó Egyház, ennek templomai az imádság házai. A családi ház is nem kis mérvben a közös imádságtól érdemesül a családi szentély magasztos elnevezésére. Mi, katolikusok* a legvallásosabb vallás hívei, az első keresztények példáját követve kell, hogy „mindnyájan egy akarattal állhatatosak legyünk az imádságban" (Ap. csel. 1, 14). Ha a gonoszlélek megerősödött, nem üzhetjük ki másként, mint imádság és böjtölés által (Máté 1.7, 20; Márk 9, 28). -Nemcsak asszonyi teendő ez. Az őskeresztények férfiairól állapítja ezt meg elsősorban az írás. Amerre terjedt a Földközi-tenger körül az Egyház, vele haladt előre az imádságos élet. A nemzetek apostola azt sürgeti, hogy „a szorongatásban béketűrők, az imádságban serények és a kereszténytársak, sőt az ellenségek szükségeire adózók" legyünk (Rom. 12, 20). A virrasztás áldozatát is megéri az imádság (Kol. 4, 2 ; Tim. I. 5, 5). Mindenkor, éjjel-nappal buzgólkodást sürget az imádságban (Kol. 4, 12). A Szentírás az imádságban látja az emberek tiai számára a bölcseséget ahhoz, hogy megszabaduljanak a veszedelemből és megmentse őket az Űr a gonosz időben (Sirák 51, 16 —18). Az imádságban látja Szent Péter is a keresztényi okosságot. . (Pét. I. 4, 7). Korunkban Lourdes és Fatima bűnbánat- és engesztelő szelleme csak újból hangsúlyozza a kinyilatkoztatás útmutatásait. A Szűzanya töviskoszorús Szíve. A távoli Portugáliában, Fatima nevü kis falu határában az első világháború tetőpontján, három ártatlan pásztorgyerek közbejöttével, a Szent Szűz megmutatja töviskoszorús Szeplőtelen Szívét az emberiségnek. Hat alkalommal hirdeti és sürgeti, hogy engeszteljünk és az engeszteléssel hangoljuk irgalomra magunk és minden bűnös ember iránt az Úristen fölségét. így