Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1946

Index

— 9 — Saul. „En vagyok Jézus, akit te üldözöl" — felelte ugyanaz az égi hang. Saul a keresztényeket verte bilincsekbe és hurcolta börtönbe és az Üdvözítő mégis azt kérdezte: Miért üldözöl engem? Mert minden üldözés őt is éri, minden hívében ő is szenved; nem valami képletes értelemben, hanem valóságban, ahogyan a fej érzi mindenegyes testrész szenvedését. Ha megvágom vagy megszúrom a kezemet, nemcsak a kezem érzi a fájdalmat, hanem a fejem is, az egész testem. De ha Krisztus benne él mindenegyes hívében, aki a kegyelem állapotában van, akkor küzd is, győz is benne. Ő győzött a szent vértanúkban, ő győzte le a világot a szent hitvallókban és szüzekben és ő győz bennünk is, valahányszor a kísértőnek azt mondjuk: „Távozz tőlem, Sátán!" És minden ilyen győzelem új drágakő királyi koronáinak egyikén. És akikben így győz, akikben győzelmesen vívta meg a végső harcot is, azok az ő fényes királyi kísérete, olyan díszkíséret, amilyen semmiféle királynak, semmiféle földi hatalmasságnak nincs. Fehér lovon járnak ők is, tiszta fehér a ruhájuk is; szentek kisérik őt. És nemcsak az egyesekben küzd és győz Krisztus, hanem egyházában is. Szent János látomásának kiegészítéseképen leírja egyik harcát és annak kimenetelét „Es látám, — írja a Jelenések könyvében — hogy a vadállat — ez a sátán jelképe — és a föld királyai és azok seregei egybegyűltek, hogy harcra keljenek a lovon ülővel és seregével. És megragadtaték a vadállat és azzal együtt az álpróféta, aki a jeleket művelte előtte, amelyekkel elcsábította azokat, akik felvették a vadállat bélyegét és akik imádták annak képét; ez a kettő elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vetteték. És a többieket megölé a lovon ülőnek kardja, amely szájából jön ki." A sátán és szövetségesei összegyűltek harcolni a lovon ülő és seregei ellen. Tizenkilenc évszázad óta majdnem állandó ez a harc. Alig hagyta el az Üdvözítő a földet, Palesztinában zúgott végig egyházán az üldözés vihara, és alig kezdett terjedni a kereszténység a római birodalomban, a pogány császárok indítottak ellene irtó hadjáratot, és mikor Róma közel háromszáz évig tartó öldöklés után letette a fegyvert és megadta az egyháznak a szabadságot, a letett fegyvert mások vették fel: a világnak hol az egyik, hol a másik részében támadt fel az üldözés vihara és tart a mai napig. Gondoljatok Mexikóra, Spanyolországra és a nemzetiszocialista Németországra! És az üldözések mellett hol itt, hol ott hamis próféták tűntek fel: eretnekségek ütötték fel a fejüket és nem egyszer országokat téptek le az egyház testéről. Az egyháznak alig van tanítása, amelyet valakol ki ne kezdtek volna. És egy napon a látomás fehér lovasa, Krisztus megindult ellenségei ellen és megölte őket kardjával. Legyőzte azokat, akik vérbe akarták fojtani egyházát és legyőzte a hamis prófétákat, akik tanítását akarták meghamisítani. A keresztényüldöző Saulból Pál lett, a nemzetek apostola; a római légiók zászlaján megjelent a kereszt; az ókori és középkori eretnekségek eltűntek úgy, hogy a nevüket is elfelejtették az emberek; eltűnt a nemzetiszocialista Németország is Hitlerjugendjével, Gestápojával és koncentrációs táboraival, amelyekben százával sínylődtek a papok. És egy napon eltűnnek az egyház mai ellenségei is. Hogy mikor, azt én nem tudom. Lehet, hogy egy év múlva; lehet, hogy 100 vagy 200 év múlva. Amikor majd Ö akarja. 1900 év alatt nem volt hatalom, amely vele dacolni tudott volna, ameíy neki ellen tudott volna állni, és ma sincs ilyen hatalom. Krisztus ma is a királyok Királya és az uralkodók Ura. * „Láttam a megnyílt eget és íme egy fehér ló és aki azon ült. Hűségesnek és Igaznak hivaték . .. Szeme olyan, mint a tűznek lángja és a fején számos korona..: És égi seregek követék őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És szájából kétélű kard jöve ki, hogy azzal verje meg a nemzeteket... És ruhájára és ágyékára írva vagyon : Királyok Királya és uralkodók Ura." így látta szent János apostol és evangélista Krisztust Patmos szigetén. Milyen más ez a Krisztus, mint akit a világ ismer! A világ csak azt a Krisztust ismeri, aki a kereszten függ és töviskoronát visel, akinek szeme megtört és az ajka lázban ég. A világ csak azt a szegény, megalázott, szenvedő Krisztust ismeri, akinek a keresztje alatt egykor gúnyolódva álltak a zsidók és akit, látszólag büntetlenül, lehet gúnyolni és káromolni ma is. Pedig van egy másik Krisztus is: a Jelenések könyvének Krisztusa. És ez az igazi Krisztus. A másik inkább "drága emlék, ez élő valóság. A halál pillanatában azzal a Krisztussal találkozunk, akit szent János látott: Krisztussal, a világmindenség felséges királyával. És ez előtt a Krisztus előtt csak az tud majd megállni, aki j abban a szegény, megalázott, szenvedő Krisztusban is felismerte és elismerte a világmindenség urát és hü volt hozzá mindhalálig. Gondoljunk erre a felséges Krisztusra! Akkor könnyebb lesz követni azt a megalázott, szegény, szenvedő Krisztust, aki a nagyböjt folyamán előttünk jár és szinte koldulja tőlünk a hódolatot, engedelmességet és szeretetet. Amen. Jelen böjti szózatomat szíveskedjenek T. Papjaim a kézhezvétel utáni nagyböjti vasárnapon a híveknek a szószékről felolvasni. Kalocsa, 1946 március 1. * * * Ssmus D. N. Pius div. Prov. Pp. XII. in Audientia infrascripto Cardinali Paenitentiario Maiori die 20 mensis Maii vertentis anni concessa, votis libenter obsecundans plurium sacerdotum, benigne largiri dignatus est Indulgentias quae sequuntur: 1. partialem quingentorum die| rum lucrandam a christifidelibus omnibus, qui. in adversis huius vitae rebus fidentem animum Nr. 346. Prec. iacul. „Legyen meg a Te akaratod" indulg. ditantur.