Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1945

Index

II. Krisztusban Kedves Híveim ! 212. sz. Böjti szózat Mikor arról gondolkoztam, hogy mit mondjak nektek a megpróbáltatások nehéz napjaiban böjti körlevelemben, egy kis elbeszélés jutott eszembe. A pápa feszülete — ez volt az elbeszélés címe. Rómában — mondja az elbeszélés — a Szűz Máriáról nevezett aventini bencés kolostorban élt egy fiatal szerzetes. Hildebrandnak hívták. Az Isten nagyszerű tehetséggel áldotta r;;eg és a tehetség nagy életszenlséggel párosult benne. Mikor végigment a kolostor keresztfolyosóján vagy fel-alá járt a kolostor kertjében, a kolostor apátjának nem egyszer úgy tetszett, mintha fénysugarat látott volna ragyogni a feje körül és az arca mintha fényben égett volna. Ilyenkor az apát összekulcsolta a kezét és csendes imát mondott szerzetesfiáért: „Uram, tartsd meg őt a te szentegyházad dicsőségére!" Mikor az apát elérkezettnek látta az időt arra, hogy a fiatal HMdebrand további kiképzés céljából világot lásson, elküldte őt Franciaországba a bencéseknek akkor messze földön híres clugnyi kolostorába, hogy ott jámbor, tudós szerzelesek vezetése alatt képezze magát a tudományokban és a legnagyobb tudományban, az életszentség tudományában. Búcsúzáskor egy kis dobozt adott át neki, amelyben egy egyszerű feszület volt és azt mondta neki: „Hildebrand, szent és drága kincset bízok rád. Nekem egy szent ember adta ezt a feszületet, egy szent ember, aki Isten szolgálatára nevelt és akinek Isten után mindent köszönhetek. Ő mondta nekem és azóta magam is tapasztaltam, hogy ennek a feszületnek csodálalos ereje van. Aki letérdel előtte és figyel arra, amit ez a feszület mond, azt ez a feszület az élet minden nehézségében eligazítja : tanácsot ad, ha tanácsra van szüksége és megvigasztalja, ha a szíve keserűséggel van tele. Hildebrand, vidd el magaddal ezt a feszületet, őrizd meg és becsüld meg és ha emberi tudás és erő nem tud majd eligazítani nehézségeidben, térdelj le előtte és beszélgess vele! A megfeszített Krisztus nem enged majd felkelni térdedről addig, amíg meg nem világosított és erőt nem adott." Teltek, múltak az évek. A fiatal szerzetes •tanulás és önsanyargatás közt férfiúvá érett a clugnyi kolostorban. A tanulás és vezeklés hosszú évei alatt nern egyszer volt alkalma arra, hogy az apátjától kapott feszülettel elbeszélgessen. A kisértő őt is megkörnyékezte, ahogy megkörnyékez minden embert. Mivel testének fiatal kora óta megtanult parancsolni, a kisértésnek más módját eszelte ki a sátán. „Hildebrand — mondotta, mikor egy éjjel álmatlanul feküdt kemény ágyán — Hildebrand, miért töltöd el fiatal éveidet itt a magányban ? A lelked fele van a legszebb tehetségekkel, a tested edzett, akaratod kemény, mint az acél. Kinn a világban lovag lehetnél, dicsőséget szerezhetnél, babérkoszorúval övezhetnéd homlokodat. Tudásod miatt királyok és fejedelmek versenyeznének érted, ha felajánlanád nekik szolgálatodat. Menj el innét! Te nem engedelmességre születtél, hanem parancsolásra, nem szolgasorsra, hanem uralkodásra!" A szerzetes hallgatta, hallgatta a kisértő szavakat, de aztán észbekapott. Elkezdett imád" kőzni, de a kisértő nem távozott. Megostorozta magát, de ez sem segített. Akkor eszébe jutott a feszület, amelyet apátja-tói kapott. Felkelt, kinyitotta a kis dobozt, letérdelt és hosszanhosszan nézte a kis feszületet Lassan-lassan mindenről megfeledkezett, csak az Üdvözítői látta, amint porosan, véresen, meggörnyedve viszi végig a keresztet Jeruzsálem utcáin és egyszerre csak hangot hallott: „Hildebrand, aki az én tanítványom akar lenni, az tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem !" És mire reggel kilépett a cellájából, égi béke. honolt az arcán. Megint teltek-múltak az évek. Hildebrandot III. Henrik német császár udvarába rendelték elöljárói. Ott állt a császár halálos ágya mellett, látta IV. Henriket, a gyermekcsászárt és sokszor imádkozott érte az ő csodálatos feszülete előtt. Akkor még senki sem sejtette, ők maguk sem, hogy az a szerzetes és a gyermekcsászár évek mulva mint halálos ellenségek fognak szembenállni egymással. Aztán Rómába került Hildebrand és ott életszentsége és tudománya miatt a pápák tanácsadója lett az egyház történetének egyik legnehezebb korszakában. Csodálatos bölcseség és erő jellemezték tanácsait. De akik közelebbről ismerték, azok tudták, hogy valahányszor tanácsot kértek tőle, mindig bezárkózott szobájába és ott hosszan elbeszélgetett az ő feszületével és minél fontosabb volt az ügy, amelyben tanácsát kérték, annál tovább időzött csodálatos feszülete előtt.