Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1945

Index

Azután eljött az 1073. esztendő. A pápák tanácsadóját, Hildebrandot pápává választották. Félve, remegve fogadta el a választást, de mikor a választás napjának estéjén a tanácskozásra összehívott bíborosok elé lépett, már az a csodálatos nyugodtság volt az arcán, amelyet mindig megcsodáltak rajta azok, akik ismerték. Tudták, hogy közben az ő csodálatos feszületével beszélgetett. Attól van a nyugodtsága. Vájjon mit mondott a feszület az egykori Hildebrandnak, most már VII. Gergely pápának? Azt mondta: „Gergely, aki a Golgota keresztjén függött, az egyetlen panaszos szó nélkül vállalta a megváltás munkáját, a keresztrefeszittetést és annak minden fájdalmát. Gergely, aki győzni akar, annak nem szabad félnie a harctól és a kereszttől." Ezt mondta Gergely pápának a feszülete. Gergely pápa megértette a kereszten függő szavát és vállalta Krisztus ügyéért a harcot és a keresztet. A harc nem sokáig váratott magára. IV. Henrik német császár olyan jogokat követelt magának az egyházban, amelyeket a pápa nem ismerhetett el. önhatalmúlag, a pápától függetlenül akarta betölteni a püspöki székeket és a német és olasz püspökök nagy része támogatta a császárt követelésében. A pápa zsinatra hívta össze a hozzá hű püspököket, hogy megtárgyalja velük a teendőket. Alig nyitotta meg 1076. nagyböjtjén a lateráni bazilikában a zsinatot, megjelent a császár követe és ura nevében felszólította a pápát, hogy hagyja el Szent Péter székét és adja át helyét másnak. A zsinaton a megbotránkozás moraja futott végig a követ szavaira, csak a pápa maradt nyugodt. Felfüggesztette a tanácskozást, visszavonult a szobájába és sokáig beszélgetett az ő feszületével. Másnapra készen volt elhatározása. A zsinat színe elé hivatta a császár követét és nyugodtan, de határozottan azt mondta neki: „Mondd meg uradnak, a császárnak, hogy én, VII. Gergely az Istentől nyert hatalmam erejével ezennel kiközösítem őt az egyházból és alattvalóit feloldom az iránta köteles hűség alól!" Mikor a követ megvitte urának a pápa válaszát, a császár megijedt. A mélyen vallásos középkorban nagy dolog volt az egyházból való kiközösítés. A császár félt, hogy alattvalói megtagadják neki a hűséget és engedelmességet. Nem merte megkockáztatni a harcot a pápa ellen. Sokáig habozott, hogy mitévő legyen. Végre elhatározta magát. 1077. elején feleségével és hároméves kis fiával elindult Rómába, hogy feloldozást kérjen a pápától. A pápa Canossa várában volt. A császár utána ment és mint alázatos bűnbánó a vár udvarán várta a pápa válaszát. VII. Gergely nem tudta, hogy mitévő legyen : elfogadja-e a békejobbot és megbocsásson a császárnak, vagy folytassa ellene a harcot és megfossza trónjától, koronájától ? Három napig imádkozott feszülete előtt és a harmadik napon tisztán és érthetően hallotta a szavakat: „Amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek nektek is vissza." És akkor a pápa felkelt, maga elé hivatta a császárt, feloldozta a kiközösítés alól és a béke jeléül saját kezével nyújtotta neki az Úr szent testét. De a béke nem volt tartós. Útjában Németország felé a császár mindenfelé biztatást kapott, hogy csak forduljon a pápa ellen, sőt a hozzá ragaszkodó püspökök VII. Gergellyel szemben ellenpápát is választottak. És egy napon IV. Henrik sereggel indult Róma ellen. A pápa el akarta kerülni a vérontást. Elmenekült Salernóba és ott ette a számkivetés kenyerét. Eleinte nagyon fájt neki a számkivetés, de minél többet térdelt feszülete előtt és minél tovább nézte rajta a Megváltó alakját, annál nagyobb nyugalom és béke szállt a szivébe. Aztán megbetegedett. Érezte, hogy meg fog halni. Ettől kezdve majdnem állandóan az ő drága kincsének, kis feszületének nézésébe volt elmerülve. Szenvedéseit csodálatos türelemmel viselte. Halála napján még egyszer átgondolta életét: napsugaras, boldog ifjúságát, az aventini és clugnyi kolostorokban eltöltött boldog napokat. Mi volt az élete, amióta a clugnyi magányt el kellett hagynia? Küzdelem, kálvária-járás. És most? A pápa csendesen felsóhajt: „Szerettem az igazságot, gyűlöltem a gonoszságot, azért halok meg számkivetésben." Mikor elkészült számadásával, ránézett feszületére, mindenkor hűséges támaszára. A Megváltó jóságosan, szelíden nézett vissza rá és Gergely pápa tisztán hallotta a szavakat : „Még ma velem leszel a paradicsomban." Mikor VII. Gergely pápa meghalt, a kis feszületet, amely nehéz óráiban tanácsadója, küzdelmeiben erőssége és szenvedéseiben vígasztalója volt, kihűlt kezébe tették és eltemették vele a salernói dóm kriptájába. Ez a kis elbeszélés tartalma. Az ember hallja, hallgatja a kis történetet és akaratlanul is felsóhajt: De jó volna, ha nekem is volna egy ilyen feszületem, amely megfelel kérdéseimre és megmondja, hogy mit kell tennem! Van ! Mert amit ez a kis elbeszélés a pápa feszületéről mond, az áll minden feszületről, ha olyan kicsiny is az, mint a rózsafűzérünk keresztje Eligazít a nehézségekben, erősít a küzdelemben és vígasztal a szenvedésben. Ha élő hittel nézünk rá, hozzánk is szól a kereszt. A fülünk nem hall hangokat, de a lelkünk megérti, amit a kereszt mond. „Végtelenül szerettelek . . . Végtelenül sokat szenvedtem érted ... Ne tipord lábbal szeretetemet... Ne feszíts újra keresztre . . . Tagadd meg magad!" — szól hozzánk, ha ránézünk a kísértés idején. „Amilyen mértékkel te mérsz felebarátodnak, olyan mértékkel mérek én is vissza neked" — szól hozzánk, ha a bosszúállás gondolata akar felülkerekedni bennünk. „Amit egynek az én legkisebb atyámfiai közül cselekszel, nekem cselekszed" — mondja, mikor a nyomor éhezve, dideregve, könyörögve nyújtja ki felénk a kezét és mi meg akarjuk keményíteni a szivünket és ridegen akarunk elmenni mellette. „Ne gyűjts magadnak olyan kincseket, amelyeket a rozsda és moly megemésztenek és a tolvajok ellopnak, hanem olyan kincseket gyűjts, amelyek megmaradnak és elkísérnek az örökkévalóságba" — szól