Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1945
Index
— 29 — Vffl. BAJ A' n széni isn'teir^ J80K-J' Tisztelendő TesfVérek! Kedves HíveimJ Az öldöklő fegyverek zaja — hála a jó Istennek — elnémult. Ez azonban még nem jelenti a békét. A béke müvének előkészítése most van folyamatban. Az elmúlt esztendők vér- és könnytengere után az egész emberiség joggal elvárja a felelős államférfiaktól, hogy oly békét teremtsenek, mely az igazságosságon és szereteten alapszik és végre kiküszöböli az államok közötti vitás kérdések rendezéséből a fegyveres erőszak alkalmazását. A háború furiája hazánk földjén is végigszáguldott. Üt ját romokban heverő városok, gyászbaborult családok, síró özvegyek és árvák, egy megalázott és kifosztott nép jelzik. Mintha róla írta volna a próféta: „Elnyomói föléje kerekedtek, . . . gyermekei fogságba vonultak . . , Ellenség nyújtotta ki kezét minden drágaság után . . . Egész népe sóhajtozik és kenyér után eseng, odaadják eledelért minden kincsüket, hogy magukat felüdítfék . . . Elpusztította az Ür kímélet nélkül Jákob minden lakóhelyét, lerombolta haragjában Júda leányainak bástyáit, földre sújtotta, beszennyezte az országot és fejedelmeit . . . Megölt mindent, ami szép volt a szemnek Sión leányainak sátrában . . . Rettegés és tőr lett osztályrészünk, pusztulás és romlás . .. Az asszonyokat meggyalázták Sionban és a szüzeket Juda városaiban . . . Eltűnt szivünk vidámsága, gyászra fordult körtáncunk" (Jeremiás Siralmai I. 6, 10, 11. II. 2, 4. III. 47. V. 11, 15.). S ami a legfájdalmasabb: hazánknak, mint legyőzött kis országnak vajmi kevés szava lesz a béketárgyalások asztalánál. Hitünk és meggyőződésünk azonban, hogy népek és nemzetek sorsát végső fokon az intézi és dönti el, aki azt mondotta magáról, és joggal mondotta: ,,Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön . . ." (Máté 28, 17.). És nála: Krisztusnál, a Királyok Királyánál van hatalmas szövetségesünk és közbenjárónk: a Boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyaszszonya. Ha valamikor, úgy hazánk e sorsdöntő napjaiban kell, hogy az ősi Mária-ének szavaival fohászkodjunk: ,,Ó Nagyasszony, nemzetünk reménye! Rád szegezzük könnytelt szemeink. Veszni indult István öröksége ... Ó Nagyasszony, sírj te is velünk, Vigasztalj, és mentsd meg nemzetünk!" Azonban gondoljunk arra is, hogy nem elég a könny és a fohász. A Boldogságos Szűz segítő közbenjárásának előfeltételei vannak. Küszöbön áll ismét a Rózsafüzér Királynőjének szentelt hónap, melynek nyolcadik napját minden katolikus magyar mint a Magyarok Nagyasszonyának ünnepét ünnepli. Idézzük emlékezetünkbe különösen ebben a hónapban, amit a Szent Szűz 1917-ben Fatimában történt megjelenése alkalmával a világ népeinek, tehát nekünk is üzent: „Én azért jöttem, hogy az embereket életjobbításra buzdítsam, hogy ne szomorítsák meg többé bűneikkel az annyiszor megsértett Urat. Imádkozzák a rózsafüzért és tartsanak engesztelést bűneikért!" Eszerint tehát kettős a feladatunk: először is az őszinte bűnbánat szellemében életjobbítást kell keresztülvinnünk. Ismerjük be alázatosan az írás szavaival: „Vétkeztünk atyáinkkal egyetemben, álnokul cselekedtünk, gonoszságot követtünk el" (Zsolt. 105, 6.). Ismerjük be, hogy hamis próféták után mentünk és térjünk vissza töredelmes lélekkel Atyánkhoz azzal az őszinte Ígérettel, hogy mindent elkerülünk, ami annyiszor megsértett szivét megbánthatná. Azután teljesítsük a Szüzanya által kivánt második feladatunkat is. Imádkozzuk sokszor és buzgón a rózsafüzért. Vegyünk részt az októberi rózsafüzér-ájtatosságokon vagy ha akadályozva vagyunk ebben, akkor imádkozzuk otthonunkban a család tagjaival közösen a rózsafüzért. Valahányszor e nehéz időkben az örvendetes rózsafüzért imádkozzuk, gondoljunk nagy örömmel és hálatelt szívvel arra az időre, amikor magyar népünk történelmének egén is felragyogott a betlehemi csillag és ígérjük meg az isteni Kisdednek, hogy mindenkor hűek maradunk katolikus hitünkhöz, keresztény erkölcseinkhez. Ezeréves multunk a tanú rá, hogy ameddig a betlehemi csillag fényében jártunk, boldog volt nemzetünk, amikor azonban lidércfényeket kergettünk, romlásba rohantunk. A fájdalmas rózsafüzér imádkozásánál emlékezzünk arra, hogy nemzetünknek, mint keresztény nemzetnek bőséges rész jutott a kereszthordozásból. Ajánljuk fel népünk könnyeit, nemzetünk szenvedéseit, őseink és hős katonáink kiontott vérét — az Ür Jézus kínszenvedésével és drágálatos szent vérével egyetemben — engesztelésül és elégtételül a magyarság bűneiért és azután forduljunk bizalommal a kereszthordozó Mesterhez, aki szívfájdalmában könnyeket ontott népének, hazájának és fővárosának sorsa felett. Amikor pedig a dicsőséges rózsafüzér titkai felett elmélkedünk, teljék el szivünk-lelkűnk azzal a bizakodással és reménységgel, amellyel 2 000 . sz. Rózsafiizérájtatosságok hazánk jövöéért.
