Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1944

Index

— 15 — 1414. sz. Böjti szózat Jézus Szive szeretetéről. Krisztusban kedves Híveim ! Kétszázhetven esztendővel ezelőtt csodálatos eseményeknek volt a színhelye a paray le moniali zárda. Az egyik szereplő, a ma már az egész világon ismert Alacoque szent Margit így ír önéletrajzában ezekről a csodálatos eseményekről: „Egy alkalommal a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt időztem . . , Egészen áthatott az Isten jelenlétének érzete, mégpedig oly erősen, hogy elfeledkeztem magamról, el a helyről, ahol voltam, és teljesen az isteni szellem hatásának engedtem át magamat és az ő szeretetének erejére bíztam szivemet. Ö sokáig pihentetett isteni keblén, aztán feltárta előttem szeretetének csodáit és szentséges Szivének megmagyarázhatatlan titkait, amelyeket eddig rejtve tartott előttem . . . Azt mondta: Isteni Szivem olyan szenvedélyesen szereti az embereket, hogy szeretetének lángjait nem tudja tovább magába zárni, hanem a te közvetítésed által ki kell azokat árasztanom és ki kell magamat nekik nyilatkoztatnom, hogy meggazdagítsam őket mindazokkal a drága ajándékokkal, amelyeket előtted feltárok. Ezek magukban foglalják mindazokat a megszentelő és üdvös kegyelmeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kárhozat örvényéből kiragadjam őket. Téged, a méltatlanság és tudatlanság örvényét választottalak ki nagy tervem kivitelére, hogy így minden az én munkám legyen." „Egy alkalommal — írja tovább Alacoque szent Margit önéletrajzában — szentségkitételkor, mikor összes érzékeim és tehetségeim rendkívüli összeszedettsége által egészen magamba voltam vonulva, megjelent nekem az én szelid Mesterem. Dicsőségtől ragyogott. Öt szent sebe fénylett, mintha öt nap lett volna. Szent emberségéből sugarak törtek elő, különösen pedig imádandó kebléből, amely tüzes kohóhoz hasonlított. Miután keble megnyílt, megmutatta nekem igen szerető és minden szeretetre méltó Szivét, amely azoknak a sugaraknak élő forrása volt. Aztán feltárta előttem tiszta szeretetének megmagyarazhatatlan csodáit és elmondta, hogy milyen messzire ment az emberek szeretetében, akiktől csak hálátlanságot és félreismerést kap. Ez — mondotta — sokkal érzékenyebben érint engem, mint mindaz, amit kínszenvedésemkor kellett elviselnem. Ha csak némi szeretettel viszonoznák szeretetemet, kevésre becsülném mindazt, amit értük tettem és ha lehetséges lenne, még többet is szívesen tennék értük. De ők hidegséggel és megvetéssel utasítják vissza minden fáradozásomat . . . Legalább te szerezd meg nekem azt az örömet, hogy hálátlanságukért kárpótolsz, amennyire ez tehetségedben áll." „Egyszer — folytatja Alacoque szent Margit — mikor az Űrnap nyolcada alatt a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt térdeltem és a lelkem égett a vágytól, hogy szeretetét szeretettel viszonozzam, kitárta előttem Szivét és így szólt: íme a Szív, amely annyira szerette az embereket, hogy nem kiméit semmit, hanem egészen kimerítette és felemésztette magát, csakhogy szeretetét irántuk kimutassa. Viszonzásul legnagyobb részüktől csak hálátlanságot, tiszteletlenséget, szentségtöréseket, hideg közönyösséget és megvetést kapok, amelyekkel a szeretet szentségében illetnek. De a legjobban fáj, hogy még azok is így bánnak velem, akik nekem vannak szentelve. Azért azt kívánom tőled, hogy az Űrnap nyolcadát követő pénteket Szivem tiszteletére külön ünneppé avassák, amelyen a hívek áldozzanak és Szivem ünnepélyes megkövetése által elégtételt szerezzenek nekem minden méltatlanságért, amelyet a legméltóságosabb Oltáriszentségben el kell szenvednem. És én megígérem neked, hogy Szivem kitágul és isteni szeretetének áldásait bőségesen árasztja ki mindazokra, akik neki ezt a tiszteletet megadják és azon vannak, hogy mások is így tiszteljék." Ez a lényege azoknak a csodálatos eseményeknek, amelyek a paray le moniali zárdában 27C esztendővel ezelőtt lejátszódtak. Tudom, hogy nem mondtam újat, mikor mindezt úgy, ahogyan Alacoque szent Margit leírta, elmondtam, hiszen mindezt hallottátok vagy olvastátok már. Azonban vannak dolgok, amelyeket százszor is szívesen meghallgat az ember. Ezek közé tartozik az, ami az Üdvözítőnek Alacoque szent Margithoz intézett minden szavából kitűnik: hogy az Üdvözítő szeret bennünket, szeret bennünket most is ugyanazzal a végtelen, minden áldozatra kész isteni szeretette!, amely őt valamikor az égből lehozta a betlehemi istállóba, amely őt három éven át város ról-városra, faluról-falura hajtotta, hogy keresse Izrael elveszett juhait, aztán felvitte a Golgota keresztjére; szeret bennünket most is ugyanazzal a végtelen isteni szeretettel, amely őt valamikor rábírta arra, hogy elrejtse istenségét és emberségét egy igénytelen darabka kenyérbe, hogy