Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1943
Index
— 6 lakomáról sem zárt ki. 1 Ugyanis nem minden bűn, nem is minden súlyos bűn választja el természeténél fogva az embert az Egyház Testétől, amint azt a szakadárság, eretnekség és hittagadás teszi. Nem is távozik el minden* élet azoktól, akik, bár vétkükkel a szeretetet és az isteni kegyelmet elvesztették és ezért természetfölötti érdemeket nem szerezhetnek, de a hitet és a keresztény reményt megtartják, és kiket a Szentlélek tanácsai és ösztönzései, mennyei fénnyel megvilágosítva üdvös féleimre indítanak, valamint imára és bűnbánatra serkentenek. Irtózzék tehát mindenki a bűntől, mely a Megváltó titokzatos tagjait beszennyezi ; de nagy szeretettel karoljuk fel azt, aki bár sajnálatosan vétkezett, de megrögzöttséggel nem tette magáL méltatlanná a hívek közösségére. Lássuk benne tevékeny szeretettel Jézus Krisztus beteg tagját. Jobb ugyanis, mint a hippói Püspök megjegyzi, «az Egyház szervezetében meggyógyulni, mint annak testéről gyógyíthatatlan tag gyanánt levágatni)). 2 «Ami ugyanis még a testen van, annak egészségéről nem kell lemondani, de ami már le van vágva, az nem gyógyítható.)) 3 AZ EGYHÁZ ((KRISZTUS» TESTE. Kitűnt eddigi fejtegetésünkből, Tisztelendő Testvérek, hogy az Egyház úgy van megalkotva, hogy a testhez hasonlítható ; most már csak az van hátra, hogy világosan és pontosan kifejtsük, miért nem akármilyen testnek, hanem épp Jézus Krisztus testének kell azt mondanunk. Azért, inert a mi Urunk ennek a titokzatos Testnek Alapítója, Feje, Fenntartója, és Üdvözítője. Krisztus a Test alkotója. Mikor röviden ki akarjuk fejteni, hogyan alapította Krisztus az ő szociális testét, mindenekelőtt b. e. elődünk XIII. Leó szavai jutnak eszünkbe : «Az Egyház, mely már előbb fogantatott, a kereszten szunnyadó második Ádám oldalából keletkezett és különösen Pünkösd nevezetes 1 Matth., IX, 11 ; Marc., II, 1 ti ; Lue., XV, 2. 2 August., Epist., CLVII, 3, 22 ; Migne, P. L., XXXIII, 686. 3 August., Serm., CXXXVÍI, 1; Migne, P. L., XXXVIII, 751. napján lépett először az emberek elé)). 1 Az isteni Megváltó ugyanis az Egyház titokzatos templomának építését akkor kezdte, mikor prédikálva törvényeit adta ; akkor fejezte be, mikor megdicsőülve a kereszten függött; és végül akkor nyilvánította és hirdette ki, mikor látható módon küldte tanítványainak a Vigasztaló Szentlelket. a) AZ EVANGÉLIUM HIRDETÉSE ÁLTAL. Midőn ugyanis az igehirdetés munkáját végezte, apostolokat választott ; úgy küldte őket, mint ahogy Őt küldte az Atya, 2 azaz mint a hívek közösségének tanítóit, kormányzóit és megszentelőit ; azok Fejedelmét és az ő földi Helytartóját kijelölte; 3 mindent közölt velük, amit az Atyától hallott; 4 keresztséget is rendelt, 5 amely által a hivők az Egyház testébe oltatnak ; és végül mikor életének alkonyára ért, az utolsó vacsorán az Eucharisztia csodálatos áldozatát és csodálatos szentségét is megalapította. b) KERESZTHALÁLA ÁLTAL. Hogy pedig Krisztus a Keresztfán fejezte be művét, azt a Szentatyák szakadatlan tanúságtétele bizonyítja. Azt tanítják ugyanis, hogy az Egyház, mintegy új Éva, aki minden élőnek anyja, 6 a kereszten született az Üdvözítő oldalából. «Most épül —• így ír a nagy Szent Ambrus Krisztus átdöfött oldaláról tárgyalva, — most alakul, most. . . képződik, most teremtődik. Most emelkedik fel a lelki épület szent papsággá.» 7 Aki kegyelettel elmélyed ebben a tiszteletreméltó tanításban, annak nem lesz nehéz azokat az érveket észrevennie, amelyeken e tan alapul. Először is a Megváltó halálával az eltörölt, Régi Törvény helyébe az Űj Szövetség lépett; akkor lett az egész földkerekség számára Jézus Krisztus vérével szentesítve Krisztus törvénye, annak hittitkaival, törvényeivel, intézményeivel és szent szertartásaival. Mert amíg az isteni Üd jvözítő szűk területen prédikált —• hiszen csak 1 Encyel. Divinum Illud : A. S. S., XXIX, p. 649. 2 Ioann., XVII, 18. 3 Cf. Matlh., XVI, 18—lí). 4 Ioann., XV, 15 coll. XVII, 8 et 14. 5 Cf. Ioann., III, 5. 0 Cf. Gen., III, 20. 7 Ambros., In Luc., II, 87; Migne, 1'. L., XV, 1585.
