Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1943

Index

— 56 — 4 idegenítéshez az egyházmegyei főhatóság, mint felügyeleti hatóság hozzá nem járult, a tkvi rendtartás 69. §-ában foglaltakra is tekintettel bekebelezés vagy előjegyzés alapjául nem szolgálhat, mert a tkvi hatóság a tkvi bejegyzést a szerződés alaki érvényességének vizsgálata nélkül jogszabálysértéssel rendelte el, ezért a felfolyamodásnak helyt adni és a kérelmet a rendelkező rész értelmében elutasítani kellett. B., 1943. évi május hó 15. napján. Kalocsa, 1943. szeptember 30. 6425. sz. Zsidó birtokok kegyúri terheinek rendezése. A Budapesti Közlöny folyó évi június hó 24. napján megjelent 140. számában lett közzétéve a m. kir. kormánynak 3600/1943. M. E. sz. rendelete, amely a zsidók erdő- és mezőgazdasági ingatlanairól szóló 1942. évi 15. tc. végrehajtási utasítását tartalmazza. A rendeletnek a kegyúri terheket érintő főbb rendelkezései a következők: „29. £ d) porit ja. A mezőgazdasági ingatlanok tekintetében a helyszíni eljárás során meg kell állapítani: mennyiben terhelik az ingatlant ártéri és egyéb vízjogi járulékok és más olyan (pl. kegyúri) terhek, amelyek a telekkönyvben nincsenek bejegyezve és a terhek miben állanak. 42. § 1. bekezdés. A földmívelésügyi miniszternek az átengedésre kötelezés tárgyában hozott határozatát az átengedésre kötelezettnek, a telekkönyvbe bejegyzett haszonélvezőnek, továbbá ha az ingatlant kegyúri szolgáltatások terhelik, — a szolgáltatásra jogosult egyház lelkészének és az 1110/1943. M. E. sz. rendelet értelmében kínevezett miniszteri biztosnak kell kézbesíteni. (Ez a biztos Dr. Beresztóczy Miklós min. tanácsos úr.) 46. § Kegyúri terhek rendezése. 1. Az ingatlannak az átengedésre kötelezés alapján való birtokbavételével az esetleg fennálló kegyúri terhek megszűnnek. Az egyházat a kegyúri terhek megszűnéséért — az 1936. XXVII. tc. 31. §-ának 2. bekezdésében foglalt rendelkezéshez képest — az átengedésre kötelezett terhére kártalanítani kell. Kártalanítás fejében az egyháznak olyan ingatlan, vagy ingó vagyont kell juttatni, hogy annak okszerű hasznosításából fedezhetők legyenek azok a szolgáltatások, amelyek átlagosan és állandóan a kegyúri terhek voltak. A birtokbavétel előtt esedékessé vált kegyúri szolgáltatások iránt fennálló követelését az egyház a 390/1943. M. E. sz. rendelet 3. §-ának 2. bekezdése értelmében tartott sorrendi tárgyaláson érvényesítheti. 2. Az átengedésre kötelezett, a telekkönyvi érdekeltek és az illetékes egyházi főhatóság között a T. értelmében átengedésre kijelölhető ingatlannal való kártalanítás tekintetében a földmívelésügyi miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve határoz; a határozatot valamennyi telekkönyvi érdekeltnek (78. §) kézbesíteni kell, a határozat ellen az ingatlan fekvése szerint illetékes kir. ítélőtáblához panasznak van helye. 3. Azért az ingatlanért, amelyet a földmívelésügyi miniszter határozatához képest az Aláírások." előbbi bekezdés értelmében az egyház kártalanításként kap, az átengedésre kötelezettnek térítés (ellenérték) nem jár; a kártalanításul kijelölt ingatlant átengedésre kötelezés útján kell megszerezni és az egyház tulajdonába bocsátani. A földmívelésügyi miniszter határozata értelmében megállapított készpénzkártalanítást az átengedésre kötelezettnek járó térítésből le kell vonni és a levont összegnek megfelelő térítést az egyház tulajdonába kell bocsátani." Ezen rendelettel kapcsolatban felhívom az összes plébániavezetőket, hogy ahol zsidóbirtokot a kir. kincstár átvett, vagy zsidóbirtokot átengedésre kötelezett, azonnal tegyenek jelentést arról, hogy ezen zsidóbirtokot milyen kegyúri vagy egyéb egyházlátogatási okmányon, jogszokáson alapuló szolgáltatások, kötelezettségek, járandóságok terhelik. Az egyházlátogatási okmány hiteles magyar fordítását jelentésükkel egyidejűleg terjesszék fel és számítsák ki, hogy földben való kártalanítás esetén — ismerve az illető ingatlannak termőképességét, fekvését, minőségét — hány kat. hold volna szükséges a kegyúri terhekért való kártalanításra és ezek az ingatlanok hol volnának kijelölendők. Kalocsa, 1943. szeptember 30. Az adai római katolikus egyházközség pert indított az iránt, hogy a római katolikus iskolaalapvagyont, iskolai földet a politikai község használatából adassa vissza a bíróság az adai római katolikus egyházközség tulajdonába és használatába. A peres eljárás során az ügy a m. kir. Kúria elé kerülvén, a kir. Kúria 2309— 1942/43. számú végzésével a periratokat áttette az illetékes járási főszolgabíróhoz, mivel az ügy a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A kir. Kúria fenti számú végzésének indokolása a következő: „Az egyházi és közoktatási célokat szolgáló ingatlanok tulajdonának, birtokának vagy használatának kérdésében az egyház és a község között felmerülő viták elintézése a magyar jognak a m. kir. Kúria gyakorlatában állandóan alkalmazott szabályai szerint a felek jogviszonyának a magánjog körén kívül eső közjogi, illetve közigazgatási jogi jellegénél fogva nem a polgári perútra, hanem a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A visszafoglalt délvidéki területen a polgári peres eljárás és egyes nemperes eljárások szabályozása tárgyában kiadott 5480/1941. M. E. számú rendeletnek a 3. §-ában foglalt rendelkezései értelmében azokban az ügyekben, amelyek a visszafoglalt területen valamely jugoszláv bíróság előtt a működésének megszűnésekor folyamatban voltak, a magyar bíróságok az ennek a §-nak első bekezdésében foglalt szabálya alól kivételképen nem folytatják az eljárást abban az esetben, ha ezek az ügyek a magyar jog szabályai szerint a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartoznak, a rendelet 8. §-ának rendelkezése szerint pedig az ilyen ügyet át kell tenni ahhoz az elsőfokú közigazgatási hatósághoz, amelynek a hatáskörébe az a magyar jog szerint tartozik. 1263. sz. isk. Iskolai ingatlanokvisszaszerzése tárgyában kúriai végzés.