Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1943

Index

- 59 ami magyar. Szeretnünk kell úgy, ahogyan az Üdvözítő szerette hazáját: önzetlen, munkás, áldozatkész szeretettel. Szeretnünk kell akkor is, ha nem kapunk tőle semmit, ha szegénysége miatt talán nem tud adni mást, mint egy darab száraz kenyeret. Valamikor, nem is nagyon régen, ráérő emberek azon vitatkoztak, hogy melyik áll közelebb a szivünkhöz: egyházunk-e, vagy hazánk, más szóval, hogy mik vagyunk mi előbb: katolikusok-e vagy magyarok? Több, mint 1000 esztendeje élünk ezen a földön. Ismerjük Krisztus szavait: „Keressétek mindenek előtt az Isten országát" és szent Péterrel valljuk, hogy ,,inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek", de amióta az országalapító szent király, szent István ideplántálta erre a földre Krisztus keresztjét és amióta Ázsiából ideszakadt őseink Krisztus szelíd igája alá hajtották fejüket, sohasem kellett feltennünk magunknak a kérdést, hogy melyik kedvesebb nekünk: egyházunk-e vagy hazánk. Mert ez a kettő az elmúlt 1000 év alatt sohasem került komolyan szembe egymással. Szent István országa keresztény volt 1000 éven át, keresztény ma is és mi magyar katolikusok vagy ha úgy tetszik, mi katolikus magyarok egyforma szeretettel csüngünk mind a kettőn, sőt meggyőződéssel valljuk, hogy nem lehet jó katolikus az, aki hazáját nem szereti azzal a hü' séggel és odaadással, amelyet a haza minden polgárától joggal elvárhat, ahogyan nem tartjuk jó magyarnak sem azt, aki népünket el akarja szakítani Krisztustól és a magyar jövőt más alapokon akarja felépíteni, mint amelyeket szent István rakott le. Ezt a kettőt kérem Tőletek: Hűséget Krisztushoz és hűséget a magyar hazához! Krisztusban Kedves Híveim! Mikor b. e. XI. Pius pápa 1928. decemberében orthosiai címzetes püspökké nevezett ki és az akkori beteg győri püspök mellé segédpüspöknek rendelt, Jézus szentséges Szivének képét választottam címerül. Ennek a drága, isteni Szívnek oltalmába ajánlottam magamat és püspöki működésemet. Ez a drága, isteni Szív lesz köztetek is az én példaképem és ez a drága, isteni Szív lesz, amint azt alázattal hiszem, az én oltalmam és erősségem is. Ebbe a drága, isteni Szívbe ajánllak benneteket. Az Ö kegyelme legyen mindig veletek és velem is! Amen. Kalocsa, 1943. július 12. t JÓZSEF s. k. érsek. rr DURCH GOTTES ERBARMUNG UND DES APOSTOLISCHEN STUHLES GNADE ERZBISCHOF VON KALOCSA-BÁCS UNSEREN IN 'CHRISTO GELIEBTEN SÖHNEN UND TÖCHTERN, ALLÉN GLÁUBIGEN DER ERZDIÖZESE VON KALOCSA-BÁCS GRUSS UND SEGEN! Nr. 4445. Meine Lieben! Antrittsrede des neuen Oberhirten. Der heilige Vater, Papst Pius XII. hat mich — wie Ihr dies bereits erfahren habt — zum Erzbischof von Kalocsa ernannt. Als ich vor der Anordnung des heiligen Vaters in schuldigem Gehorsam das Haupt beuge und nun von dem erzbischöflichen Stuhl Besitz nehme, will ich nach Gott vor allém dem Stellvertreter Christi unseren kindlichen Dank aussprechen für die váterliche Fürsorge, die er der verwaisten Erzdiözese erwiesen hat. Das Zeichen unseres Dankes und zugleich unserer Huldigung und unserer Liebe sei ein innbrünstiges Gebet, das aus unseren Herzen zum Himmel emporsteigt: Gott segne, Gott erhalte unseren heiligen Vater, den Stellvertreter Christi! Meine weiteren Gedanken gelten den grossen Vorgángern, von denen viele ihre Namen für immer in die Geschichte nicht nur unserer Erzdiözese, sondern auch unseres Vaterlandes eingeschrieben habén. Neben Astrik, Ugrin Csák, Paul Tomori, Josef Batthyány, dem ehemaligen Domprost des vasvár-szombathelyer Kapitels und den anderen Grossen gedenke ich mit besonderer Pietát meines unmittelbaren Vorgán-. gers, des gottseligen Grafen Julius Zichy, der 19 Jahre lang als Gesandter an Christi Statt in der Erzdiözese wirkte. 19 Jahre lang war er der I.ehrer, Oberhirte und Führer seiner Gláubigen auf dem Wege der Wahrheit und des Lebens. 19 Jahre lang gab er den ihm Anvertrauten die kostbaren Schátze seiner reichen Seele. 19 Jahre lang war er ein frommer, warmherziger und allén wohlwollender Vater der Seinigen. Als er nach 19 jáhriger, an Mühen und Erfolgen reicher Tátigkeit vom Herrn abberufen wurde, konnte er mit dem ruhigen Bewusstsein scheiden, dass er nicht nur in seinen Werken weiterleben werde, sondern auch in den Herzen seiner Priester und Gláubigen. Die Erzdiözese Kalocsa, mit der er wáhrend seiner 19 jáhrigen Tátigkeit so eng verbunden war, wird ihm stets ein dankbares Andenken bewahren. Und ich, der Érbe seiner Hirtensorgen, bitté ihn, er möge vor dem Trone Gottes auch meiner gedenken und mich in meinem schweren und verantwortungsvollen Amte mit seinem Gebete unterstützen.