Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1943

Index

— 26 — 4 5208

. sz. Plébániai javadalmi földek kisajátítása. történt. A történelmi becsű harangot, — a történelmi körülmények részletes ismertetésével, — a többitől elkülönítve, külön lapon kell bejelenteni. 2. §. Az igénybevett harangokat az iparügyi miniszter részéről megbízott szerv veszi át és szereli le. A harangok átvételének és leszerelésének sorrendjét az iparügyi és a vallás- és közoktatásügyi miniszter által megállapított irányelvek szerint a m. kir. Ipari Anyaghivatal határozza meg. 3. §. A harang átvételének a községi elöljáróság (a polgármester) kiküldöttjének jelenlétében kell történnie s az átvételhez a birtokost, illetőleg az illetékes egyházi hatóságot is meg kell hívni. A harang átvételét a leszerelés előtt kell foganatosítani. 4. §. Az átvételről és a harang leszereléséről a községi elöljáróság (polgármester) kiküldöttjének jegyzőkönyvet kell készítenie. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell: 1. a község (város) nevét és templomi harang esetén a templom (kápolna) megnevezését, vagy közelebbi megjelölését, nem templomi harang esetében a harang birtokosának és esetleges őrzőjének nevét, lakása címét s az épület megjelölését, amelyben a harang volt; 2. az átadott harangok számát és közelebbi megjelölését; 3. a harangok súlyát; 4. hogy a harangok levétele alkalmával történt-e rongálás és ha igen, az miben áll; 5. az esetleges kártérítés átvételére jogosult hatóság vagy személy megnevezését, székhelyét, illetőleg lakása címét. A jegyzőkönyvet négy, templomi harang esetében öt példányban kell kiállítari£TAz egyik példány a községi elöljáróságnál (polgármesternél) marad, a másik példányt az átvevő kapja, a harmadik példányt a m. kir. Ipari Anyaghivatalnak kell megküldeni, a negyedik példányt pedig a harang birtokosának kell átadni, végül — templomi harang átvételénél. — az ötödik példányt az egyházi főhatóságnak kell megküldeni. 5. §. Az átvétel után a harangok súlyát pontosan meg kell állapítani. Azokat az elválasztható részeket, mint pl. a felfüggesztő rész (korona) vagy harangütő (nyelv-kalapács), amelyek rezet vagy ónt nem tartalmaznak, nem kell átvenni, ezek súlyát tehát le sem kell mérni. A harangokkal egybeöntött alkatrészek súlyát azonban a harangok súlyába akkor is be kell számítani, ha rezet vagy ónt nem tartalmaznak. Az átvevő szerv köteles a harang levétel során előállott rongálást helyrehozni. Ha a rongálást nem vagy nem megfelelően állították helyre, a birtokos követelését a kincstárral szemben a 8500/1940. H. M. eln. 18. számú rendelet III. fejezetében foglalt rendelkezések szerint érvényesítheti. Kalocsa, 1943. május 8. Előfordul (egy esetben nálunk is előfordult), hogy házhelyek céljaira plebánosi vagy más egyházi földeket jelölnek ki igénybevételre. Mivel illetékes közegek ilyen esetben közvetlenül a javadalmassal szoktak érintkezésbe lépni, felhívom a netán érdekelteket, hogy a kijelölésről mindenkor azonnal terjesszenek az Érseki Hatóság elé jelentést, jelezzék az igénybevétel szándékának összes körülményeit s az innen veendő utasítás nélkül ne járjanak el. Kalocsa, 1943. május 14. Mivel katonai és leventecélokra, nemkülönben a zsidótörvénnyel kapcsolatos igazolásokra az érdekeltek most már olyan tömegét kérik az anyakönyvi kivonatoknak, hogy azok kiállítása szinte megbénítja a komoly lelkipásztori munkát, tudomásulvétel céljából a Tdő Papságot alábbiakról értesítem: 1. A honvédelmi miniszter úr 12.200/1940. E. sz. a. úgy intézkedett, hogy abban az esetben, amikor a felmenők ugyanabban a helységben születtek vagy kötöttek házasságot, akkor a plébániai hivatalok nem kötelesek az egyes személyekről külön-külön anyakönyvi kivonatot kiállítani, hanem egy kimutatásban (családi értesítő, származási kimutatás, illetve bizonyítvány) öszszesítve tüntethetik fel az összes fölmenőket. És ha az ilyen kimutatás a hitelességhez megkövetelt összes kellékekkel rendelkezik (a kiállító hatóság neve, anyakönyvekre való hivatkozás, pecsét, keltezés, a kiállító aláírása) és feltünteti mindazokat az adatokat és személyeket (főképen pedig azok születési és keresztelési idejét), amelyek a származás elbírálására szükségesek, úgy az ilyen irat a születési és házassági anyakönyvi kivonatokkal egyenrangú bizonyító erővel bír. 2. A honvédelmi miniszter úr még 1939-ben utasította a származások igazolása terén eljáró parancsnokságokat, hogy az igazoló eljárás befejeztével az igazoló okmányokat adják vissza. Olyan esetekben, amikor az anyakönyvi kivonatok csak egy példányban állnak rendelkezésre, viszont a család több tagjának igazolása szükséges, akkor a családfő, illetve a család legidősebb tagja az általa szükséges példányszámban csatolandó másolatok beterjesztése mellett az okmányokat a hadtestparancsnokságoknál működő ú, n. okmányhitelesítő bizottságoknál hiteles másolatokban a kívánt példányszámban megkaphatják. Adott esetben tehát a kérelmezőket erről fel kell világosítani. 3. Bár a származások elbírálásának alapját a nagyszülők születéskori vallási hovatartozása adja meg, mégis a honvédelmi miniszter úr 191.0/1943, Eln. sz. rendeletében az okmányok kiállításának csökkentése céljából úgy intézkedett, hogy az újoncoktól általában szüleiken túlmenő okmányokat ne követeljenek. 4. A T. Papság figyelmébe ajánlom azt a körülményt, hogy különbséget kell tenni a sorozásra és a zsidótörvény alóli mentesség igazolására szükséges okmányok közt. A sorozásra szükséges anyakönyvi kivonatok, amelyeket az 1895. év előtti időből kérnek az egyházi hivataloktól, illeték- és díjmentesek. Igazolásra vonatkozó összes anyakönyvi kivonatokért, tehát azokért is, melyeket pl. katonák (sorozáshoz szükséges iratokon túl), továbbá leventék, stb. kérnek, 5125. sz. Anyakönyvi kivonatok kiállítása.