Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1943

Index

15 V. 1989. sz. Az érseki szék újabb megürese­dése meg­hirdettetik és új Érsekért a miseimád­ság folyta­tása elren­deltetik. Ami! az utóbbi hónapokban már aggódva sejtettünk, bekövetkezett. Dr. Glatlfelder Gyula, legkegyelmesebben kinevezett főpásztorunk, hosszas és gyölrő megfontolás után ka­locsai érseki székének elfoglalása iránt orvosainak aggodalmát előtárván fölmentést kapott Szentséges Atyánktól. Ó ezt a reánk nézve oly lesújtó hírt hivatalosan ekként közölte velem : Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök, Káptalani Heiynök Úr! Amidőn Őszentségének, Krisztus Urunk földi Helytartójának, kegyes intézkedése az elmúlt év szeptember havában engem választott ki az ősi és dicsőséges kalocsai főegyház­megye kormányzatára, mélyen átérezve a reám bízott emberfeletti feladat fenségét, de egy­úttal erőim gyöngeségéi is, sokszor és komolyan feltellem magamban a kérdést: képes leszek-e vajon annak a felséges hivatásnak megfelelni, melyet az Egyház és az ország leg­főbb tényezőinek bizalma reám ruházott és képes leszek-e megfelelni ama várakozásnak is, mellyel a nagy egyházmegye papsága és hívő serege reám tekint? Jól tudván azonban, hogy a legnagyobb tökéletesség Isten hívását követni, megnyugodtam az Úr Jézus Helytartójának akaratában s készséges lélekkel mondtam és írtam: Fiat voluntas Dei! Legyen meg az Úr akarata, aki oly egyházmegyébe vezérelte lépteimet, melyet egy angyali lelkű Előd apostoli buzgalma az Úr Krisztus virágos kertjévé avatolt. Legyen meg az Úr akarata, aki abba az egyházmegyébe rendelt s annak tett Főpásztorává, melynek sok kiválóságát, a papságnak' és a híveknek az Egyházhoz való ragaszkodását már mint fiatal pap voltam szerencsés megismerhetni. S ezért áldottam a gondviselő Isten végzését, aki oly testvérek közé állított vezérül, kiket igazi papi lelkület, az Egyház fejéhez és törvényeihez való ragaszkodás mel­lett a szent tudományokban való alapos képzettség és jártasság erénye díszít. S áldottam az isteni Gondviselést, amely oly főpásztornak tett az utódává, akinek az ajtaja mindig nyitva volt úgy papjai, mint hívei előtt s akinek főleg szive mindig lárva volt a szükségben szen­vedők és az aggodalmas lelkek panaszainak a meghallgatására. Ilyen előzmények és kedvező jelek után bizalommal tűztem ki érseki beiktatásom napját, amidőn szinte egész váratlanul az Úr jónak találta a betegség súlyos keresztjét a vállaimra helyezni. És ezt a keresztet most már több mint négy hónapja hordom. Megval­lom, ez számomra kezdetben azért jelentett igen erős megpróbáltatást, mivel eddig, úgyszól­ván egész életemben, soha egy pillanatig sem voltam komoly beteg s így el sem tudtam képzelni, hogy elkövetkezhetik az idő, amikor erőimmel takarékoskodni s az elvállalt munka és kötelességteljesítés üiemét lassítani leszek kénytelen. De megnyugszom az imádandó Gond­viselés kegyes intézkedésében ; nemcsak most, amikor lelki és testi erőm — hála Istennek — lassankint újra visszatérnek, de megnyugodtam akkor is, amikor álmatlan éjszakák két­ségei gyötörtek. Most is, de akkor is, soha sem szünök meg és szünlem meg hangoztatni: Fiat voluntas Dei! Amikor azután az érseki kinevező bulla átvételétől számított kánoni négy hónap is eltelt anélkül, hogy beiktatásom a kalocsai érseki székbe megtörténhetett volna, az Egyházi Törvénykönyv meghagyása szerint az Apostoli Nuntius Úr őnagyméltósága útján kezelő orvosaim véleményét jelenlettem az Apostoli Szentszéknek, onnan kérve további magas uta­sítást, el nem hallgatván, hogy orvosaim — kik ismételten tartoltak beteg állapotomban kon­zíliumot — a kalocsai nehéz viszonyok közt a jövőre nézve nem látják teljesen biztosítottnak egészségi állapotomat. Ezen jelenlés birtokában a Szentatya a kalocsai érseki méltóság alól felmentett s a csanádi egyházmegye élén hagyva érsekké nevezett ki. Ezzel az intézkedéssel a kalocsai érseki főegyházmegye és közöttem fennálló jogj. kötelék megszűnt, s a jegyesi viszony, amelyben életem hátralevő napjait a kalocsai főegy­házmegye javára s további felvirágoztatására akartam szentelni, végérvényesen feloldatott. És most, amidőn a jelen pillanatban mint volt kalocsai érsek Nagyméltóságodtól

Next

/
Oldalképek
Tartalom