Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1943

Index

Azért fájlaljuk és elítéljük azoknak a gyászos tévedését is, kik a maguk ábrándja szerint alkotják meg az Egyház képét, és azt csupán szeretetből táplálkozó, szereteten alapuló közösségnek tartják, és ezzel megvetően állítják szembe azt, amit jogi Egyháznak neveznek. De teljesen tévesen teszik ezt a megkülönböztetést. Nem veszik ugyanis észre, hogy mikor isteni Megváltónk tökéletes, minden jogi és szociális elemmel ellátott társulattá akarta tenni az embercsoportot, melyet megalapított, akkor ugyanaz a cél vezette, mint mikor úgy intézkedett, hogy a Vigasztaló Lélek mennyei kegyelmekkel és adományokkal gazdagítsa azt, az a cél t. i., hogy üdvhozó megváltásának műve maradandó legyen a földön.

1 Igaz ugyan, hogy az Örök Atya a «szeretett Fia országának))

2 szánta, de azt is akarta, hogy ebben az országban a hivők teljesen alávessék értelmüket és akaratukat

3 és alázatos, engedelmes lélekkel csatlakozzanak ahhoz, ki érettük «engedelmes lett a halálig».

4 Tehát semmi igazi ellentét vagy ellenmondás sem lehetséges a között, amit a Szentlélek érzékfölötti szerepének mondanak, és a pásztorok és tanítók Krisztustól kapott jogi hivatala között. Sőt a kettő inkább kiegészíti, tökéletesíti egymást, mint bennünk a test meg a lélek. Hiszen ugyanattól ered mind a kettő ; az isteni Üdvözítőtől, aki nem csak azt mondotta, midőn tanítványaira lehellt : «Vegyétek a Szentlelket)),

5 hanem azt is világosan kijelentette : «amint, engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket»

6 és aztán : «Aki titeket hallgat, engem hallgat».

7 Ha az Egyházban is megnyilatkozik embervoltunk gyarlósága, azt nem jogi szervezete rovására kell írnunk ; hanem annak kell tulajdonítani, hogy, sajnos, mindenegyes emberben megvan a rosszra való hajlam, és így a misztikus Test magasabb rangú tagjaiban is megtűri azt a Test Alkotója, hogy próbára tegye a nyáj és a pásztorok erényét, és mindenkiben gyarapodjék a keresztény hit érdeme. Mint föntebb mondottuk, Krisztus nem akarta kizárni a bűnösöket a közös1 Conc. Vat., Sess. IV, Const. dogm. de Eccl. prol. 2 Col., I, 13. 3 Conc. Vat., Sess. III, Const. de fide cath., cap. 3. 4 Philipp., II, 8. 5 Ioann., XX, 22. 6 Ioann., XX, 21. 7 Luc., X, 16. ségből, melyet alapított ; ha tehát lelki betegségben sínylődik valamelyik tag, ez nem arra ok, hogy az Egyház iránti szeretetünk csökkenjen, hanem inkább arra, hogy tagjai iránt való szánalmunk növekedjék. A szentségekben, melyekkel szüli, táplálja gyermekeit, már szeplőtelenül tündöklik ez a jóságos anya ; sértetlen a hitben, melyet mindenkor romlatlanul őriz, a törvényekben, melyekkel mindenkit kötelez, és az evangéliumi tanácsokban, melyekkel buzdít ; nem fogyatkozott meg azokban az ajándékokban és lelki adományokban sem, melyek által kimeríthetetlen termékenységgel

1 szüli a vértanuk, szüzek, hitvallók seregét. Nem róhatjuk hibájául, hogy vannak erőtlen, sebesült tagjai is, hiszen ezek nevében .maga is mindennap kérleli az Istent : «bocsásd meg a mi vétkeinket", és lelkünk gyógyítását késlekedés nélkül, anyai erős lélekkel vállalja. Midőn tehát Jézus Krisztus misztikus Testéről beszélünk, e szó jelentése hathatós intés számunkra. Ez az intelem visszhangzik felénk szent Leó szavában : «Ismerd meg, keresztény, méltóságodat, és ha az isteni természetben lettél részes, ne ess vissza előbbi alacsony sorodba hozzád nem illő élet által. Emlékezzél meg róla, milyen Főnek és milyen Testnek vagy tagja».

2 MÁSOD IK RÉSZ. A IIIVEK KAPCSOLATA KRISZTUSSAL. Szenteljünk különösképpen néhány szót, Tisztelendő Testvérek, Krisztussal való kapcsolatunknak az Egyház testében. Joggal mondja Szent Ágoston,

3 hogy olyan nagy, titokzatos és isteni dolog ez a kapcsolat, hogy éppen ezért sokan gyakran félreértik, félremagyarázzák. Mindenek előtt nyilvánvaló, hogy ez a kapcsolat igen szoros. A Szentírás a tiszta házastársi viszonyhoz, a szőlőtő és a szőlővessző egységéhez, meg testünk szervezetéhez hasonlítja.

4 Olyan benső ez a viszony, hogy az Apostol szava szerint «Ő (Krisztus) a test1 Cf. Conc. Vat., Sess. III, Const. de fide cath., cap. 3. 2 Serm,, XXI, 3 : Migne, P. L., LIV, 192—193. 3 Cf. August., Contra Faust., 21, 8 : Migne, P. L., XLII, 392. 4 Cf. Eph., V, 22 23 ; Ioann., XV, 15; Epli., IV, 16.