Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1943

Index

azonáltal az alárendeltekben fellebvalóik útján is működik ; 6 végül az, aki kegyelmének közlésével Egyházának szüntelen gyarapodását biztosítja, de nem hajlandó megszentelő kegyelmével a Testtől teljesen elszakadt tagokban lakozni. Jézus Krisztus Lelkének ezt a jelenlétét és működését Pölcs Elődünk, a halhatatlan emlékű XIII. Leó bápa «Divinum illud» kezdetű körlevelében e tömör rövidségű szavakban foglalta össze : «Elég annyit mondanunk, hogy míg Krisztus az Egyház Feje, a Szentlélek Lelke az Egyháznak)). 1 Ha pedig már nem önmagában, hanem a belőle származó teremtett hatásokban szemléljük azt az életerőt, amellyel Alapítója az egész keresztény közösséget fenntartja, úgy azt azok az égi jótéte­mények alkotják, amelyeket Megváltónk a Szent­lélekkel együtt nyújt Egyházának, és a Szent­lélekkel együtt hoz létre mint felsőbb megvilágo­sító és mint az életszentség létrehozója. Az Egyház tehát épúgy, mint mindenegyes szent tagja, ma­gára alkalmazhatja az Apostol e szavait: «Élek, pedig már nem én, hanem Krisztus él bennem». 2 Krisztus a Test Üdvözítője. Mindaz, amit a ((titokzatos Fejről» 3 mondot­tunk, hiányos maradna, ha legalább néhány szó­val nem érintenénk az Apostol e mondatát : «Krisztus az Egyház Feje : ő az Üdvözítője Tes­tének)). 4 E szavak adják ugyanis meg az utolsó érvet, amiért az Egyház Teste Krisztus nevét viseli. Krisztus tudniillik e Test isteni Üdvözí­tője. Hiszen teljes joggal hívják őt a szamaritá­nusok a «világ Üdvözítőjének)), 8 sőt kétségtelenül azt kell mondani, hogy ő ((mindenkinek Üdvözí­tője)), bár hozzá kell tenni Szent Pállal: ((különö­sen a híveké». 6 Egyházának tagjait ugyanis sok­kal inkább, mint bárki mást tulajdon vére által szerezte meg. 7 Nem szükséges azonban ezt bőveb­ben kifejtenünk, tekintve, hogy föntebb bővebben írtunk már arról, hogy az Egyház a kereszten született meg, valamint hogy Krisztus a világosság 1 A. S. S. XXIX, P. 650. 2 Gal., II. 20. 3 Cf. Ambros., De Elia et ieiun., 10, 36—37 et In Psalm. 118. serm. 20 2: Migne, P. L., XIV, 710 et XV. 1483. 4 Eph., V, 23. 6 Ioann., IV, 42. « Cf. I Tim., IV, 10. ' Act., XX, 28. és szentség forrása, és titokzatos Testének fenn­tartója ; ellenben annál inkább szükséges, hogy mindnyájan szüntelenül hálát adva Istennek, alázatos és odaadó lelkülettel elmélkedjünk róla. Amifpedig Üdvözítőnk egykor a kereszten függve elkezdett, azt a mennyei boldogságban is szaka­datlanul folytatja : «A mi Fejünk, mondja Szent Ágoston, közbenjár érettünk : egyes tagokat ma­gához fogad, másokat megostoroz, tisztít vagy vigasztal, egyeseket teremt, másokat hív, vagy visszahív, egyeseket javít, másoknak épségét adja vissza*). 1 A mi dolgunk pedig az, hogy segít­sük Krisztust ebben az üdvözítő tevékenységben, mint akik általa és benne üdvözülünk és üdvözí­tünk másokat. 2 AZ EGYHÁZ KRISZTUS (.MISZTIKUS.) TESTE. Térjünk át már most, Tisztelendő Testvérek, annak a kifejtésére és megvilágítására, hogy Krisztus Testét, az Egyházat misztikusnak, azaz titokzatosnak kell nevezni. Ezt a több régi írónál használatos elnevezést több pápai irat helyben­hagyja. És nem is csak egy ok szól e kifejezés mellett. Ez által ugyanis az Egyház szociális Testét, amelynek Krisztus a Feje és Vezetője, egyrészt az Ő fizikai testétől különböztetjük meg, amelyet a Szűzanyától vett, mely most az Atya jobbján ül és az Eucharisztia fátyla mögött rejtőzik ; másrészt pedig, ami a mostani tévedések miatt még fontosabb, megkülönböztetjük minden más testtől is, legyen az akár fizikai, akár erkölcsi jellegű. A misztikus test és a fizikai test. Míg ugyanis a természetes testben az egység elve úgy fűzi egybe a részeket, hogy azok közül egynek sem lehet saját, önálló léte, addig a titok­zatos testben bármennyire is benső az összekötő erő, mégis csak úgy kapcsolja egymáshoz a tago­kat, hogy mindegyikük teljes és sajátos személyi­séggel rendelkezik. Ehhez járul, hogy az egész és az egyes tagok közti kölcsönös viszonyt te­kintve valamennyi fizikai élő testben az egyes tagok végeredményben mind csak az egész szer­vezetjavát szolgálhatják; az emberek közt fennálló bármely társas tömörülésnek viszont, a tagok 1 Enarr. in Ps., LXXXV, 5: Migne, P. L„ XXXVII, 1085. 2 Clem. Alex., Strom., VII, 2 : Migne, I'. G., IX, 413.

Next

/
Oldalképek
Tartalom