Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1942

Index

bár országában, mini új királyságban, sok nehézség támad, Imre mindent könnyen le. fog győzni, mert az Úr áldását biztosítva láfla. Ezért képzelhetjük a szent király gyászát és fájdalmát, melyet akkor érzett, mikor Imre herceg egy vadászat alkalmával balesetből életét vesztette. Ez a csapás nemcsak azért volt nagy és siralmas, mert az édes atya hőn szerelelt fiát, a király utódát és az ország biztató reményét veszlették el benne, hanem főleg azért, mert már Szent István is a sír felé hajlott és kellő utódot sajnos nem találtak. Ebben az aggasztó, fájdalmas helyzetben támadt Szent Istvánnak az a vigasztaló, fenkölt gondolata, hogy az Isten szent Anyjánál keres menedéket. S ezt meg is találta. Hogy ezt beláthassuk, olvassuk el Hartvik krónikáját, melyben a szent király életét leírja. Ebben az ő .végső perceiről az alábbi, mélyen megindító sorokat találjuk. A haldokló király ágyát körülállják az ország nagyjai. „Azután az igaz hit fenntartására inté őket . . . ; szívökre köté a a testvéri szeretet láncait, a tisztaság gyakorlatát, az alázaíosságra való gondos figyelmet, de leginkább a kereszténység zsenge ültetvényének megőrzését. E szavak után kezeit és szemeit az égre emelvén, így kiáltott fel: „Mennyei Királyné, megváltásunk dicső eszközlője ! Pártfogásod alá legyen bízva végső esdeklésemmel az Anyaszentegyház, ennek püspökeivel és egyházszolgáival, az ország, a honnagyok és az egész néppel együtt, kiktől végbúcsút véve kezeidbe ajánlom az én lelkemet", majd „felvéve az utolsó kenet szentségét, jámbor lelkét Urunk Jézus Krisztus testével és vérével felkészülten átadá az Úr megtestesülésének 1038. esztendejében Szűz Anyjának és a szent angyaloknak, hogy azt a mennyei boldogság nyugalmába kisérjék."

9 István király teste eként tényleg meghalt, lelke és szelleme azonban tovább él és éltet bennünket. * * * Minden emlék és minden gondolat, mely minket szent Istvánhoz kapcsol, arra int bennünket, hogy attól az irányzattól, melyet az ő romlatlan szent jobbja jelölt meg számunkra s melyet ma is változatlan biztossággal mutat, soha el ne térjünk, hogy atyai intelmeit, melyeket Imréhez és rajta keresztül mindnyájunkhoz intéz, necsak megszívleljük, hanem meg is tartsuk, és hogy az: ő erényeit, melyekkel önmagái, családját s nemzetét az igaz boldogság útjára vezelte, mi is gyakoroljuk. Ezek 0 Harlvik XIX fejezel. pedig az igazságosság, a hitből eredő őszinte szeretet és Mária lisztelele, mely lelkünkből fakad. Ezek voltak szent István népének vezér-' csillagai kilencszáz év óta és bátran mond* hatjuk, hogy egyetlen nemzedék sem csalódott még bennük, mely őket követte. A mai zavaros, vészterhes időkben akad1 nak azonban újabb próféták is, akik a mi kétI ezer esztendős szent vallásunk helyett ködös I pogányságot, Krisztus helyett valamilyen személytelen istent vagy földi nagyságot, Sztrz Mária tisztelete helyett a faj imádatát, a már majdnem ezer éves szentistváni szellem helyett | pedig anyagi erőket és modern technikát akar| nának tenni vagy ránk erőltetni. Gyászos törekvésük szánalmat érdemel, mert nem látják; í vagy ha látják, nem akarják hinni, hogy minden munkájuk siralmas dőreség. Szent hitünk ugyanis Isten alkotása, melyet szivünk kívánj ságán kívül Ő maga is fenntart. Jézus Krisztus nem merő képzelet, hanem élő Isten, aki e világot és minden élő lényt kezeiben hordoz s | egykor ítélni fog. Szűz Mária nemcsak édes j eszmény, hanem szent valóság, akihez mi, mint édes anyánkhoz szivünk-lelkűnk minden érzé'sével híven ragaszkodunk. Végül a hirdetett ! szent-istváni szellem nemcsak kedves emlék, mely a múltból kisérf, hanem olyan motor és olyan hatalmas dinamikus áram, mely e honinak minden egyes fiát, aki azt hűséggel és bátran követi, nem csupán fenntartja, hanem lelkesíti és minden támadás és baj ellenére boldoggá is teszi. S vájjon ki az, aki önmagának, szűkebb családjának s egész nemzetének nem kívánná ezt a boldogságot, melyet Isten igér s melyet az ő szolgájának, szent Istvánnak élete, példája és hű követése kilátásba helyez ? Legyünk tehát szent István fiai a hitből fakadó igazságosságban, a lángoló Isten-sze: retetbői táplálkozó felebaráti szeretet hű gyakorlásában s az Isten Anyjának gyengéd, benI sőséges, valóban gyermeki szeretete által és mindenkor biztosak lehetünk, hogy Isten irgalma és szent István romlatlan szent jobbja a földi életnek mindén vihara közt nemcsak fenntartanak, hanem el is vezetnek bennünket az örök boldogság biztos révpartjához. Ámen. • . • • * * . * Jelen böjti szózatot szíveskedjenek főegyházmegyém nt. lelkészei nagyböjt egyik vasárnapján híveiknek a szószékről felolvasni. Kelt Kalocsán, 1942. február 15. f Gyula s. k. i érsek. ÁRPÁD R.-T. KÖNYVNYOMDÁJA, KALOCSA. Felelős: Lukács Márton cégv.-alig.