Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1941
Index
19 1941. ÉVI FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. 4. szám. 750. sz. Bőjli szózat A mai válságok kísértéseiről Tisztelendő Testvéreim és kedves Hiveim! A hatalmon levők. Ha nem is hallanók időről-időre az államvezetők komor intelmeit és ha a rádió és a lapok nem is közölnének riasztó híreket a világválságról, mely már évek óta rengeti a földel, akkor is éreznők, hogy titáni erők, rettenetes lázak, roppant ellentétek rázzák a világot. Akkor is éreznők, amint érezzük is, mert bár a háború közvellen borzalma Isten irgalmából elkerült bennünket, annak szörnyű erőfeszítése, kíméletlen harca és falánk étvágya minket is utolér, és mint a zsákmányát fojtogató óriási kígyó egyre közelebbről szorongat bennünket. És ez természetes! Mikor olyan hihetetlen méretű földrészek, száz és száz milliós nemzetek és népek, valóságos világbirodalmak mérkőznek egymással s idéznek fel pusztító zivatart, a roppant hatások a gyengébb szomszédot nemcsak megérintik, hanem meg is rázzák. Az a hiány, melyet a harc emberben s anyagban a kiizdő feleknél érthetően támaszt, előbb-utóbb jelentkezik az összes népeknél Ezt a hiányt és ezt a szükséget látjuk és érezzük évről-évre mi is. Ennek bizonysága az a sok rendelet, melyeket a munkaerők célirányos igénybevétele vagy a nálunk nehezebben előállítható nyers anyagok helyes beosztása s egyéb okok miatt ad ki a hatóság. Hogy ez áldozatot, kényelmetlenséget, sőt nem egyszer fájdalmat is okoz, könnyen belátható. A mostani rendkívüli idők rendkívüli intézkedéseket tesznek szükségessé. Ezt meg kell értenünk, amint minden istenfélő és hazáját szerető ember meg is érti s igyekszik a rendelkezéseket tőle telhetően híven betartani. Nem szabad azonban sohasem felednünk, hogy e nehéz idők rendkívüli kísértéseket is rejtenek magukban mindannyiunkra nézve. Meg kell tehát emlékeznünk róluk, hogy az Isten kegyelmével felvértezzük magunkat ellenük. I. Súlyos kísértések környezik azokat, akiket a Gondviselés más emberek élére állított. És minél nagyobbak azok a tömegek, melyeket vezetnek, annál nagyobb az ilyen egyének itteni hatalma és kísértése, de annál súlyosabb az a sokoldalú felelősség is, mely őket terheli. Az emberek minden képessége Isten adománya. Rang, vagyon, nemesség és földi hatalom mind Tőle származnak. De a kísértések, melyek velük járnak, már nem az Ő műve, hanem a megromlott bűnös természeté, mely a jót is rosszra fordíthatja. Ezért írja szent Jakab apostol levelében: „Senki se mondja, midőn kísértetik, hogy Istentől kisértetik ; mert Isten, ki rosszra nem kisértelhető, arra senkit sem kisért; hanem kiki saját kívánságától vonzatva és kecsegtetve kisérletik". 1 Midőn léhát a nagy vagyon a földi örömök bűnös élvezetét, midőn a magas rang mások lenézését, a cím és nemesség az üres kérkedést és a nagy hatalom mások jogainak elnyomását szítja az emberben, a benső indítás nem ezektől és nem is Istentől, hanem első sorban a lélektől ered. Ezért hárul reá minden felelősség. A mai világban a vagyon, cím és rang kísértenek ugyan, de mégis kevésbbé. Minden súly a hatalomra esik, mert míg azok, ha nem járnak kellő hatalommal, előbb-utóbb igen könnyen semmivé foszlanak, addig a hatalom, ha nélkülük indul, azokat is csakhamar megszerzi. És ha körülnézünk, tényleg hihetetlen hatalmakat látunk, melyek nem hoszszasan, lassú fejlődéssel, hanem szinte tüneményes gyorsasággal, majdnem azt mondhatnók, egyik napról a másikra lettek. Ezekre is áll azonban, amit szent Pál levelében említ: „Nincs hatalom, hanem csak Istentől" 2 és amit hozzáfűz : „Aki tehát ellene szegül a felsőbbségnek, szembe száll az Isten rendelésével". 3 Ha tehát a hatalom törvényt hoz, engedelmeskedni tartozunk neki, ha rendelkezik velünk, 1 Jak. 1. 15. 14. 2 Róm. 15. 1. 3 R ó m. 15. 2.
