Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1940

Index

Isten, egy a közbenjáró is az Isten és az emberek között, az ember Jézus Krisztus». (I. Tim. 2, 5.) Isten és az emberiség között visszaállított barátság bensőbbé és erősebbé való kialakítására, az üdvösségnek és a békének isteni közbenjárója a coenaculum szent csendjében a legnagyobb áldozatra kész, legszentebb ajkairól szavak hangzottak el, amelyek századokon át visszhangzanak és a szeretet hősiességét teremtik meg ebben a szeretettől elidegenedett, gyűlöletre hajlamos világ közepette : «Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.» (Ján. 15, 12.) Természetfeletti igazságok ezek, az egység mély alapjait és kölcsönös, erős kötelékeit alkotják, megerősítve az Isten és az isteni Megváltó szeretetétől, akitől mindnyájan fogadjuk az üdvösséget «Krisztus testének épülésére, mignem mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten Fia ismeretének egységére tökéletes férfikort érvén, Krisztus teljes korának mértéke szerint». (Ef. 4, 12—13.) Ezért ha az egész emberiségnek elméleti és gyakorlati egységét megfontoljuk, az egyes egyedek nem tűnnek fel, mint egymás között elkülönült homokszemek, hanem igenis megfelelő szerves rendben egyesülve, a különböző idők szükségletei, a természetes és természetfölötti rendeltetés szerint különböző rendekben. A nemzetek az élet és a kultúra különböző feltételei szerint fejlődve egymástól különböznek, de ezért nem szükséges az emberi család egységét megtörni, hanem inkább ezt a családot gazdagítani és szépíteni a sajátságos adományok és lelki tehetségek kölcsönös közvetítésével, a javak kölcsönös kicserélésével, amely csak akkor lehetséges és egyszersmind hatásos, ha ugyanazon Atyának összes fiait és ugyanazon isteni vérrel megváltott teremtményeit az élénk és lángoló szeretet szent szövetsége tartja össze. Jézus Krisztus Egyháza, mint az isteni nevelő bölcsességének hű őrzője, nem gondolhat és nem gondol arra, hogy hozzányúljon vagy lebecsülje bármely nemzet sajátságos és jellegzetes tulajdonságait, amelyeket minden nép joggal és méltán őriz féltékeny jámborsággal és megérthető büszkeséggel mint szent örökséget. Az ő célja a természetfeletti egység az általános szeretetben, amelyet lélekben érezni és a gyakorlatban megvalósítani kell, nem pedig kizárólag külső és felületes egyformaság, amely éppen ezért erőtlenítő. Az Egyház örömmel üdvözli és anyai jókívánságaival kíséri mindazokat a törekvéseket és rendeleteket, amelyek e részleges erőknek és terveknek bölcs és rendezett fejlődését szolgálják, amelyeknek gyökere minden nép lelkének mélyén rejtőzik, — de csak akkor, ha ezek nem ellenkeznek az emberi nem közös egységéből és közös hivatásából származó kötelességeivel. Ő maga ismételten bebizonyította missziós tevékenységében, hogy ez a szabály egyetemes apostolságának a sarkcsillaga. Az isteni Igének hírnökei mint úttörők az idők folyamán felbecsülhetetlen nagy munkával véghezvitt kutatással a különböző nemzetek és népek kultúrájának tiszteletét előmozdították és az ott talált lelki értékek megbecsülésével termékennyé tették Krisztus evangéliumának bőséges és élő prédikációja számára. Ami a népek szokásaiban nincsen a pogány bálványimádással felbonthatatlan kötelékekkel összekapcsolva, jóindulatú vizsgálat tárgya lesz, és ha lehetségesnek mutatkozik, védelemben és épen való fenntartásban részesül. Boldog emlékezetű elődünk egy különösen kényes kérdésben ily szabályokat alkalmazva nagylelkű elhatározásokat tett, amelyek éles tehetségét és égő apostoli lelkületét bizonyítják a jelen- és az utókornak egyaránt. Nem szükséges, Tisztelendő Testvérek, hangoztatni, hogy mi késedelem nélkül ugyanezt az utat akarjuk járni. És mindazok biztosak lehetnek, bármely eredetűek és nyelvűek, akik a katolikus Egyházba belépnek, a közös Atya házában, ahol Jézus Krisztus törvényét és békéjét élvezik, mindnyájukat a fiaknak ugyanazon jogai illetik. Hogy pedig ennek az egyenlőségnek a szabályai lassan érvényre is jussanak, a bennszülött népekből kiválasszuk a legkiválóbb férfiakat, akik az övéiknél a papoknak és a püspököknek rendjét növelik. Ezért, hogy szándékunkat példával is bizonyítsuk, Krisztus Király legközelebbi ünnepén tizenkét papot, akik törzseiket és népeiket személyükben képviselik, az Apostolfejedelmek sírjánál püspöki méltósággal díszítünk fel. így az ellentétek közepett, amelyek az emberiség családját szaggatják, ebből az ünnepélyes cselekedetből az egész világon szétszórt gyermekeink láthatják, hogy az Egyház tanítása, munkája és szelleme nem különbözik attól, amit a nemzetek Apostola hirdetett: ((Öltözzetek az új