Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1940

Index

Atyai köszönet. Pápaságunk ezen első enciklikáját Jézus Krisztus Király jelében élő hittel- és reménnyel telt szívvel bocsátjuk közre és meg vagyunk győződve, hogy az Űr egész nyája lelkes egyetértéssel fogadja és követi. Korunkban tapasztaljuk, hogy a dolgok kétséges állása és gondjai a katolikus emberek lelkét kölcsönös támogatásra indítják, a testvéri egymásrautaltság érzelmét megtisztítják, mindinkább erősítik, mint talán soha máskor ; mindazokban, akik hisznek Istenben és Jézus Krisztust, mint vezért és tanítót követik, felkeltik a közös veszéllyel szemben a közös állásfoglalás tudatát. A katolikus közösségnek e szelleme, amelyet — mint említettük — a veszélyeztetett helyzet annyira megnövelt, az összetartás megerősített és a jövendő győzelem reménye táplál. Bennünket nagy örömmel és vigasztalással töltött el azokban a napokban, amikor remegő léptekkel, de Istenben bízva elfoglaltuk azt a katedrát, amelyet nagy elődünk üresen hagyott. Élénken emlékezünk vissza ama számtalan bizonyságra és fiúi hűségnyilatkozatra az Egyház és Jézus Krisztus helytartója iránt, amelyek megválasztásunk és megkoronázásunk alkalmával mint gyengéd és meleg önkéntes megnyilkozások Hozzánk érkeztek. Ezt az alkalmat legyen szabad megragadnom, Tisztelendő Testvérek, hogy hozzátok intézzem és rajtatok keresztül az Űr nyájához is, meghatott köszönetemnek szavait a római pápa iránt megnyilvánult tiszteletteljes szeretetnek és megdönthetetlen hűségnek megnyilatkozásaiért, amelyekkel a Legfőbb Papnak és Pásztornak Isten erejével rendelt tisztségét elismerték. Ezek a megnyilatkozások nem szerény személyünknek, hanem, a legnemesebb és legfontosabb hivatalnak szólnak, amelynek elvállalására az Űr Bennünket meghívott. Amikor a vállalt teher nagy súlyát éreztük, amelyet az Isten akaratából Nekünk adott hatalom jelent, nagy vigasztalásunkra szolgált a katolikus Egyháznak ékesen szóló egysége, amely sánccá és erős várfallá alakulva annál szorosabban kapcsolódik Szent Péter győzhetetlen sziklájához, mennél inkább nő Krisztus ellenségeinek merészsége. A katolikus és testvéri egységnek és a népek természetfölötti szükségének bizonysága a közös atya iránt Nekünk annál gazdagabb és boldogabb reményt adott, mennél tragikusabbak voltak a pillanat anyagi és lelki körülményei, amelyben azok megnyilvánultak. Azoknak kedves emléke pápaságunknak első hónapjaiban megerősített, amikor már tapasztaltuk a nehézségeket, gondokat és megpróbáltatásokat, amelyekkel Krisztus jegyesének útja tele van szórva. Nem mellőzzük hallgatással, mily megható elismeréssel fogadtuk azoknak is a jókívánatait, akik bár nem tartoznak a katolikus Egyház látható testéhez, velük született nemességükben és őszinteségükben nem feledkeztek meg, mennyire velünk éreznek vagy a Krisztus iránti szeretet vagy az Istenbe vetett hit miatt. Tehát ők is fogadják hálánk kifejezését. Mi mindezeket összesen és együttvéve az isteni oltalomnak és védelemnek ajánljuk és ünnepélyesen biztosítjuk, hogy egy gondolat hatja át lelkünket, t. i. utánozni a jó Pásztor példáját : mindenkit az igaz boldogságra vezetni, hogy «életük legyen és bővebben legyen». (Ján. 10., 10.) A Lateráni Egyezmény gondviselésszerű müve. De különös módon hálás szívvel kívánjuk kifejezni érzelmeinket a császároknak és királyoknak, az államok legfőbb irányítóinak és testületeinek, amelyek az Apostoli Szentszékkel a baráti viszony kötelékeit ápolják és Hozzánk a hódolatnak és tiszteletnek a jeleit juttatták el. Ezek között — ebben az összes népekhez intézett enciklikában is kiemeljük — első helyen örömmel töltött el Olaszország ; Olaszországot mondunk, az Apostolok fejedelmeitől ültetett hit termékeny kertjét, amely hála a Lateráni Egyezmény gondviselésszerű művének, most a Szentszéknél hivatalosan képviselt államok sorában tiszteletbeli helyet foglal el. Ezen egyezménnyel az ((Itáliának visszaadott Krisztus békéje» mint hajnalpír ragyog tündöklőn, hirdetve a békés és testvéri egyesülést a vallás szent dolgaiban és a társadalmi együttélésben; kérjük az Istent, hogy ez a béke mindenkor derült napokat hozzon, éltesse, tágítsa és erősítse az olasz nép kedélyét : azét a népét, amely oly közel áll Hozzánk és amelynek környezetében Mi ugyanazt az életlehelletet szívjuk, bizodalmas reménykedéssel könyörgünk Istenhez, hogy ezt az elődeinknek és Nekünk oly kedves nemzetet dicsőséges katolikus múltjához híven megtartsa és a hatal-