Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1940

Index

— 23 — 1940. ÉVI FŐEGYHÁZMEGYEI HlUATALOS KÖZLEMÉNYEK. 9. szám. 3575. sz. Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség ajánlása. Az isteni Üdvözítő szent Szivében két . nagy vágy égett, amikor búcsúzni készült erről ' a földről. Az első, hogy hivei hitben és szeretetben összeforrva mindig egyek legyenek, amint ezt főpapi imájában olyan megindító módon hangsúlyozza. A másik az, hogy megváltásának jóhírét, evangéliumát és kegyelmeit minden nép és minden lélek elnyerje és ezáltal bejusson Isten országába, amint ez az apostoloknak adott nagy parancsban : „Tanítsatok minden népeket!" kifejezésre jut. Az Egyház kezdettől fogva szent örökségének és legelső feladatának tekintette e két kívánság megvalósítását: ápolni az egységet Krisztus hivei között és tanítani minden népet. Amikor pedig Kriszius hivei közötl gyászos szakadások keletkeztek, az Egyház egyik legégetőbb feladatának kezdte tekinteni az elszakadt és ezzel legtöbbször eretnekségekbe is eselt keresztények visszatérítését az atyai házba. Az elszakadt keresztények visszatérítése és a pogány népek megtérítése, vagyis az unió és misszió, ma is az Egyház két legszentebb ügye. Ezért a legújabb kor pápái is IX. Piustól kezdve nem győzik eléggé sürgetni és hangsúlyozni a pogány missziók mellett az elszakadt keresztények uniójának ügyét. És bár az Egyháznak egyformán szivén fekszik az összes elszakadt keresztények, az összes eretnekek és szakadárok lelkiüdvössége, mégis különös gonddal és szeretettel fordul azok felé, akik elszakadtságukban is annyi sok ősi kincset őriztek meg tanításukban és liturgiájukban, vagyis a keleti szakadárok felé. Ezeknek uniója az Egyház nagy világhódító programmjának mindig, de különösen a legújabb időben, egyik legjobban hangsúlyozott pontja volt. Nem véletlen, hogy b. e. XI. Pius pápa, akinek uralkodása joggal mondható korszakalkotónak a jelenkor egyháztörténelmében, az Actio Catholica mellett, mely az Egyháznak belügye, éppen a missziók és a keleli unió ügyét sürgette legjobban. Ő, aki annyira belelátott a jelenkor válságába és nagy szükségleteibe, látta azt is, hogy ha valamikor, akkor napjainkban van égetően szükség arra, hogy mindazok, akik Krisztus híveinek vallják magukat, megszüntetve minden szakadást, öszszefogva vegyék fel a harcol az istentelenség ellen, mely gyökeresen ki akar irtani erről a földről minden természetfölötti!. De látta azt is, hogy az Egyház csak úgy tud igazán imponáló erővel és tekintéllyel fellépni a megtérítendő pogányokkal szemben, ha sikerül eltüntetnie a kereszténység külső képér eltorzító szétszakadtság gyászos vonásait. A missziós gondolatot, hála ezen ügy buzgó apostolainak, eléggé sikerült átvinni a papság és a hivek lelkébe hazánkban is, bár ezen a téren van még elég tennivaló. Az unió gondolata azonban, sajnos, hazánkban még eléggé ismeretlen és idegen a papság előtt is. Pedig külföldön, főleg XI. Pius pápa sürgetése nyomán, sok helyen szép kezdeményezések történlek nem megvetendő eredményekkel, sokszor még olyan országokban is, melyeknek a keleti keresztényekkel semmi közvetlen kapcsolatuk sincs (pl. Hollandiában.) Ezzel szemben hazánkban] mindezideig szervezett megmozdulás e téren nem volt. Pedig a Gondviselés azzal a ténnyel, hogy ideállított bennünket Kelet és Nyugat kereszténységének érintkező pontjára, eléggé világosan kijelölte hivatásunkat és kötelességünket: közreműködni a körülöttünk és köztünk lakó elszakadt keleti keresztény testvéreink visszatérítésén, unióján. Természetesen az a munka, amit az unió szent ügye a jelenben tőlünk kíván, egyelőre még inkább csak előkészítő jellegű, de nem kevésbbé fontos és szükséges. Teendőnk e téren főleg abban áll, hogy szeretetteljes érdeklődéssel igyekezzünk tanulmányozni és megismerni az elszakadt Kelet intézményeit, szellemét, jelen állapotát, azután meg imádkozzunk elszakadt keleti testvéreink visszatéréséért és terjesszük ezt az eszmét hiveink körében is. Hogy azonban ez az uniós munka céltudatosabb és eredményesebb legyen, szükség van szervezett összefogásra. E célból alakult külföldi lelkesítő példák nyomán a mult év folyamán a Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség (SZEMISZ), mely azóta az illetékes egyházi és világi halóságok jóváhagyását elnyerte és országos szervezete is kiépült. Mélyen áthatva az uniós gondolat nagy fontosságától, szívből kivánom, hogy e szövetség egyházmegyémben is megszerveztessék és általa az uniós gondolat minél szélesebb körben elterjedjen az Egyház szándéka szerint. A Szövetség egyházmegyei igazgatójává Dr. Angeli Ottó teol. tanárt neveztem ki, aki az érdeklődőknek szívesen szolgál felvilágosítással. Egyben ./• a. mellékelten taggyüjtőívet és szövetségi értesítőt küldök t. papságomnak azzal, hogy az ügyet jóakaratúlag felkarolni és a tagsági nyilatkozatot aláírva az országos ügyvezető elnökség címére beküldeni szíveskedjék. Remélem, hogy t. papságom, mely a közelmúltban oly szépen megértette és buz-