Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1938

Index

— 25 — 1938. É V I FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 9. szám. 5788. sz. 11. Ottó ki­rályszületés­napján szent­mise mon­dandó. 3845. sz. A „Magyar a magyarért" c. mozgalom támogatása. Az isteni gondviselés kegyes jóvoltából f. hó 20-án lesz 11. Ottó örökös király 26. szü­letésnapja. E napon a magyar nemzet ragasz­kodásának és alattvalói hűségének kifejezésére a budapesti Szent István-bazilikában ünnepé­lyes hálaadó istentisztelet lesz. Ugyanezen a napon főszékesegyházamban magam is ünne­pélyes szentmisét fogok a Mindenhatónak be­mutatni. Ennek kapcsán elrendelem, hogy főegy­házmegyém összes templomaiban a főhatósá­gom alá tartozó iskolák tanítóinak és tanulóinak testületi részvételével f. hó 20 án Te Deum­mal egybekötött ünnepi szentmise mondassék, melyre a hatóságok, hivatalok és testületek meghivandók. Amiért immár húsz esztendeje hivő hittel, áhítatos lélekkel imádkozunk, megindult a be­teljesülés felé: megtörtént a magyarlakta Fel­vidéknek az anyaországhoz való visszacsato­lása. Nem szűnünk meg hálát adni az isteni gondviselésnek, hogy ez a nagy öröm éppen a kettős szentévben ért bennünket, amikor az Eucharisztikus Kongresszus lélekbemarkoló, ma­gasztos ünnepségein mélységes hittel hódol­tunk a szentségi Üdvözítő előtt s amikor az országalapító Szent Király megdicsőülésének kilencszázadik évfordulóját ország-világ előtt oly bensőséges megnyilatkozásokban ünnepel­tük. Az országjáró Szent Jobb csodatevő ere­jét láttuk ismét megmutatkozni abban, hogy a Szent Király palástját ráborította a 20 éve rab­ságban sínylődő s most újra visszatért testvé­reinkre. A Te Deum fenséges hangjaival zeng­tünk mélységes hálát az Úrnak, hogy vágyun­kat részben valóra válni engedte. Örömünkbe azonban fájdalom is vegyül, ha azokra a testvéreinkre gondolunk, akiket a húsz éves elnyomatás koldúsbotra juttatott, aki­ket a bitorlók mindenükből kifosztottak. Fele­baráti kötelességünk a rajtuk való segítés, hogy létfeltételük alapját biztosítva, könnyeiket letö­rülve, éhségüket csillapítva, ruhátlanságukat betakarva hasznos polgárai lehessenek édes hazánknak. Nagybányai vitéz Horthy Miklósné Ő Fő­méltósága fővédnöksége és vitéz Imrédy Bé­láné dr.-né elnöksége alatt „Magyar a magya­rért" címen mozgalom indult meg, amelynek célja a segítés s amelyet támogatni mindnyá­junknak szent kötelessége. A tájékoztató felhívást a mozgalom munka­tervéről az alábbiakban közlöm : „Magyar a magyarért! Felvidéki testvéreink megsegítéséért meg­indult a nemzet országos mozgalma. Úgy érezzük, hogy minden magyarnak szive óhaját teljesítette Magyarország kormány­zójának főméltóságú hitvese, mikor a közel­muliban csendben előkészítette ezt az egységes munkaközösséget felvidéki testvéreink megse­gítésére. Munkánk két részre oszlik : 1. Mihelyt lehetséges — Ipolyságon már megtörtént —, a miniszterelnökség, a belügy­minisztérium és a honvédelmi minisztérium ki­küldött képviselőinek irányítása mellett hivatá­sos, szakképzett szociális megbízottakat kül­dünk a megszálló hatonaság nyomában a visszaszerzett területekre, akik az ottani hiva­talos és társadalmi szervezetekkel felveszik a kapcsolatot, megállapítják, hogy az őslakosság miben szenved szükséget és azonnal megkez­dik a javak szétosztását. 2. A munka másik része a gyűjtés. Ada­kozásra hívjuk fel a társadalom minden egyes tagját, hogy a gyűjtés eredményes legyen. Tudjuk, hogy lélekben és gondolatban mindenki egy velünk, amikor hazavágyó vére­ink megélhetéséért dolgozunk. Ezért munkánk minden részletéről tájékoztatni fogjuk a társa­dalmat és megjelöljük segítésének legcélszerűbb módját és idejét. Köztudomású, hogy csak szer­vezett, egyöntetű munka tud igázán komoly eredményt felmutatni, ezért a társadalmi egye­sületeknek széleskörű bevonásával kívánunk dolgozni. Kérünk mindenkit, hogy ilyen szel­lemben támogassa a mozgalmat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom