Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1938

Index

— 16 ­t Hazánk Patronája. és zománcképekkel dúsan feldíszített ama mell­szobrába, melyet Istenben boldogult Császka György elődünk e század elején ezen célra szer­zett, de amelyhez ereklyéket nem tudott szerezni. Eme szent ereklyék, melyeket ezentúl Szent István ünnepén nemcsak kihelyezünk, hanem ün­nepélyes körmenetben körül is hordozunk, állan­dóan inteni és buzdítani fognak minden hívő lel­ket annak a szellemnek megbecsülésére, mely őket éltette, nemzetünket pedig fenntartotta s melynek fejlesztése magunkban s másokban a boldogabb magyar jövő egyetlen záloga. III. Ne higgyük azonban, hogy a fentérin­tett lélekbemarkoló, fenkölt ünnepekkel kimerült részünkre az indokolt öröm s a hála anyaga. Ez az év ugyanis nemcsak a kongresszus káprázatos éve és nemcsak Szent István megdicső­ülésének ritka fordulója, hanem annak kilenc­százesztendős örömünnepe is, hogy Szent István magát, koronáját és egész nemzetét felajánlotta az Isten Anyjának. Azóta az ország Mária or­szága és a Szent Szűz hazánk Pátrónája. Azóta tiszteli ez a nemzet különösebb mó­don az Isten Szent Anyját. Azóta tekinti drága úrnőjének, kegyelmes anyjának, öröme okának, bajban és veszélyben oltalmazójának és azóta ragaszkodik hozzá gyermeki hűséggel, csodás bizalommal, lelkes szeretettel. Mindnyájunkban él és ég ugyanis az a meggyőződés, hogy a haza létét, a nemzet életét, ezer vihar s válság között csodálatos megmenekülését Isten kegyel­méből elsősorban neki köszönhetjük. Nem szabad hát ezt az évfordulót hallga­tással csak azért mellőznünk, mert a folyó év­ben már eddig is különféle, kiváltságos ünnepe­ink voltak. Ez a fontos évforduló a hála ünnepe s egy újabb ok arra, hogy a régi Mária-tisztelet, mely a magyar nemzet ősi, szép erénye, új lángra lobbanjon és ugy bensőségben, mint külső, im­pozáns megnyilatkozásban méltó legyen égi Szűz Anyánkhoz és az ő népéhez, a magyar nemzet­hez. Ebbe mi is belekapcsolódunk. Joggal meg­tehetjük, mert hiszen egyházmegyénk lelkes tisz­teletét a Szűz Anya iránt már eddig is két kegyhely hirdeti: a Pest megye déli részén fekvő, több százados hajósi kegytemplom és a Bácska felső részén, Baja mellett levő, újabban létesült, „Mária könnyé"-ről elnevezett szentély. Eltökélt szándékunk, hogy mindkét kegy­helyet nemcsak felkaroljuk, hanem lehetőleg to­vább ís fejlesztjük, hogy mindkettő minél több hittesfvért, Mária-tisztelőt s bajbajutott lelket vonzzon e szentélyek meghitt közelébe, az Isten Anyjának, Magyarország Védőasszonyának földi trónja elé, ahol ő eddig is temérdek könyörgést szivébe fogadott, sok könnyet letörölt és szám­talan nagy kegyelmet kieszközölt az Ő szent Fiától. Az a célunk tehát, hogy ez a két kegy­hely gyújtópontja legyen a további Maria-tiszte­let nemes versenyének, — anélkül azonban, hogy a délibb vidék Máriagyüd régi kapcsola­tát emiatt feladná —, hogy így a Szűz Anya kegyes pártfogását egyre jobban kiérdemelhessük. Azon célból pedig, hogy ezt a százados, fontos évfordulót, mely most közeledik, méltó­képen megünnepelhessük, ezennel felhívom egy­házmegyém összes lelkészeit, hogy arról a kap­csolatról, melyben hazánk és nemzetünk Szent István királyunk felajánló imádsága óta az Isten Anyjához állott és áll ma is, augusztus hó 14-én, vagyis vasárnap, augusztus hó 15-én, Nagy­boldogasszonyunk fenséges ünnepén és e hónap 20-án, vagyis Szent Istvánkor szent beszédeik­ben különösebb módon megemlékezzenek, dél­után a lorettói litániát híveikkel együtt buzgón elvégezzék és intézkedjenek, hogy az esti Úr­angyala után templomaik harangjai egy negyed órán át mindenütt szóljanak. Ha Krisztus Urunkat a szeretet Szentségé­ben lelkünkből imádjuk, ha az ő szolgáját, kit ő adott ennek a nemzetnek s kinek jobbját cso­dálatos módon megőrizte nekünk, igazán tisztel­jük, ha az Isten Anyját, ki már több mint 900 év óta őrködik e haza és e nemzet felett, szí­vünkből szeretjük : akkor nemcsak szóval, ének­kel, imával, hanem egész életünkkel hozzájuk simulunk, hogy Krisztus kegyelmét, a Szent Jobb erejét s az Isten Anyjának gyengéd szeretetét s anyai oltalmát biztosítsuk magunk, árva ma­gyar hazánk és sokat szenvedett nemzetünk ré­szére. Ebben a szellemben üljük meg az évfordu­lót s az Isten áldása nem fog elmaradni. Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Isten­nek nevében. Amen. * * * Jelen körlevelet szíveskedjenek főegyház­megyém tiszt, lelkészei híveiknek a legközelebbi vasárnapon a szószékről felolvasni. Kelt Kalocsán, 1938. augusztus 2-án. f Gyula s. k. érsek. ÁRPÁD R.-T. KÖNYVNYOMDÁJA, KALOCSA. Felelős: Lukács Márton cégv.-alig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom