Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1938
Index
— 10 csak e szóval felelt: Jézus, Jézus—milyen édes Jézussal szenvedni ! (L'Osservatore Romano.) Tőlünk talán nem vértanú-halált, hanem bizonyára hitvalló életet kiván az Ur-Isten. Hogy ilyen életet élhessünk a földön, tiszteljük, imádjuk az Eucharisztiát, vagyis Üdvözítőnk imádandó testét a kenyér színében, s akkor elmondhatjuk majd mi is szent Pállal: ,,Élek pedig már nem én, hanem Krisztus él énbennem." 1 1 2. Bensőséges hódolatunk mellett, melylyel Jézust a szeretet szentségében tiszteljük s imádjuk, szívünk-lelkünk egész szeretete az O Szent Anyjához, mennyei Anyánkhoz, Magyarország Védőasszonyához hiv és vonz bennünket. Hozzá sietünk, mert ő mint a ^Szeplőtelen" és az Isten anyja legközelebb áll az Istenséghez, s benne szent Fiához, a második személyü Istenhez. Hozzá sietünk, mert az ő hatalma, kérésének, közbenjárásának igazi ereje szinte határtalan, mert az ő szent Fia édesanyja esdő kérésének nem tud ellenállni. Ezért nevezzük őt a könyörgő mindenhatóságnak. Hozzá sietünk, mert őseink kilencszáz év minden búja, bánata és vihara között is mindig nála kerestek s találtak erőt, vigasztalást, égi segítséget s végül szabadulást. Hozzá sietünk, mert a jelen idők egyre fokozódó, súlyos aggodalmat keltenek szivünkben. Mert a külső veszedelmek és a belső bajok egyéni és nemzeti létünket, boldogulásunkat, minden értékünket fenyegetni kezdik. Fájó Ínségünkben Istenhez kiáltunk és a Szent Szűz közbenjárásáért esdeklünk imánkban eme régi Mária énekkel : „Ó Nagyasszony, nemzetünk reménye, Rád szegezzük könnytelt szemeink. Veszni indult István öröksége, Szép kertedben ős erényeink. Szállj közénk és sírj te is velünk, Vigasztald és mentsd meg nemzetünk." És a Szent Szűz, aki egykor a török időkben vérkönnyeket hullatott felettünk s imájával megszüntette a török rabságot, buzgó imáinkra felénk fog hajolni s megmenti országát. 3. Krisztus Király segítségét és a Szent Szűz hathatós oltalmát akkor fogjuk igazán elnyerni, ha szent István nyomdokába lépve az ő példáját is követni igyekszünk. Ő az Urnák alázatos és buzgó szolgája, a Szent Szűznek pedig hűséges híve » Gal. 2. 20. volt. Öt ebben követni közös szent érdekünk — főleg ebben az általa alapított főegyházmegyében . Azon célból tehát, hogy szent Istvántiszteletét uj lángra lobbantsuk, dicsőséges karcsontjából, melyet Bécsben őriz a kegyelet, ereklyét szereztünk. Benső vágyódással iparkodtunk régi szándékunkat megvalósítani nemcsak azért, hogy szent István műkincs-szerű ezüst mellszobrába, melyet kalocsai főszékesegyházunk negyven évvel ezelőtt kapott ajándékba, ereklyét helyezzünk és nem csupán azért, hogy azt évrőlévre ugyanott kitegyük és körülhordozzuk, hanem főleg azért, hogy az ő karcsontja állandó intelmünk és eleven buzdításunk legyen. Ugyanebbe helyezzük be szent István fiának, szent Imre hercegnek évekkel ezelőtt Aachenből nyert kedves ereklyéjét és szent Gellért vértanú-püspöknek, Imre herceg nagy nevelőjének drága csontszilánkját, melyet kérésünkre Velencéből kaptunk. Ezek az ereklyék mindig drága kin| cseink maradnak és arra intenek minden magyar lelket, hogy szent István örökségét tiszteletben tartsuk, elveit megvalljuk, hazánkat szeressük és élet-példáját, melyet nekünk s nemzetének adott, lelkesen kövessük. Ezzel teszünk legjobb szolgálatot meggyötört hazánknak, szegény nemzetünknek s ugyanezzel szerzünk érdemeket saját lelkünknek is arra az életre, mely csak a síron tul fog reánk virradni. Ennek utja pedig — már itt a földön is — Krisztus Király lelkes szolgálata, Magyarország Védőasszonyának, Krisztus szent Anyjának buzgó tisztelete annak nyomdokában, akinek példája kilencszáz év óta tündöklik előttünk. Adja Isten, hogy a magyar szent év gazdag kegyelmei az Eucharisztia soha meg nem fogyatkozó, lelkes szeretetét, Szűz Mária gyengéd tiszteletét és szent István életpéldájának buzgó követését hintsék el mindenütt a mi sziveinkben és ezáltal új és tartós boldogságot fakasszanak az egész nemzetben. Amen. * * Jelen böjti körlevelet szíveskedjenek a lelkipásztorok híveiknek a legközelebbi vasárnap a szószékről felolvasni. Kalocsa, 1938. március 2. f Gyula s. k. érsek. ÁRPÁD R.-T. KÖNYVNYOMDÁJA, KALOCSA.