Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1937

XI. PIUS PAPA INGRAVESCENTIBUS MALIS" KÖRLEVELE A SZENT RÓZSAFÜZÉRRŐL. Tisztelendő Testvérek! Üdvöt és apostoli áldást. Már sokszor, legutóbb Divini Redemptoris körlevelünkben,

1 hangoztattuk, hogy korunk növekvő bajaira nincs más orvosság, mint visszatérni Krisztushoz és az ő szent parancsaihoz. Mert egyedül Nála vannak az örök élet igéi!

2 Nélküle és isteni törvényének elvetésével sem az egyes emberek, sem az emberi társadalom nem alkothatnak semmit, ami gyorsan és gyászosan össze nem omlik. De a katolikus Egyház történetének figyelmes szemlélője azt is könnyen megállapíthatja, hogy a kereszténység évkönyveinek minden lapjain találkozunk a Boldogságos Szűznek, az Istenanyának hatalmas pártfogásával. Valahányszor eretnekségek terjedtek, amelyek az Egyháznak varratlan köntösét megtépni és a katolikus világot megzavarni akarták : atyáink mindig bizalommal fordultak Szűz Máriához, aki az egész világon az eretnekségeket maga elfojtja,

3 S a Szent Szűz pártfogásával szerzett győzelmek után mindenkor boldogabb korok következtek. Mikor a kegyetlen mohamedán hatalom erős flottájára és számos hadseregére támaszkodva pusztulással és rabsággal fenyegette Európa népeit, a pápa kezdeményezésére buzgón kérték Isten anyjának pártfogását. Az ellenséget legyőzték, hajóit elsüllyesztették. Mint közveszélyek idején, úgy személyes ügyekben is minden időben Szűz Máriához fordultak a hívek könyörgéseikkel, hogy nagy jóságával segítségökre legyen, enyhülést és gyógyulást hoz1 Acta Ap. Sed. 1937. vol. XXIX. pa. 65. 2 Ján. 6, 69. 3 Breviárium. zon testi-lelki fájdalmaikra. S sohasem várták hiába hatalmas segítségét, akik azt buzgó és bizakodó imádságban kérték. A mi korunkban nem kisebb veszedelmek fenyegetik az Egyházat és a társadalmat, mint a múltban. Mivel manapság sokan megvetik és elutasítják Isten legfőbb és örök tekintélyét, parancsait és tilalmait, önként jelentkezik a következmény : meggyöngül a keresztény kötelességtudat, ellanyhul vagy teljesen elhal a lelkekben a hit, megrendülnek és elomlanak az emberi társadalom alapjai. Egyrészt az elkeseredett társadalmi osztályharcokat látjuk, mert egyeseké a nagy gazdagság, mások pedig kemény mindennapi munkával keresik maguknak és családjuknak a kenyeret. Sőt egyes országokban köztudomásúlag már annyira jutottak, hogy eltörölték a magántulajdonjogot és behozták a kommunizmust. Másrészt találunk embereket, akik az államhatalmat mindenek fölött tisztelik és megbecsülik. Szerintük a polgári rendet minden eszközzel meg kell védeni és a tekintélyt erősíteni. Bemélik, hogy így tökéletesen leküzdhetik az átkos kommunista elméleteket. Egyébként az evangéliumi bölcsesség világosságát lenézik s igyekeznek a pogányok tévedéseit és életformáit fölújítani. Végül jelentkezik az istentagadók és istengyűlölők agyafúrt és vészes felekezete, akik magukat nyíltan Isten ellenségeinek mondják. Mindenhova befurakodnak. Megingatják és kitépik a lelkekből a vallásos hitet. Lábbal taposnak minden isteni és emberi jogot. S mialatt kigúnyolják a mennyei boldogság reménységét, izgatják az embereket, hogy a csalfa földi boldogságot bármily törvénytelen úton is keressék ; zavarkeltéssel, véres lázadások és polgárháborúk szitásával kono-