Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1937

— 10 — egyházának és örök hazájának tartozik. Sokat beszélnek nektek a hősiességről, de úgy, mintha az ellentétben állna az evangéliumi alázatossággal és türelemmel. Miért hallgatják el, hogy az erkölcsi küzdelemben is van hősiesség? Hogy a keresztségben nyert tisztaság megőrzése szintén hősi teljesítmény, amelyet vallási és világi szempontból egyaránt kellőleg értékelni kellene? Sokat emlegetik nektek az emberi gyarlóságokat, amelyek az Egyház történetében előfordultak. Miért hallgatják el az Egyház nagy tetteit, amelyek évezredes útját szegélyezik; a szenteket, akiket nevelt; azt az áldást, amely az Egyház és a német nép élő kapcsolatából a nyugati kultúrára áramlott? Nagyon sürgetik a testnevelést. Kellő mértékben és helyes szellemben valóságos jótétemény az ifjúságnak a testedzés. De napjainkban sokfelé már akkora mértékben űzik, hogy nem számolnak a test és a lélek összhangzatos kiképzésével, a családi élet ápolásával, a vasárnap megszentelésének parancsával. Már majdnem a nemtörődömséggel határos könnyelműséggel fosztják meg az Úr napját attól a szentségtől és lelki áhítattól, amely a legszebb német hagyományok egyike. Bizalommal elvárjuk a katolikus német ifjúságtól, hogy a kötelező állami szervezet kedvezőtlen légkörében is érvényesíti jogát a vasárnap megszenteléséhez, a testedzés mellett nem feledkezik meg halhatatlan lelkéről, nem hagyja magát legyőzni a rossztól, hanem legyőzi a rosszat jóval.

1 legfőbb és legszentebb becsvágya marad az örök élet versenypályáján a jutalmat elnyer ni.

2 1(1. A papokhoz és szerzetesekhez. Az elismerés, bátorítás és intelem szavát intézzük Németország papjaihoz, akiknek püspökeik vezetése alatt nehéz időkben és súlyos körülmények közt a feladatuk Krisztus nyájának a helyes utat megmutatni tanítással, példával, nem lankadó odaadással és apostoli türelemmel. Kedves fiaink és a szent titkokban osztályos társaink ! Fáradhatatlanul utánozzátok az örök főpásztor, az Úr Jézus Krisztus, a jó szamaritánus szeretetét és gondosságát. Járjatok szeplőtelenül az Úr színe előtt, legyetek állhatatosak az önfegyelmezésben és a tökéletességre törekvésben, irgalmas 1 Róm. 12, 21. 2 I Kor. 9, 24. szeretetben a gondjaitokra bízottak iránt, különösen a veszélyben forgók, a gyöngék és ingadozók iránt. Legyetek a hűek vezérei, a megbotlók támaszai, a kételkedők tanácsosai, a szomorúak vigasztalói, mindenkinek önzetlen segítői és tanítói. A megpróbáltatások és szenvedések, amelyek a német népet a világháború után érték, nyomot hagytak vissza a lelkén. Feszültséget és keserűséget okoztak. Ez lassan gyógyul s csak önzetlen és tevékeny szeretettel küzdhető le. Ilyen szeretet az apostolok nélkülözhetlen fegyvere, különösen a mostani kor felzaklatott és gyűlölettel fűtött világában. S ezt kívánjuk és könyörögjük le nektek az Úrtól túláradó mértékben. Az apostoli szeretet erőt ad majd a meg nem érdemelt keserűségek megbocsátására, ha nem is elfelejtésére, amelyek papi és lelkipásztori útjaitokon ma számosabbak, mint valaha. A megértő és megbocsátó szeretet a tévelygők és gyalázkodók iránt nem jelenti persze s nem is jelentheti a lemondást az igazság hirdetéséről, érvényesítéséről és bátor védelméről, sem annak meg nem alkuvó alkalmazásáról a praktikus életben. A papnak első és természetes szeretetnyilvánulása a környezete felé az igazság, még pedig a teljes igazság szolgálata, a tévedés leleplezése és cáfolása, bármily alakban, álöltözetben vagy festett álarcban jelenik meg. Erről lemondani nemcsak az Istennel és szent hivatástokkal szemben volna árulás, hanem egyúttal bűn saját népetek és hazátok java ellen. A kereszténység atyjának hálája és elismerése kíséri mindazokat a papokat, akik a papszenteléskor a püspöknek ígért engedelmességet megtartották, vagy lelkipásztori kötelességük teljesítése miatt bántalmat és üldöztetést szenvedtek, elkísér egyeseket egészen a börtöncellába, vagy a koncentrációs táborba. A mindkét nemű katolikus szerzeteseknek is szól a Mi atyai hálánk és sorsuk fölött őszinte részvétünk, mert sokat közülük kiragadtak áldásos és kedves munkaterületükből a szerzetesekkel szemben ellenséges rendszabályok. Ha egyesek hibáztak és szent hivatásukra méltatlanoknak bizonyultak is, úgy az Egyház által is megbüntetett bűnöket megenyhíti a túlnyomó többség érdeme, akik önzetlenül és önként vállalt szegénységben igyekeztek Istent és a hazát odaadóan szolgálni. A lelkipásztorkodás, betegápolás és közoktatás terén működő szerzetesrendek buzgalma, hűsége, erényességre törekvése, tevé-