Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1937

es gondviselést, amely elér a világ egyik végétől a másikig erősen s mindent kellemesen elrendez. 1 Tehát szintén nem számít istenhívőnek. Aki a fajt vagy a népet, az államot vagy az államformát, az államhatalom hordozóit vagy az emberi közösségek bármilyen alkotó elemeit, amelyek a világ rendjében egyébként lényeges és tiszteletet parancsoló szerepet játszanak, a földi értckskálából kiemeli és mindennek, még a vallásos értékeknek is, legfőbb irányelvévé ma­gasztosítja és bálványimádásban részesíti, az ki­forgatja és meghamisítja a dolgoknak Isten által megállapított rendjét. Az ilyen távol áll a valódi istenhittől s e hitnek megfelelő életszemlélettől. Jól vigyázzatok — Tisztelendő Testvérek — a beszédben és írásban mindinkább elharapódzó gyakorlatra, amely az Istennek háromszor szent nevét üres cégérül használja az emberi kutatás és vágyódás többé-kevésbbé önkényes képzetei­nek megjelölésére. Hassatok oda híveitek közt, hogy ilyen és hasonló eltévelyedésekkel szemben kellő éberséget és ellenállást tanúsítsanak. A mi Istenünk személyes, természetfeletti, mindenható, végtelenül tökéletes Isten ; egy Isten három sze­mélyben, három személy az egy isteni lényeg­ben, minden teremtett lénynek Teremtője, a vi­lágtörténelem ura, királya és végső célja, aki maga mellett más istent nem tűr és nem tűrhet. Ez az Isten végtelen hatalmából kifolyólag adta ki ellenmondást nem tűrő parancsait, amelyek időtől, tértől, országtól és fajtól függetlenül ér­vényesek. Amint az Isten napja az egész emberi­ségnek egyaránt világol, úgy az Isten törvénye sem ismer kiváltságokat és kivételeket. Uralko­dók és alattvalók, koronás királyok és nem ko­ronások, előkelők és alacsonysorsúak, gazdagok és szegények egyaránt szavának hatalma alatt állnak. Teremtői jogainak teljességéből lényegileg folyik, hogy teljes engedelmességet követel az egyénektől és az emberi közösségektől. S az en­gedelmesség megkövetelése kiterjed az élet ösz­szes területeire, amelyeken az erkölcsi kérdése­ket össze kell egyeztetni az isteni törvénnyel és a változó emberi törvényeket változatlan isteni törvények keretébe beilleszteni. Csak fölületes szellemek eshetnek abba a té­vedésbe, hogy nemzeti Istenről vagy nemzeti vallásról beszéljenek, s csak ők vállalkozhatnak 1 Bölcs. 8, 1. arra az őrült kísérletre, hogy az Istent, minde­nek teremtőjét, minden népek királyát és tör­vényhozóját, akinek nagysága előtt a népek ki­csinyek, mint csöpp a vederben, 1 egyetlen népnek határai közé, egyetlen fajnak szűk vérközössé­gébe bebörtönözzék. Az Egyház püspökei, akik az Isten előtt való ügyekre vannak kiválasztva, 2 éberen őrködni tar­toznak, hogy a hívek körében lábra ne kapjanak az ilyen veszedelmes tévtanok, amelyek gyakor­lati következményei még rombolóbbak magánál az elméletnél. Hivatali szent kötelességük min­den tőlük telhetőt megtenni, hogy az emberek az Isten parancsait mint a rendezett erkölcsű magán- és közélet kötelező alaptételeit tisztel­jék és megtartsák ; az Isten fölségjogait, nevét és igéjét ne káromolják ; 3 az istenkáromlások — szóban, írásban és képben sokszor számtalanok, mint a tenger fövenye — elnémuljanak ; az isten­tagadók, Istent megvetők és istengyűlölők konok Prometheusz-szellemével szemben a hívők en­gesztelő imája soha el ne lanyhuljon, amely mint tömjénillat óráról-órára a Mindenhatóhoz száll és büntető kezét visszatartja. Köszönetet mondunk nektek, — Tisztelendő Testvérek, — papjaitoknak és az összes hívek­nek, akik a folyton támadó s befolyásos helyek­ről — sajnos — sokféle módon támogatott új­pogánvság ellen az Isten fölségjogainak védel­mében keresztény kötelességüket teljesítették és teljesítik. Kétszeres hála és elismerő csodálat illeti azokat, akik kötelességük teljesítése köz­ben méltóknak találtattak, hogy Istenért földi áldozatot és szenvedést vállaljanak. A tiszta krisztushit. Az istenhit nem maradhat sokáig tiszta és hamisítatlan, ha nem támaszkodik a Krisztusban való hitre. Senki sem ismeri a Fiút, mint az Atya, az Atyát sem ismeri más, mint a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatniAz pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldöttéi, Jézus Krisztust. 5 Senki sem mond­hatja tehát : Én istenhívő vagyok, elég vallás ez nekem. Az Üdvözítő szava nem tűr ilyesféle 1 íz. 40, 15. 2 Zsid. 5, 1. 3 Tit. 2, 5. 1 Máté 11, 27. 5 Ján. 17,

Next

/
Oldalképek
Tartalom