Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1937

PLf BARÍA^NÍVATAL BAIA-SZ. tSTVAX. XI. PIUS PÁPA APOSTOLI KÖRLEVELE NÉMETORSZÁG ÉRSEKEIHEZ ÉS PÜSPÖKEIHEZ, VALAMINT AZ ÖSSZES FŐPÁSZTOROKHOZ, AKIK AZ APOSTOLI SZENTSZÉKKEL BÉKÉBEN ÉS KÖZÖSSÉGBEN ÉLNEK, A KATOLIKUS EGYHÁZ HELYZETÉRŐL NÉMETORSZÁGBAN. XI. PIUS PÁPA. Tisztelendő Testvérek ! Üdvöt és apostoli áldást. Emésztő gonddal és fokozódó aggodalommal figyeljük már jó ideje az Egyház kálváriaútját, a lélekben és cselekvésben hűséges hitvallók és hitvallónők egyre súlyosbodó szorongattatását abban az országban és annál a népnél, amelynek Szent Bonifác vitte meg a világosság és üdv evangéliumát Krisztusról és Isten országáról. Nehéz gondunkat nem enyhítette, amit az ottani püspöki karnak betegágyunknál látogatást tevő képviselői a valóságnak megfelelően kötelességszerűen jelentettek Nekünk. Sok vigasztalót és fölemelőt mondottak ugyan hívőik hitvallói küzdelméről, mégsem hallgathattak el számtalan szomoiú és rossz hírt, akármilyen nagy is a szeretetök népük és hazájuk iránt s bármennyire törekedtek a legszigorúbb tárgyilagosságra. Miután meghallgattuk jelentésüket, mélységes hálával a jó Isten iránt elmondhattuk a szeretet apostolával : Nincs nagyobb örömöm, mint amikor hallom, hogy fiaim igazságban járnak.

1 Azonban felelősségteljes apostoli hivatalunkhoz illő nyíltság és az az elhatározottság, hogy a valóságot előttetek és az egész keresztény világ előtt a maga teljes súlyosságában őszintén föltárjuk, kötelez annak kijelentésére is : Nincs nagyobb gondunk és élesebb lelkipásztori fájdalmunk, mint amikor halljuk, sokan elhagyják az igazság útját.

2 1. A birodalmi konkordátum. Tisztelendő Testvérek ! Mikor 1933 nyarán a birodalmi kormány részéről tett ajánlatot elfo1 III Ján. 4. 2 II Pét. 2, 2. gadtuk, hogy a már évek óta kész tervezet alapul vételével konkordátumról tárgyalásokat folytassunk, s ezeket mindnyájatok megelégedésére azután ünnepélyes egyezség kötésével befejeztük : egyrészt a köteles gondosság vezetett Minket, hogy Németországban az Egyháznak szabadságát és a rája bízott lelkek üdvét biztosítsuk ; másrészt az az őszinte vágy, hogy a német nép békés fejlődése és jóléte érdekében jelentős szolgálatot tegyünk. Ugyanazért igen komoly aggodalmak ellenére elhatároztuk hozzájárulásunk megadását. Németországi hűséges fiainkat és leányainkat a lehetőség szerint meg akartuk kímélni azoktól a szorongatásoktól és szenvedésektől, amelyek az akkori viszonyok közt különben bizonyosan bekövetkeztek volna. Tettel is bizonyítani kívántuk a világ előtt, hogy egyedül Krisztust keressük s azt, ami Krisztusé, s az Anyaszentegyház békejobbját senkitől meg nem tagadjuk, aki azt maga vissza nem utasítja. Ha az Általunk tiszta szándékkal a német földbe ültetett békeág nem termette meg a gyümölcsöket, amelyeket népetek érdekében vártunk, úgy ma már széles e világon senki sem mondhatja, hogy az Egyház vagy annak feje a hibás ; senki, akinek szeme van a látásra és füle a hallásra. A közelmúlt esztendők szemléltetően tisztázták a felelősség kérdését. Leleplezik a fondorlatokat, amelyeknek kezdettől nincs más céljuk, mint az Egyház elpusztítása. A barázdákba, amelyekbe mi az őszinte béke magvait elvetni iparkodtunk, mások — mint a szentírás ellenséges embere

1 — a bizalmatlanság, a békétlenség, a gyűlölet, a titkos és nyilt gyalázkodás, az ezer forrásból táplált és minden eszközzel dolgozó elvi ellenségeskedés konkolyát hintették 1 Máté 13, 25.