Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1937
— 5 — az egész világon szerzett tapasztalatok bizonysága szerint a leghatásosabb eszköz az ifjakat a katolikus akcióba bevonni, ahol az erényesség és tisztaság legjobb iskoláját, a keresztény erősség küzdőterét találják. Itt az ifjak a keresztény tökéletesség magas eszményein föllelkesedve, az imádság és szentségek vétele által nyert isteni segítségtől megerősödve szívesen és buzgón igyekszenek majd társaik lelkét megmenteni és gyönyörű eredményeket fognak elérni. Ez csak újabb bizonyítéka annak, hogy Mexikó óriási szükségletei közt a katolikus akció éppen nem másodrendű dolog. S ha azt mint a lelkeket lelkiismeretes kötelességtudásra és erényességre nevelő tényezőt kevesebbre becsüljük bármely más tevékenységi ágazatnál, akár a vallásgyakorlati és polgári szabadságok védelménél is, végzetes tévedésbe esnénk, mert a mexikói nép üdvének, mint minden emberi közösség boldogulásának első előföltétele az evangéliom örök és változatlan igazságai, valamint a keresztény erkölcsi törvények őszinte és maradéktalan követése. Miután megállapítottuk az értékek és föladatok helyes sorrendjét, azt is el kell ismernünk, hogy a keresztény élet kifejtéséhez külső, kézzelfogható eszközökre is szükség van, s hogy az Egyház mint emberek társasága, az élet és fejlődés természetes előföltételeként, rászorul a törvényes működési szabadságra, a katolikus híveknek pedig joguk van az államban lelkiismeretök sugallata szerint szabadon élni. Következőleg a katolikus polgárok nem szenvedhetik s nem tűrhetik, hogy a vallási és polgári természetjogi személyes szabadságokat eltapossák. Azonban a küzdelem ezekért a természetes jogokért és szabadságokért a mindenkori körülmények figyelembevételével lehet többé vagy kevésbbé időszerű, többé vagy kevésbbé erőteljes. Ti — Tisztelendő Testvérek — már többször intettétek híveiteket, hogy az Egyház még saját kára árán is a béke és a rend kedvelője s a törvényes hatóságokkal szemben minden jogtalan lázadást vagy erőszakos ellenállást elítél. Azonban nálatok szó esett arról is, hogy ha a hatóságok nyilvánvalóan megsértik az igazságosságot és az igazságot s a tekintélynek az alapjait is fölforgatják, nem lehet elítélni azokat a polgárokat, akik önvédelemből és a nemzet megvédése céljából összefognak s jogos és alkalmas eszközökkel szembeszállnak azokkal, akik a közösség romlására a hatalommal visszaélnek. Noha ennek a kérdésnek helyes megfejtése nagyon is a körülményektől függ, egyes elveket mégis leszögezünk : 1. Az ilyen szabadságharc mindig csak eszköz vagy viszonylagos cél marad, s nem lehet végső és föltétlen cél. 2. Mint eszköz nem lehet önmagában rossz, hanem az erkölcsi megengedettség korlátain belül kell maradnia. 3. Mivel csak a kitűzött célra irányulhat és törekedhetik, úgy kell használni, hogy a célt egészen vagy részben elérhesse, s a módban arra kell ügyelni, hogy a közösséget és az igazságot nagyobb sérelmek ne érjék, mint amilyeneket orvosolni akarunk. 4. Az ilyen eszközök használata, valamint a polgári és politikai jogok teljes mértékű gyakorlása, beleértve a tisztán anyagi és technikai kérdéseket, valamint a karhatalmi önvédelem jogát is, nem tartozik a katolikus akciónak mint ilyennek a hivatáskörébe, mert ennek csak az a föladata, hogy a katolikusokat jogaik helyes használatára és a közjó érdekében törvényes utakon való megvédésére tanítsa. 5. A papság és a katolikus akció hivatása a béke és a szeretet. Céljuk az embereket a béke kötelékével 1 egyesíteni, a haza boldogulását előmozdítani, a polgárok és az egyes társadalmi osztályok megértését ápolni s minden olyan szociális művet támogatni, amely Krisztus tanításával és az erkölcsi törvénnyel nem ellenkezik. A mexikói katolikusok nemes és magasztos szellemű működése annál bőségesebb eredményeket fog elérni, minél inkább érvényesül náluk a természetfölötti életszemlélet, a valláserkölcsi neveltség, az Úr Krisztus országa elterjedésének égő vágya — vagyis mindaz, amit a katolikus akció kíván nyújtani. Ha a hívek egységes tömege nem hajlandó lemondani a szabadságról, amellyel Krisztus szabadította meg őket, 2 ugyan melyik emberi hatalom vagy erő vetheti őket a bűn szolgaságába? Milyen veszedelem vagy üldözés szakíthatja el a bátor kebleket a Krisztus szeretetétől? 3 A tökéletes keresztény és polgári megneveltség, aminek folyo1 Ef. 4, 3. 2 Gal. 4, 31. 3 V. ö. Róm. 8, 35.
