Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1937

vei. Ezek között első a falu temploma. Első nemcsak azért, mert az Isten háza átlag a legnagyobb az emberek házikói között, hanem főleg azért, mert a józan falusiak előtt ez a legfontosabb az egész községben. Fontos az a ház is, amelyben születtünk s melyben gyermekkorunk pillangós évei gyorsan leperegtek, de fontosabb az Isten szent háza, melyben lelkünk a keresztség szentsége által polgárjogot kapott az Ő országára. Fontos a házikó, melyben testünk a jó szülők gondossága és munkássága által ruhát és ételt kap, míg azokról kis korunkban képtelenek volnánk magunk gondoskodni, I de sokkal fontosabb az a szent hely, ahol Krisztus teste és az ő szent vére táplálnak bennünket, nem egy-két órára, nem is csupán e földi életre, hanem egyenesen az örök életre.

9 Fontos az a hely is, hol a letört testi egészséget, alapos vizsgálat, alkalmas kezelés és figyelmes kiszolgálás által helyre állíthatják, mint a kórházakban, ámde még fontosabb az Isten temploma és a bünbánatnak ama helyisége, hol a bűnök rabláncai között halálra vált lelket gyógyítja meg maga a Teremtő szolgájának feloldozásában. Itt állunk be a Szentlélek leventéi közé a bérmálás szentségének felvétele által, itt tesznek szent esküt az élet útjára közösen induló keresztény hitvesek s innen indul maga az Ur Isten beteg szolgáinak vigasztalására, ha a testi erők múlófélben vannak és a lélek elszakadni készül töldi tömlöcétől. Hasonló nagy kincse minden kis falunak az ő iskolája. Az iskola az a szent hely, ahol minden apró emberkének naggyá kell nőnie. Naggyá kell nőnie lélekben, tudásban, kézi ügyességben, az örökkévalók és a földi dolgok megbecsülésében. Tudjuk s tapasztaljuk, hogy a gyermek önmagától milyen tehetetlen. Ha a szülők nem nevelnék apró gyermeküket gonddal, szeretettel, önfeláldozással, valamennyi hamar elpusztulna. Ám ez a neve lés nemcsak ételt, italt és egy kis levegőt jelent a gyermeknek, melyektől a kis emberke életben maradhat és ki is fejlődik, hanem többoldalú és olyan gondozást, hogy testben lélekben felkészüljön ama feladatra, mely rá az életben mindenütt várni fog, bárhova kerüljön. És ezt a nevelést, ezt a sokoldalú lélek- és testképzést a szülők nagy része nem képes megadni. Nem tudja megadni, mert vagy nincs ideje, vagy nincs » Ján. 6. 59. hozzá elég képzettsége. Ezért kell az iskolának a szülők munkáját tovább folytatnia. Sok szegény gyermekben csupán az iskola ébreszti fel az emberi méltóság igazi tudatát, mely az embert magasra emeli a teremtett világ minden lénye fölé. Ez az iskolának igaz feladata. Embert nevel a kicsiny gyermekből. Istenfélő, hazafias, emberséges embert. Olyan embert, aki mindig tudja, hogy mivel tartozik a mindenség Teremtő Urának, magának az Istennek, földi hazájának, szüleinek, elöljáróinak, embertársainak. Az iskola megtanítja az embert arra is, miként állhatja meg az ember a helyét ebben a világban, a mai világnak társadalmi, gazdasági és egyéb harcaibau. E nélkül ugyanis az ember elmarad, sőt el is pusztulhat. Ma, mikor az emberek létszáma mindegyre növekszik s velük nő a sokféle igény is, míg a föld és a nap megmaradnak régi keretükben, ma nem elég az ősi módszerű pató-páloskodás, ma már több tudásra, nagyobb ügyességre s fortélyra van szükség, hogy élni és boldogulni tudjunk. Mindennek gerincét az iskola adja, mely ép ezért drága kincse minden falucskának. További nagy kincse minden érző s eszmélő falunak maga a temető. Nem a fü, fa, virág és a hantok miatt, melyek az ott pihenők porait szelíden befödik, hanem ama szent kapcsolat miatt, mit a falu temetője az élők és holtak között mindenütt képvisel. A halál a kapu, a temető pedig az a nagy hid, melyen át az ember e törékeny és röpke életből belép s átjut az örök életbe, mely boldog vagy boldogtalan lehet, amilyenre t. i. töldi életünkben érdemet szereztünk. A temető tehát állandó intelem az örök életra, melyhez mi is minden nappal közelebb kerülünk. A temető állandó kapocs is mindama lelkekhez, kiket itt a földön igazán szerettünk s akik minket immár megelőztek. A szépen gondozott temető-kert végül hitünk hirdetője, hogy van Isten és hogy a mi szeretteink, bár régen meghaltak, állandóan élnek, egyben biztos reményünk horgonya, hogy majd egykor velük együtt mi is feltámadunk. Hogy a falu eme nagy kincsei minden egyéb mellett elérjék céljukat, melyért létesültek, viseljük gondjukat örömmel, szívesen, minden áldozatra készséges lélekkel, meglévén győződve, hogy mindezzel első sorban magunknak teszünk jót és saját lelkünket tesszük gazdagabbá.