Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1936
- 8 Isten azt akarja, hogy az emberi nem természetes úton tovább szaporodjék. Ezért azt kívánja, hogy az erre igazán alkalmas és szabadon vállalkozó férfi és nő között olyan szent szövetség jöjjön létre, amely — míg egyfelől erre az életre végleg összefűzi őket és a házasságon kívül kizár köztük minden egyéb ilyen érintkezést, addig másfelől meggátolja azt is, hogy ez a szövetség a halálon kívül felbomoljék köztük. Az Úr szándékának megfelelő házasságban tehát, melyet a hűség véd, a szent jelleg pedig mindig megerősít, az első a gyermek. Ebből következik, hogy a házastársak ebben a szent szövetségben nem a saját kényükértkedvükért, hanem lelkük üdvösségén kívül a házasság legnagyobb javáért, a gyermekéri élnek. Nem a vagyon egyoldalú, esztelen gyűjtése, nem a címek, rangok ravasz hajszolása, nem a tiltott érzéki gyönyörök gonosz habzsolása, nem az önző egyéni hajlamok kielégítése a házasság célja, hanem a természet örök törvényének és az Isten parancsának „növekedjetek és sokasodjatok" állandó, hűséges teljesítése. Szomorú tény, hogy ezek ellenére épen a mai kor intézi tán a legtöbb támadást a természet rendelése s a házasság Istentől származó intézménye ellen. És ezek a támadások ma már nem titokban, vagy homályt kereső bűnök formájában, hanem sokszor nyiltan s a tudomány örve alatt folynak. Szóban és írásban, színpadon és filmben, a rádió bekapcsolásával s a modern tudomány minden vívmányának felhasználásával folyik a nagy csata Isten gondolata, a házasság intézménye s az ártatlan gyermeklelkek ellen. A hűtlenség előmozdítása, a válások könnyű kezelése, a házasságtörések felmagasztalása és a perverz bűnök esztelen mentése mind ellenük törnek. És ez a hadjárat ma már mindenfelé nagy erővel folyik s a gyászos gyümölcsök egyre érlelődnek. A nagy veszedelem behálózni látszik mindenfajta embert. Gazdagot és szegényt, urat és cselédet, tudóst és tudatlant, felnőttet és ifjút, sőt ezt az utóbbit különösebb módon, mert benne már nem csupán a jelent, hanem a jövőt is megnyerni reméli a sátán ügyének. Azok az álokok, amelyekkel ez az erkölcstelen és modern irányzat a házasság legnagyobb gyümölcse, a leendő gyermek ellen harcol, igen különfélék. Az első ezek közt azoknak az álokoskodása, akik a házas nőt az anyaság nagy terhétől féltik s ezért követelnek neki, vagy maguknak teljes szabadságot érzéki vágyaik kielégítésére anélkül azonban, hogy ennek természetes következményét, a gyermeket vállalni akarnák. Pedig tudvalevő, hogy a házastársi jog gyakorlásának természetes célja nem a merő érzéki élvezet, hanem a faj fenntartása, más szóval a gyermek. Épen ezért mindaz, aki ez ellen vét, vét mind a természet, mind az Isten ellen, aki ennek Ura. Nem csoda hát, hogy a Mindenható a Szentírás tanúsága szerint nem csupán tiltotta, hanem néha halállal is megbüntette azt a förtelmes bűnt, mely a magzat léte ellen támadt, mint azt Onan esetéből tudjuk. 1 2. A második veszedelmes fegyver, mellyel sajnos igen sokan harcolni és védekezni szoktak a jövő reménye, az új gyermek ellen, a fojtó szegénység és a nyomorúság. Senki sem tagadja, hogy az a nyomasztó gazdasági válság, mely ma fájdalmasan világszerte grasszál, a gyermeknevelést igen sok családban nemcsak gondterhessé, hanem szinte aggasztóvá teszi, mégsem szabad soha kettőt elfeledni. Először azt, hogy Isten törvényét semmiféle gazdasági okokból sem szabad megszegni, másodszor pedig azt, hogy az Isten annak, aki mindent megtesz, ami saját erejéből telik, készségesen segít és nem hagyja sohasem elbukni, mert az igazak közt megmarad a segítő kegyelem. 1 3. Ezért látjuk ma is, hogy a nagycsaládú, szorgos, istenfélő, igyekvő emberek igen gyakran jobban boldogulnak, mint a magzatokat irtó, elvadult gazdagok. A harmadik kegyetlen ellenség az új élet ellen az olyan orvosi elmélet és praxis, mely a magzat ellen az anya méhében akár tudományos, akér társadalmi, akár önző egyéni okokból tervez, avagy végez gonosz merényletet. Ezek ellen dörög szent Ágoston szava, midőn így ír: „Néha a buja vadság, vagy a kegyetlen bujaság odáig is fajul, hogy terméketlenséget okozó mérgekhez folyamodik s ha azok nem használnak, kioltja a magzatot az anya méhében, hogy elpusztuljon, mielőtt élt, s meghaljon, mielőtt megszületik. 1 4. Akárkitől származzék is az ilyen merénylet, a jogtalan élettiprás rettenetes bűnét követi el vele, rnely nemcsak Istennél, hanem mind a természetnél, mind a józan társadalomnál is megtorlásért kiált. E két utóbbinál sokszor elkerülik a gonosz tettesek a méltó büntetést, ám az örök Bíró kemény ítéletét egyetlen bűnös se fogja elkerülni. Ezért mondja az Úrról Tóbiás: „Nincs aki elfusson a te kezeidből." 1 5 Jóbnál pedig hasonlót olvasunk: „Nincsen senki, aki kezeidből megmenthessen engem." 1 0 Riasszon hát vissza a bűntől mindenkit az Úr fenyegető, súlyos ítélete, s viszont lelkesítsen minden érdekeltet a házasság szentségének és a magzatoknak megbecsülésére az Úr Jézus kegyelmes hívása : „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket..., mert ilyeneké az Isten országa." II. Krisztus hívó szava másodsorban az élő gyermekért hangzik a világban. Az élő gyermekek, amint ezt már eddig is éreztük, az Ő barátai, szentséges Szivének színes reményei. Azok a gyermekek, akiket rendszerint minden ember kedvel. A gyermek ugyanis mint a réten kipattanó virág kedves, bájos, szeretetreméltó. És ez természetes. A gyermekben magunkat szeretjük. Épen ezért a gyermeket többé vagy kevésbbé, minden kor szerette. Korunkat azonban különösebb módon jellemzi e vonás. Ezért halljuk gyakran, hogy a mi századunk, a XX. század, a gyermek százada. És ha elemezzük, hol itt az igazság, tényleg sok nemes vonással találkozunk. 12; Gen. 38. 8-10. 1 3. Péld. 14. 9. 1*. S. Alig. De nupt. c. 15. Tób. 15. 2. Jób. 10. 8. ti : * -i A fejlő gyermekek.
