Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1935

Index

— 10 — ennek a válogatott erénynek égi varázsát; azoknak a kiválasztottaknak a sorában akartak helyet foglalni, «akik fölfogják az igét));

1 s így önként vállalták a nőtlenséget, amely azután az egész latin egyházban szigorú egyházi parancs lett. Már a negyedik század végén a karthágói zsinat a papi nőtlenség ügyében arra int: «hogy amit az apostolok tanítottak és az elődök tartottak, azt mi is tartsuk meg».

2 A keleti szentatyáknál több tanúbizonyságra találunk, hogy a katolikus papság nőtlenségét ők is nagyra becsülték s a keleti Egyház azon helyein, ahol az egyházi fegyelmet szigorúan megtartották, teljesen azonos volt e pontban a latin és a keleti Egyház fegyelme. Szent Epifánius már a negyedik század végén tanúskodik amellett, hogy a nőtlenség törvénye az alszerpapig kötelező : «Aki még házasságban él és gyermekeket nevel — ha egyetlen asszony férje is — nem szentelhető szerpappá, pappá, püspökké vagy alszerpappá. Csak akkor veheti föl e rendeket, hogy egyetlen feleségétől külön él, vagy utána özvegyen maradt. Ilyen a törvényes rend azokon a helyeken, ahol az egyházi kánonokat lelkiismeretesen betartják)).

3 De az összes írók közül e tárgyban a koronatanú a szír Szent Efrém, edesszai szerpap és a világegyház doktora, akit méltán neveznek «a Szentlélek hárfájának».

4 Barátját — Ábrahám püspököt — hozzáintézett versben így szólítja meg: ((Megfelelsz nevednek — Ábrahám —, mert te is sokaknak atyja lettél. Nincsen ugyan feleséged, mint Ábrahámnak volt Sára, hanem a nyájad a te feleséged. Neveld az ő fiait a te igazságodban. Legyenek a te lelki fiaid az ígéret várományosai, a mennyország örökösei. Ó, szépséges ivadéka a szüzességnek, amelyben a papságnak kedve telik! Kiömlött az olajtartó és fölkent téged. Az Egyház rád tette a kezét, kiválasztott, megkívánt és megszeretett téged».

5 Ugyancsak ő írja : «Nem elégséges és a papi hivatáshoz nem méltó, ha a pap csak Krisztus élő testének föláldozása előtt tisztítja meg a lelkét, megmossa a nyelvét és kezét, tisztán tartja egész testét, hanem állandóan teljesen tisztának kell lennie, mert állandóan köz1 Máté 19, 11. 2 Conc. Carthag. II. can. 2; Mansi Collect. Conc. tom. III. col. 191. 3 S. Epiphan. Adversus haeres. Panar. 59, 4. Migne, P. G. vol. 41. col. 1024. 4 Brev. Rom. d. 18. Jun. lect. VI. 6 Carmina Nisibaena, carm. 19. vetítőként áll Isten és az emberiség között. Dicsőség Istennek, aki szolgáit tisztákká tette M Hasonlóképpen nyilatkozik Aranyszájú Szent János : «A papi szolgálatot teljesítő legyen oly ragyogóan tiszta, mintha az égben az angyali Hatalmasságok között szolgálna».

2 Egyébként a keresztény papságnak általunk fentebb már röviden kifejtett magasztossága, vagy Szent Epiphaniusszavai szerint ((hihetetlen tisztessége és méltósága»

3 már magában is igazolja a nőtlenség kívánatosságát és az egyházi törvény észszerűségét, amely a nőtlenséget a papok számára kötelezővé teszi. Mert akinek hivatása még az angyalokénál is fönségesebb, akik «az Isten előtt állnak»,

4 annak, ugyebár, erejéhez mérten mennyei életet is kell élnie? Akinek magát egészen arra kell szánnia, «ami az Úré»,

5 annak úgy-e kötelessége a földi dolgoktól elszakadni és a mennyei hazának életét már a földön elkezdeni?

6 Aki állandóan a hívek örök üdvösségét gondozni és a lelkek javára az isteni Üdvözítő munkáját folytatni tartozik, annak talán nagyon is kívánatos a családi gondoktól mentesülni, amelyek különben tevékenységének jelentékeny részét igényelnék? Végtelenül megindító és csodálatraméltó a katolikus egyházban oly gyakran megismétlődő jelenet, amikor ifjú leviták, mielőtt magukat teljesen az Isten és az oltár szolgálatára szentelik, az alszerpapi rend fölvétele előtt szabadakarattal lemondanak a világ öröméről és boldogságáról, amelyre jogosan számot tarthatnának, ha világi életpályát választanának. Szabadon mondanak le, mert a szentelés után nem szabadok ugyan többé s nem köthetnek házasságot, de a papirendet szabadon veszik föl. Nincs törvényes vagy személyi kényszer. Kizárólag az egyéni szabad akarat érvényesül.

7 A papi nőtlenséget magasztaló fejtegetéseinket nem szabad úgy magyarázni, mintha Mi a keleti Egyház elütő, de törvényesen bevezetett fegyelmét gáncsolni és elítélni akarnók. Egyetlen célunk volt a nőtlenség magasztosságának igazságát bizonyítani, amelyet a katolikus papság kiváló dicső1 Efrem, Carmina Nisibaena, carm. 18. 2 De sacerdot. lib. III. cap. 4. 3 Advers. haeres. Panar. 59, 4. Migne P. G. vol. 41. col. 1024. 4 Tób. 12, 15. 6 Luk. 2, 49. I Kor. 7, 32. 6 Filipp. 3, 20. 7 C. J. C. can. 971.