Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1935

Index

1935. ÉVI FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 4. szám. 10S8. sz. Böjti szózal a keresztény családvédelemről. Létekvédelem. Tisztelendő Testvéreim és Kedves Híveim ! Hamvazó szerdával minden évben egy lelket megrázó időszak kezdődik. Lezárultak közvetlen előtte a farsang napjai: a fesztelen jókedv, a tobzódó öröm és a bennük meghúzódó temérdek kísértés, avagy bűnalkalom ; és lelkünk dajkája, Anyaszentegyházunk hamut hint fejünkre. Odaállít mindnyájunkat — legalább lélekben — a sír peremére s miközben a mulandóság jelét hinti homlokunkra, füleinkbe súgja a nagy igazságot, melyet a természet maga is harsonáz: „Emlékezzél meg . . . , hogy porból lettél és porrá leszel."

1 Örök igazságok hangsúlyozásával indul meg mindenkor a böjti szent idő. Illő tehát, hogy ennek kezdetén olyan tárgyról szóljak én is hívő lelketekhez, mely bennünket mindnyájunkat egyformán érdekel és a jövő miatt hihetetlen aggodalmat támaszt. Napjainkban bármerre tekintünk, olyan érzés lepi meg szívünket, mint mikor a szenynyes árvíz elöntéssel fenyegeti az egész vidéket. A mai társadalom halálosan beteg, mindannyian tudjuk s rettegve érezzük. Halálosan beteg, mert a társadalom alapvető sejtje, maga a család is számtalan esetben halálosan beteg. Ezt a szörnyű bajt, mely a társadalmat teljes szétzülléssel látszik fenyegetni, a család laicizálása idézte elő, vagyis a családok függetlenítése Istentől, Krisztustól! A baj csupán akkor fog megszűnni, ha annak okait meg tudjuk szüntetni. Állítsuk hát vissza a családot régi alapjára, fűzzük szorosabbra a régi kapcsokat magával Istennel és védjük meg családunkat minden támadástól, mert ez a védelem a lélek védelme, a vallás védelme, a nemzet védelme. I. Az ember értékét a lélek alkotja. Az a lélek, melyet az Ur Isten lehelt az emberbe.

2 Az a lélek, mely — szikra az Istenből.

3 Az a lélek, mely a testtel, földdel, anyagi erőkkel nemcsak nem pusztul el, hanem mindent túlél s annál magasabbra képes emelkedni, minél jobban megszabadul ezeknek nyűgétől! Az a lélek, melyről szent Máténál maga az Úr mondja: „Mily váltságot ad az ember a sajáí lelkéért?" 4 A lélek először a családon belül szokott bontakozni. Midőn a kis gyermek édesanyja keblén tág szemeket mereszt, kacsóit lóbálja, el-elmosolyodik és olyan hangot ad, melyet csak az édesanya ért meg, a lélek akkor is ép ebben a legkedvesebb körben keresi a kifejezés útját. S midőn a jó szülők a magas égboltra, a tündöklő napra, vagy az esthomályban fénylő csillagokra terelik a kis gyermek figyelmét, hogy az egek Urát megsejtessék vele, ő meg kezecskéit imára kulcsolja, bár még nern tud szólni, a lélek akkor is ebből a szentélyből, szüleivel együtt szárnyal a magasba. S mikor az értelem teljesen kifejlett és az ember öntudatos komolysággal végezheti mindazt, amit Istenével, embertársaival s önmagával szemben kötelességének tartozik ismerni, akkor is a család az a meghitt egység, melyben minden lélek nemcsak fesztelenül, hanem eredeti természetességgel szokott jelentkezni. S ha a lélek elborul, megbotlik, rossz utakra téved, akkor is a család, a nemes veretű, becsületes család az az első, legfőbb menedékhely, ahol a zaklatott, tényleg szerencsétlen avagy bukott ember Istenére, övéire s bennük ama forrásokra talál, melyekből elveszett, vagy épen elprédált lelki értékeit visszaszerezheti. Aki tehát a családot védi, az a lelket és önmagát védi. Mert védi az eszményeket, melyek a puritán családi életben a lelket formálják. Védi Isten képét, kinek nevét, teremtő hatalmát, irgalmas jóságát a bölcsőtől kezdve sziveinkbe oltják. Védi Istent, aki után lelkürrk önkénytelen és mindig szomjazik. Az Isten . ugyanis a legtisztább szellem s a lelkünk is szellem. Rokonság van tehát köztünk és a i Gen. 5, 19. 2Gen. 2, 7. ^Ecd. 42, 25. 4Málé 16, 26. Márk 8,57.