Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1934

Index

XI. PIUS PAPA „QUOD SUPERIORE" APOSTOLI RENDELETE AZ 1933—1934. ÉV FOLYAMÁN RÓMÁBAN MEGÜLT EGYETEMES RENDKÍVÜLI JUBILEUMOT AZ EGÉSZ KATHOLIKUS VILÁGRA KITERJESZTI. PIUS PÜSPÖK, ISTEN SZOLGÁINAK SZOLGÁJA, A JELEN LEVELET OLVASÓ ÖSSZES KERESZTÉNY HÍVEKNEK, ÜDVÖT ÉS APOSTOLI ÁLDÁST. Az egyetemes rendkívüli Jubileum, amelyet az emberi nem megváltásának tizenkilencszázados emlékére rendeltünk s szerencsésen már befejeztünk, a lelkek megtisztításával s kiengesztelésével, a földi lét mélységeiből az égi magasságokba emelésével annyi és akkora lelki hasznot és égi vigaszt nyújtott, hogy a végtelen jóságú Istennek szüntelen hálaadással tartozunk. Amit a szentév folyamán láttunk, a jóságos Istennek köszönhetjük. Megszámlálhatatlan híveink egyenkint és csoportosan az örök városba özönlöttek, ahol őket fogadtuk és atyai szóval bátorítottuk. Minden társadalmi osztályból jöttek. Munkások, akik kenyerüket napszámmal keresik. Előkelők és államférfiak, akik nagyon dicséretes példát adva a mai nehéz időkben nemcsak maguknak, hanem a gondjaikra bízottaknak is az Ég segítségét kérték. Viruló ifjak és megrokkant öregek nem röstelték a római út fáradalmait. Nemcsak Itáliából és a szomszédos országokból jöttek, hanem a tengerentúlról is mindenünnen. Róma ősi templomai és szent sírhelyei, sőt az örök város utai a minden nyelvből, népből és nemzetből való hívő tömegek énekeitől visszhangzottak. Gyakran lehetett férfiakat és nőket látni, akik a régi rómajárók szokása szerint gyalogosan jöttek Rómába hosszú utakon, hogy a közös Atyát láthassák és bűnbocsánatot nyerjenek. Atyai szívvel magasztaljuk őket annál is inkább, mert a már jóideje dúló gazdasági válság még nem enyhült s így a zarándokok legtöbbje bizony igen nehéz akadályokkal szemben tudta jámbor szándékát fölindítani és végrehajtani. Mivel mégsem tudtak valamennyien Rómába jönni, akik ide vágytak, az Apostoli Szentszék szokását követve méltányosnak tartjuk, hogy a gazdag lelki kegyelmek elnyerésének lehetősége, amely a mai napig csak az örök város lakóinak és az ide zarándoklóknak volt meg, a földkerekség minden helyén egy álló esztendeig nyitva álljon. Az üdvösséges cél elérése végett figyelmeztetjük az Egyház szolgáit, különösen a püspököket, hogy alkalmas szentbeszédekkel, lelkigyakorlatokkal és jámbor ájtatosságokkal minél több hívőt kellően előkészítsenek és rábírjanak a szentgyónásra és a jubileumi teljes búcsú elnyerésére. Egyben intsék őket, hogy szándékunkra az Istenhez buzgón imádkozzanak. Ami a szándékunkat illeti, azonfelül amit már «Quod super» apostoli körlevelünkben is említettünk, hogy az egyház szabadsága mindenütt helyreálljon, a nemzetek békéhez, egyetértéshez és igaz boldoguláshoz jussanak, azt is kívánjuk a hívek buzgó imáinak gyümölcseként elérni, hogy a hittérítők kitartó munkássága minél gazdagabb eredményeket lásson és az összes másvallásúak Jézus Krisztus egy aklába szerencsésen visszatérjenek. Még valamit belekapcsolunk a szándékunkba, ami nagyon a szívünkön fekszik. Sok helyen elhatalmasodnak a «harcias istentelenek)) átkos törekvései, akik Isten ellen vakmerően lázadva jelszóként hangoztatják a borzalmasan bűnös igét: «Isten nélkül, Isten ellen». Azért nagyon is indokoltnak találjuk, hogy az egész világra kiterjesztett szentév folyamán az isteni Fölségen esett súlyos sérelmet imádsággal és vezekléssel tehetségünk mértéke szerint kiengeszteljük. Az összes keresztények nyújtsanak elégtételt és könyörögjék ki a nagyirgalmasságú Istentől, hogy az istentelenek szörnyű támadása, amely nemcsak minden vallás, hanem minden polgári rend és az egész emberi művelődés romlására törekszik, végrevalahára megálljon és összeomoljon. Még azt is kérjék