Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1932

Index

— 8 — Ki ne tudná, hogy a világégés, a négy éves nagy háború után a hadi rokkantak, hadi özvegyek és hadiárvák százezrei s milliói gyászolnak még ma is — visszasírva régi boldogságuk korán letűnt álmát? Dániellel ők is elmondhatják: „ A had elmultával"

4 íme a pusztulás. És ki ne ismerné azt a másik félelmetes tábort, melyet nem a sorvasztó betegség és nem a háború taszított nyomorba, lelki csüggedésbe, halálos kaoszba, hanem egy új fantóm: a munka hiánya? Mintha rájuk nem is vonatkoznék. amit szent Jób mondott, hogy „az ember munkára születik."

5 Ki ne látná és ki ne érezné, hogy ez ma már nemcsak egy országnak, nemcsak egyikmásik „legyőzött" nemzetnek, nemcsak az ó vagy „kiélt" világnak, hanem minden népnek, köztük a győzőknek s az új-világnak is — közös baja és közös keserve? Elmondhatjuk mi is a Makkabeusokkal: „Eláradt fölöttünk — mindannyiunk fölött — a nagy nyomorúság."

6 És ami még ennél is súlyosabb, ki ne látná és ki ne észlelné, hogy ez az állapot egyre jobban torzul ? Egyfelől a természetes bajok és e bajok felidézésében nagy szerepet játszó gépi munkaerők lázas fokozása, másfelől a munkanélküliek és az ínségesek veszedelmes hada termelnek ki eddig alig sejtett, keserű gondokat. A szertelen gondok között pedig hihetetlen könnyen elveszti az ember a józan belátást. Elfelejti eredetét, teremtett mivoltát s azt a függő viszonyt, melyben Istenhez áll. Ezért látunk napjainkban sok szenvedő embert, aki nemcsak nem törődik Teremtő Lírával, hanem egyenesen hátat fordít neki, sőt ész nélkül szembe száll vele és kihívja maga ellen az Isten haragját. Ami máskor boldogabb időkben alig fordult elő, manapság divat lett. Divat lett a hitetlenség. Divat lett az anyagelvűség, a pénz imádata, a testiség példátlan kultusza. Divat lett az égi kapocs helyett a földiek mohó keresése, a tartós örömök becsülése helyett a pillanatnyi élvezetek botor hajszolása. Pedig a vak hitetlenség kiöl minden felemelő eszményt. Az anyagelvűség elzárja az eget a sóvárgó emberi szív elől. A pénz imádata a fösvény lelkeket rettegésbe ejti, a szegények elől pedig elzárja a segélyt, mely a nyomor vasmarkait leoldhatná róluk. A testiség hajszolása pedig megőrli az egészséget, elsorvasztja még az óriást is, beteggé nyomorít több új nemzedéket. Ennyi baj és nyomorúság között melyek mint záporeső hullanak, zuhognak az egyes 4 Dániel 9. 26. r>Jób 5. 7. "Mak. 2. 50. emberre, vájjon hol találunk erősítő gyógyszert, józanító kúrát, igazi gyógyulást ? Ott, ahol a tékozló fiú is megtalálta újból gonoszul elprédált minden boldogságát: édes atyja keblén — Krisztus szellemében. Abban a szellemben, mely Istenfélelmet, emberszeretetet, jóságot, irgalmat, erényeket hirdet, mely ezt a fenséges példabeszédet is azért tárta elénk, hogy minden bajunkban testilelki nyomorúságunkban Istenre eszméljünk és nála keressük lelkünk gyógyulását. II. Láttuk a mai kor félelmes bajait az egyes embernél s utaltunk a gyógyszerre is, mely egyedül képes a bajt rendbehozni. Mindez fokozottan áll ma a családra. Az élet terheit, a sors csapásait, a keresztek súlyát minden ember érzi. De az egyes, a magános ember a legtöbb esetben könnyebben boldogul. Ha azonban a szertelen gondok, a nehéz fájdalmak és a szenvedések az egész családot kínozzák és gyötrik, a fájdalom megsokszorozódik. A szenvedő szülők fájdalma, gyötrelme nemcsak a szülőké, hanem a szerelő gyermeki szivé is, mely büban-örömben együtt érez velük. És viszont a gyermek vergődését fokozottan érzi, előre megsejti, sokszor átszenvedi a szülői lélek. Ezért hullik manapság annyi könny a szülők szeméből, ezért borul idő előtt az apák homloka gondvájta redőkbe, ezért sír fel és ezért törik meg manapság annyiszor a jó anyák szíve. A saját bajuk, bánatuk, keservük megviselik őket, de ezeknél ezerszerte jobban fojtogatja őket gyermekeik sorsa, keserves helyzete, homályos jövője, mely a szines kilátások helyett bizonytalanságot, biztos állás helyett meddő tülekedést, boldogulás helyett kérdőjelet igér. — Bárhova fordulunk, kevés kivétellei mindenütt ezt látjuk. Ahol pedig magát a családot, a szülők viszonyát, a legszentebb köteléket, mely az ő szívüket kapcsolja egymáshoz, melyet az apostol „nagy titok"

7-nak nevez, kikezdte a hitetlen korszellem, ott a bajok és a szenvedések még sokkal nagyobbak. Ahol a rút önzés és a vad ösztönök kiölik az áldozatos élet üdítő forrását, a vallásos érzést, ott kialszik a tiszta boldogság tápláló olaja, a szent szeretet is. Az ilyen lelkeknél a jövő gondjait a jelen válsága, a belső keservet a külső izgalmak sulyosbbítják folyton és megbontva a hitvesi kötelékek legszentebb szálait végveszéllyel fenyegetik a földi boldogság utolsó mentsvárát, a családi otthont. ? Ef. 5. 52. A családok gondja. i É 4