Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1932

Index

— 3 — 2. 1952. isk Minisztériumokba felterjesztés a hatóság útján. 4. 1952. isk. Beíratási dijak hováfordítása. concedi, si l-o pars acatholica adversatur baptismo vei catholicae educationi proüs utriusque sexus naíae vei nasciturae et 2-o si ante attentatum matrimonium sive privátim, sive per publicum actum, partes se obstrinxerunf educationi non catholicae prolis. Quod hisce ad notitiam cum eo perfero, ut in recursibus ad normán instructionis in litteris Circ. 1926. p. 5. sub nro 121. exarandis, ad praefatas duas circumstantias bene attendatur et sanationis possibilitas, si quidem adsit in casu, recte demonstretur. Suapte intelligitur, quod in Hungaria atlenta dispositione legis civilis parentes, matrimonium mixtum attentantes, tunc quoque proles alterutrius sexus nasciluras acatholicae educationi obstrinqisse dicendi sunt, quando ante civilem actum de prolibus nascituris coram competente officio civili nihil decernunt. Quae quidem eo magis monita sunto, ne fideles matrimonium mixtum meditantes salutisque aeternae prolium incuriosi, de materna ecclesiae indulgentia iusto plus confidentes vei fraudulentis eliam suggestionibus decepti, sperare praesumant fore ut postea sanationem vei convalidationem attentat: matrimonii ab ecclesia poenitendo de praeteritis, in omni casu extorqueant. Caeterum prae oculis habeant animarum pastores id quod ipsis in canone 1064-O iniungitur, nempe, ut „fideles a mixtis nuptiis, quantum possunt, absterreant." A nm. V. K. M. arról értesítette az egyházi hatóságokat, hogy az illetékes egyházi hatóságok mellőzésével a minisztériumokba felterjesztett ügyiratok elintézése késedelmet szenved, mert onnan rendesen elküldetnek az illetékes egyházi hatóságokhoz hatásköri észrevételek és nyilatkozatok megtételére, esetleg jóváhagyás megadására. Mivel pedig egyházkormányzati érdekek kívánják, hogy az érseki hatóságnak a lelkészi, tanügyi és általában minden egyházi vonatkozású eseményről tájékozódása legyen, elrendelem, hogy a jövőben minden a minisztériumokba irányítandó hivatalos plébániai (lelkészi) és iskolai ügydarab hivatalom útján terjesztessék fel. A nm. Püspöki Kar a beiratási díjak ügyét tárgyalás alá vette s úgy döntött, hogy a T. I. A részére tovább nem szolgáltatja be az 50 filléreket, hanem a kerületi tanfelügyelők útján az egyházi hatósághoz. Utasítom ennélfogva a hatóságom alá tartozó elemi iskolák igazgatóií, hogy ha eddig még nem küldöttek be a 65.393 sz. csekkszámlán a nm. V. K. M.-hoz a tanítói internátusokra eső beíratási díjrészleteket, akkor már a folyó évi összeget is a fenti úton küldjék fel; ha pedig már a T. I. A. javára elküldöttek, akkor a csekkszámlán elküldött összegről szóló elismervényt megfelelő kimutatás kíséretében terjesszék fel ide. A püspöki kar illetékes helyen döntést kért arra nézve, hogy az illetékegyenérték a tanítói javadalom után a vagyon élvezetére jogosult tanitót, avagy a tulajdonos jogi személyt terheli-e. A vall. és közokt. miniszter, egyetértésben az igazságügyi miniszterrel, erre adott és a bíbornok hercegprímás úr Őeminenciájához intézett válaszában utalt az 1920. évi XXXIV. tc. 125-ik §-ának 1. bekezdésére, mely szerint az illetékegyenértéket rendszerint az illetékegyenérték alá eső vagyon élvezetére jogosított személy köteles fizetni. Ha azonban az illetékegyenérték fizetését a tulajdonos magára vállalta, vagy az illetékes felsőbb hatóságának reá nézve kötelező intézkedése folytán viselni tartozik, akkor a fizetési kötelezettség elsősorban a tulajdonost terheli. Az elsősorban szavak annyit jelentenek, hogy ez esetben is az ingatlan élvezetére jogosított egyén (pl. tanító) fizetési kötelezettsége főelvként áll fenn. Ha tehát az illetékegyenértéket az egyházközségtől behajtani nem lehetne, a behajtást a tanító ellen kell vezetni. Tájékoztatás céljából közlöm ezt a plébános urakkal. A mult évi október hó 14-én megtartott püspökkari konferencia határozatának megfelelően figyelmeztetem Idő papjaimat, hogy a szerzetesek és szerzetesnők alamizsna-gyűjtései tekintetében szorosan alkalmazkodjanak az egyházjogi törvénykönyv ide szóló 621—624. canonjaihoz. Ezek értelmében az alapításszerűen és kifejezetten kolduló szerzetek azon egyházmegyében, amelynek területén rendházuk van, saját rendi elöljáróságuk engedélyével gyűjthetnek; ahhoz, hogy más egyházmegye területén gyűjthessenek, az illető egyházmegye Ordinariusának irásos engedélye szükséges. Az összes más pápai jogú Congregatiók szerzeteseinek és szerzetesnőinek gyűjtéséhez az Apostoli Szentszéktől nyert különleges privilégium és a helyi Ordinarius irásos engedélye szükséges, ha csak a pápai privilégium máskép nem rendelkezik. Az egyházmegyei jogú Congregatiók szerzeteseinek és szerzetesnőinek a gyűjtéshez mind azon Ordinariusnak, akinek területén rendházuk fekszik, mindazon egyházmegye főpász3. isk. Tanítói javadalmak illetékegyenértéke. 155. sz. Szerzetesek és szerzetesnők gyűjtése.