Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1932

Index

— 18 — a hívek évszázadok óta fizettek az egyházi személyzetnek s melynek behajtásához az állam jogsegélyt nyújtott s nyújt is, nem más, mint az egyházi önadóztatásnak bizonyos módja, amelyre az igazságügyminiszter úrnak 72.554/ 929. I. M. II. sz. alatt a pénzügyminiszterhez intézett átirata szerint is rá lehet építeni az Egyház adóztatási jogát. Az 1868: XXXVIII. t.-c. I1.§-a tételesen is elismeri az Egyház adóztatási jogát az iskolák fenntartására vonatkozóan, amikor így rendelkezik : „A hitfelekezetek mindazon községekben, hol híveik laknak, saját erejükből tarthatnak fenn és állíthatnak fel nyilvános népoktatási intézeteket; az ilyen tanintézetek felállítására és fenntartására híveik anyagi hozzájárulását a saját képviseletük által meghatározandó módon és arányban, amint eddig szokásban volt, ezentúl is igénybe vehetik." A törvény tehát a meglévő jogállapotot újra kodifikálja és érvényben hagyja. Az igazságügyminiszter úr fentidézett átiratában ezt a törvényt is olyan jogi alapnak tekinti, melyből az Egyház adóztatási jogára lehet következtetni. Minthogy ez a törvény a népiskolai közoktatás tárgyában hozatott, nem terjeszkedhetett ki arra a jogszokásra, melynek alapján az Egyház nemcsak iskolai, hanem felekezeti célra is igénybevette a hívek adóit. A nem kat. felekezetek ezt a kiterjesztett jogot az 1790: XXVI. és az 1868 : IX. törvénycikkekben nyerték meg az államtól. A róm. kat. Egyház ezt nem kérte, mert már Szent István törvényeiben megkapta és azóta ellentmondás nélkül állami jogsegélylyel gyakorolta. Eltekintve ezektől a jogtörténeti fejtegetésektől, a m. kir. kormány már több mint tíz esztendeje kifejezetten és tételes intézkedésekkel is elismeri a róm. kat. Egyháznak adóztatási jogát. „A budapesti katolikus egyházközségek szabályzatát", mely a kat. egyházközségek adóztatási jogáról is szól, hivatali elődöm 1920. évi március 2-án 18.592/920. A—1. sz. alatt, „A budapesti róm. kat. egyházközségek egyházi adójának szabályzatát pedig 51.285/924. I. ü. o. sz. alatt hagyta jóvá. Ugyanezt a szabályzatot, melyet Budapest székesfőváros 1924. évi november 19-én tartott ülésén, mint kegyúr elfogadott, a belügyminiszter 2557/925. IV. sz. alatt kelt leiratával szintén jóváhagyta. A kat. egyházközségek igazgatásának országos szabályzatát pedig, mely az egyházi adóztatást szintén tárgyalja és szabályozza, a minisztertanácsnak 1920. évi július 27-én hozott határozata alapján egyik hivatali elődöm 1920. évi július 29-én 72.103,920. sz. alatt, másik hivatali elődöm 1929. évi december 12-én 110-05/176-928. sz. alatt hagyta jóvá. Minthogy a fenti indokokkal teljesen be van igazolva, hogy a fellebbező ellenvetése megdőlt s hogy a budapesti egyházközségi adószabályzat alapján az illetékes egyházközségnek joga volt fellebbezőre adót kivetni s ugyanez a szabályzat (16. §.) a jogorvoslati fórumokat is szabályozza, minthogy tehát fellebbező adókivetésénél úgy az anyagi, mint az alaki szabályok betartattak, a fellebbezést elutasítom s a fellebbezőt a szabályszerűen kivetett egyházi adó megfizetésére kötelezem. Miről fellebbező és az esztergomi egyházi hatóság jelen véghatározattal értesíttetnek. Budapest, 1931. évi november hó 9-én. Dr. Ernszt Sándor s. k. A papi pályára hivatást érző ifjak számára a szokásos felvételi vizsgálat f. évi június 16-án fog megtartatni. Pályázhatnak a gimnázium IV—VIII. osztályt végzett, törvényes születésű, jó erkölcsű, ép egészségű ifjak. A pályázati kérvények bélyegtelenül, keresztlevéllel, időközi iskolai és orvosi bizonyítvánnyal, továbbá az illetékes lelkésztől, vagy a hittanártól kért ajánló levéllel f. évi május hó 20-ig nyújtandók be ezen érseki hátósághoz. A pályázók közül azok, akik május hó végéig tagadó választ nem kapnak, a tanítási év végén kapott iskolai bizonyítvánnyal ellátva június hó 15-én délután Kalocsán az érseki hivatalban jelentkezzenek. A növendékek mind a kis- mind a nagyszemináriumban havi 15 P-t tartoznak fizetni. A szegénysorsú pályázók a felvételi vizsgálat tartama alatt ingyenes szállást és ellátást kapnak a nagyobb papnevelő intézetben, ha ezt annak gondnokától előzetesen kérik. Az ősrégi keresztúti ájtatosságot a pápák az idők folyamán sokféle búcsúval gazdagították. Mivel a régebben kibocsájtott engedélyiratok egy része elveszett, az ebből származó bizonytalanságot megszüntetendő, a Szentatya a Poenitentiaria Apostolicanak mult évi okt. 20-án kibocsátott dekrétumával az összes búcsúkat újra rendezte olyképen, hogy az előbbi engedélyeket mind hatályon kívül helyezte és a következő búcsúkat engedélyezte azoknak, akik a keresztutat ájtatosan elvégzik: Mindazok, akik akár külön, akár másokkal együtt a szabályosan felállított állomásoknál az ájtatosságot bűnbánó lelkülettel (corde contrito) elvégzik: 1857. sz. Felvétel a szemináriumokba. 1878.SZ. A keresztúti ájtatosság búcsúi.