Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1932

Index

— 16 — fehérvár. — D. P. és B. K. izr. vallású házastársaknak 1919. évi február hó 22-én kötött házasságából 1920. március 23-án P. nevű, 1922. január 22-én pedig M. nevű gyermekük született. A szülők 1930. évi augusztus, illetőleg szeptember hóban áttértek a r. kat. vallásra és ezen az alapon Székesfehérvár szab. kir. város árvaszékétől a gyámhatósági beleegyezés megadását kérték ahhoz, hogy gyermekeik, akik a 7. életévüket már betöltötték, a szülők közös vallására áttérhessenek. Az árvaszék a 2626/ 1930 sz. elsőfokú véghatározatával az 1894: XXXII t.-c. 4. §-a alapján a gyámhatósági beleegyezést megadta és a Közigazgatási Bizottság gyámügyi fellebbviteli küldöttsége 370/1930. sz. másodfokú véghatározatával az árvaszék határozatát változatlanul hagyta. A másodfokú véghatározat ellen a székesfehérvári izr. vallásKözség elöljárósága felülvizsgálati kérelemmel élt. Véghatározat. A felülvizsgálati kérelmet elutasítom. Megokolás: A gyermekek vallásáról szóló 1894: XXXII. t.-c. 4. §-a szerint abban az esetben, ha az egyik házastárs a másik házastárs vallására tér át, úgy hogy a házasság egyvallásúak házasságává válik, a születendő és a 7. életévüket még be nem töltött gyermekek a szülők közös vallását követik s az áttért szülő neméhez tartozó 7 és 18 év között levő gyermekek is áttérhetnek a szülők közös vallására, de csak a gyámhatóság beleegyezésével. A törvény ezen rendelkezésének a törvény előmunkálataiból is megállapítható alapgondolata és célja az, hogy a közös vallású szülők gyermekeit még vallásos nevelésük megzavarása árán is a szülők vallásában lehessen nevelni Ennek a célnak az elérése azonban a család vallási egysége érdekében nem csupán az esetben szükséges és indokolt, ha a házasságkötéskor vegyesvallású szülők egyike később arra a vallásra tér át, amelyhez a másik házastárs a házasság megkötésekor tartozott, hanem éppen úgy szükséges és indokolt akkor is, ha a különböző bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetekhez tartozó szülők harmadik közös bevett vagy törvényesen elismert vallásra térnek át, vagy ha ugyanezen bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez tartozó szülők más közös bevett vagy törvényesen elismert vallásra térnek át. Habár az 1894: XXXII. t.-c. említett rendelkezésének a törvény 1. és 2. §-ávaI való összefüggéséből meg lehet állapítani, hogy a törvény rendelkezése csupán a házasságkötéskor vegyesvallású szülők házasságának egyvallásúvá válását tartotta szem előtt, mégis az 1894: XXXII. t.-c. 4. §-ának rendelkezéseit a joghasonlatosság elve alapján alkalmazandónak találtam a fentemlített két esetre is. Annak következtében ugyanis, hogy az 1868: LIII. t.-c. 14. §-a értelmében a 7 éven aluli gyermekek nemük szerint minden esetben követik a más vallásra áttért szülőt, teljesen indokolatlan visszásságok állanak elő, ha az 1894: XXXII. t.-c. 4. §-ának 3. bekezdésében a 7 éven felüli, de 18 éven aluli gyermekekre vonatkozólag foglalt rendelkezés, ellentétben a törvény által alapul elfogadott azzal az elvvel, hogy a közösvallású szülők gyermekeit a szülők vallásában kell nevelni, nem alkalmaztatnék az említett két esetre is, amelyben pedig éppen olyan indokolt, hogy megadassák a lehetőség a család vallási egységének helyreállítására, illetőleg, létrehozására, mint akkor, ha a házasságkötéskor vegyesvallású szülők házassága válik egyvallásúvá. Minihogy e szerint nem forog fenn olyan ok, amelynél fogva az alsófokú véghatározatokat az 1929: XXX. t.-c. 50. §-a alapján megsemmisíthetném : a felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítanom. Megjegyzem, hogy a fent közölt okoknál fogva a 7 és 18 év között levő gyermekek vallásváltoztatásába a gyámhatóság ugyan beleegyezhetik abban az esetben is, ha a gyermekek a házasságkötéskor vegyesvallású szülők harmadik közös vallására vagy a házasságkötéskor közösvallású szülők újabb közösvallására kívánnak áttérni, ez az álláspont nem jelenti vallásügyi törvényeink hasonlóan sarkalatos másik elvének, nevezetesen annak az elvnek a sérelmét, hogy a gyermekek megkezdett vallásos nevelése a 7. életév betöltése után lehetőleg ne zavartassék; mert a gyámhatóságnak minden ilyen esetben módjában áll, sőt kötelessége is behatóan mérlegelni az eset körülményeit s a beleegyezést meg kell tagadni azokban az esetekben, amelyekben a vallásváltoztatás a gyermek lelkületére, valláserkölcsi felfogására káros hatással lehetne Az adott esetben ez a veszély nem forog fenn, sőt éppen az eset körülményei teszik indokolttá fentebb kifejtett elvi álláspont alkalmazását. A tárgyalási iratokat határozatom másolatával együtt közvetlenül az árvaszéknek küldtem meg. Budapest, 1931. év augusztus hó 29-én. Keresztes-Fischer s. k. Kalocsa, 1952. március 7. f Gyula s. k. érsek. ÁRPÁD R.-T. KÖNYVNYOMDÁJA, KALOCSA.