Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1932
Index
Ilyen orvosságot nem adhat azonban semmi egyéb nekünk, mint Krisztus szelleme, mely már egyszer megváltotta az egész viágot. Nem gyutacs és kanóc, nem ököl és fegyver, nem gyűlölség és irtó háború, hanem a megváltó, sebet és fájdalmat gyógyírként hegesztő, halál helyett életet fakasztó, romokon is palotát építő, erőt, lelket, áldozatot keltő — szeretet kell nekünk és az egész nyomorgó világnak. Az a fenkölt, isteni szeretet, mely adni és nem elvenni akar, mely emelni és nem pusztítani, kiáradni és nem elzárkózni, derűt, mosolyt, örömet szerezni és nem gondba taszítani kíván. Az a fenkölt, isteni szeretet, melynek első, addig nem tapasztalt igéző árama Betlehemben támadt és magához vonta az ég angyalait, a szegény pásztorok egyszerű lelkeit és a szent királyok színes karavánját. Az a fenkölt, isteni szeretet, mely azután 35 évig magán a Szentföldön hintette szét az Isten kincseit, hogy a bűnbe, mocsokba, piszokba mélyen sülyedf embert újból felemelje az az Islen-fiúság ragyogó székébe. Az a fenkölt, isteni szeretet, mely a Kálvárián az Isten fiának kiömlő vérevei tett égő pecsétet arra a végtelen, csodás áldozatra, mellyel örök kapcsolatba, a szeretet igájába vonta a bűn által ellene lázadó, de megtérő embert. Erről mondja maga a Mester is: „Nincsen nagyobb szeretete senkinek sem annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért." 1 2 Az a fenkölt, isteni szeretet, mely azóta mindig és mindenütt szakadatlan áramokban árad a földi emberre, de mégis főképen abban az időben, mikor napról-napra az Úr Jézus szenvedését állítja elibénk az Ő szent jegyese, az Anyaszentegyház. A böjt negyven napja az a szent időszak, amikor az egyén, a keresztény csatád és az egész zilált társadalom Krisztus szellemének fokozott fényénél magára találhat és a boldogulás ösvényére térhet. Ehhez segíti őt saját bukásának mardosó tudata és az Isten jóságának fénye. ^Ján. 15. 15. Míg ugyanis a bűn, a mulasztás, az Úr törvényének dőre lenézése, az Istentagadás letöri az embert — a nemtelen indulatok játéklabdájává, embertársainak dühös ellenévé, minden rendnek felforgatójává aljasítva lelkét, addig másrészt az Isten jósága, mely az értünk vállalt kínos szenvedésben és kereszthatálban megrázó erővel lép a lelkünk elé, felemeli, magához téríti és a jóra képesíti az ingatag lelket. Ezért kell szeretnünk, ezért kell követnünk ezt a fenkölt megváltó szellemet, mert ebből az egyes ember életének minden gondolható változata között lelki harmóniát, a keresztény család a sors minden hullámverésében tartós boldogságot, a vergődő társadalom pedig az Istennek tetsző továbbfejlődéshez biztos vágányt talál. Ezért foglalkozzunk és ezért teljünk be ezzel a szellemmel a böjti szent idő negyven napja alatt minél erősebben. Erre lelkesítsen mindnyájunkat az Úrjézus szava : „Amint én cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek", 1 3 az Ő szeretete, melyről azt mondotta prófétája által : „örök szeretettel szerettelek téged" 1 4 s a szentek példája, akik az ő nyomdokain járva — mint a 700 éves jubileum fényében tündöklő árpádházi Szent Erzsébet tette — öröme, vigasza és reménye lettek az egész világnak Két ezer év története a mi bizonyságunk, hogy az egyén, a keresztény család és a társadalom Krisztus szellemében a sors minden változata között igaz lelki békét, tartós boldogságot, üdvösséget talál, míg nélküle vagy ellene előbb-utóbb elvész. Térjünk tehát hozzá őszinte lélekkel és biztosan megtaláljuk „Krisztus békéjét Krisztus országában." Ámen. * * * Jelen böjti körlevelet szíveskedjenek a tiszt, lelkész urak böjt második vasárnapján híveiknek a szószékről felolvasni. »Ján. 13. 15 1 4 Jer. 51. 5. Kalocsa, 1932. február 10. T Gyula s. k. érsek. ÁRPÁD R.-T. KÖNYVNYOMDÁJA, KALOCSA.
