Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1931

Index

20 — A szeretet szerepe. foglalkoznak. Sőt méltó és igazságos, hogy aki az általános jólét javára dolgozik, a termelés folytán megszaporodott javakból igazságos részt kapjon s maga is jobb sorsba jusson. De minden gazdasági kereset történjék az Isten törvényének tartozó engedelmességgel és a más jogának sérelme nélkül a hit és a természetes ész alapelvei szerint. Ha mindenki mindenütt ehhez tartaná magát, úgy a gazdasági termelés és a vagyonszerzés, valamint a manapság oly általánosan rendetlen fölhasználása a vagyonnak a helyes vágányba terelődnék ; a csúnya önzéssel, korunknak e nagy szégyenfoltjával és divatos bűnével szemben szelíd hatalmával a keresztény mértékletesség erénye érvényesülne, amely az embereknek elsősorban az Isten országa és az ő igazsága keresését parancsolja és az embert biztosítja, hogy a bőkezű és ígéreteiben hű Isten az ideiglenes javakat a szükség szerint megadja neki. (Máté 6, 33.) Mindebben a legfontosabb szerep a szeretetnek jusson, amely a tökéletesség köteléke. (Kol. 3, 14.) Mennyire tévednek azok a meggondolatlan újítók, akik egyedül az igazságosságot, még pedig a kölcsönös igazságosságot követelik, a szeretetet pedig gőgösen elvetik ! Igaz, a szeretet nem pótolhatja a köteles és jogtalanul megtagadott igazságosságot. Ámde, ha az ember mindent megkap, ami az igazságosság szerint megilleti, még mindig tág tere nyílik a szeretetnek. Még a leghívebben kiszolgáltatott igazságosság is legföllebb a szociális harcok okait szüntetheti meg, a szíveket egyesíteni és a lelkeket kapcsolni sohasem tudja. Már pedig a felek benső lelki kapcsa az egyedüli szilárd alapja az összes intézményeknek, amelyek a szociális békét, az emberi együttműködés előmozdítását célozzák, bármilyen tökéletesek is egyébként ezek az intézmények. A tapasztalat bizonyítja, hogy lelki egység nélkül a legbölcsebb intézkedések is célt tévesztenek. Az összes emberek becsületes együttműködése a közjóra csak úgy lehetséges, ha a társadalom valamennyi osztályát áthatja az összetartozandóság érzete, mint ugyanannak a családnak tagjait, mint az egy mennyei Atyának gyermekeit; ha egy testnek érzik magukat Krisztusban, «egyenkint egymásnak tagjai» (Róm. 12, 5.) úgy, hogyha egyik tag szenved, együttszenved vele valamennyi tag. (I. Kor. 12, 26.) Akkor a gazdagok és előkelők az ő korábbi közönyösségüket szegényebb testvéreik iránt majd gondviselő és tevékeny szeretetté változtatják, azoknak jogos kívánságait előzékenyen fogadják, esetleges hibáival és tévedéseivel szemben elnézők lesznek. A munkások viszont őszintén leteszik az osztálygyülöletet és irigységet, amelyei az osztályharcra lázítók oly ravaszul fölszítanak az isteni Gondviseléstől az emberi társadalombar nekik kijelölt helyet nem unják, hanem nagyrabecsülik, mert jól tudják, hogy a maguk helyér hasznos és tisztes munkával hozzájárulnak az általános közjóhoz s Annak a nyomain járnak, aki bái Isten volt, iparosmunkás akart lenni az emberek közt és az ács fiának hivatta magát. Az evangélium szellemének, a keresztény mértékletesség és a mindent átfogó szeretet szellemének új kiáradásától várjuk Mi az emberi társadalom sokat áhított teljes megújulását, a Krisztus békéjét Krisztus országában, amelynek eljövetelééri minden erőnkkel és lelkipásztori tevékenységünkkel dolgozni már pápaságunk kezdetén volt szándékunk és szilárd elhatározásunk. (Ubi arcano, 1922 dec. 23.) S ti — Tisztelendő Testvéreink — akik az Isten egyházát a Szentlélek megbízásából Velünk együtt kormányozzátok (Ap. Csel. 20, 28.). ugyanarra a magasztos és különösen a jelenkorban nagyfontosságú célra a világ minden részében — még a pogány missziós területeken is — dicséretes buzgósággal dolgoztok. Megérdemelt dicsérettel és elismeréssel adózunk nektek és mindazoknak a papoknak és világi híveknek, kiket mint mindennapos munkatársaitokat és segítőiteket örömmel látunk a munkánál, valamint a mi kedves fiainknak, a Katolikus Akció tagjainak, akik különös odaadással megosztják Velünk a munkát a társadalomért mindabban, ami az Isten akarata szerint az Egyház illetékességéhez és kötelességeihez tartozik. Ezeket az Úrban szeretettel buzdítjuk, hogy a fáradságot ne kíméljék, a nehézségektől el ne ijedjenek, inkább folyton növekedjenek erőben és bátorságban. (Móz. IV, 31, 7.) Jól tudjuk, hogy nehéz föladatra kell vállalkozniok, úgy a felsőbb, mint az alsóbb osztályoknál rengeteg akadályt és ellenállást legyőzniük. Ne csüggedjenek, mert keresztényi dolog odaállni, ahol a leghevesebb a harc. Kemény küzdelem azok osztályrésze, akik mint Krisztus bátor katonái (II. Tim. 2, 3.) az ő legközvetlenebb testőrségét alkotják. Egyedül Krisztus segítségében bízva, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön (I. Tim. 2, 4.), minden erőnkkel iparkodjunk az Istentől elfordult szegény lelkeket megsegíteni, szakítsuk el őket a földi gondoktól, amelyekbe túlságosan belemerültek és tanítsuk meg őket az égiek felé szárnyalni. Sokszor könnyebb a siker, mint első tekintetre gondoltuk volna. Még a legmélyebbre süllyedt ember szívében is ott szunnyadoznak a j i i • Nehéz föladat előtt. t » 1 1 l .